Géptelen muscovado fagyi zabpelyhes kosárkában

Lehet, hogy nem túl szerencsés  névválasztás ez a muscovado, talán túlontúl  kifinomultnak hangzik, pedig nem az!
Pusztán arról van szó, hogy nagy kedvencemmel, a karamellel akartam indítani életem első fagyi készítési projektjét, de nem az ízre, hanem a textúrára koncentrálva. Nagy fagyi őrült nem vagyok, válogatós viszont annál inkább, és ha nem szuper selymes, krémes az állaga, hanem vizes, kásás - szigorúbb természetű olvasóim gyorsan ugorják át ezt a sort -  már megy is a kukába. 

Azért döntöttem  fehér rokona helyett e mellett a lágy, finomítatlan, sötétbarna nádcukor mellett, mert használatával megspóroltam a karamell készítés maceráját, és ezerrel koncentrálhattam a tökéletes állag elérésére. Remélem látszik a fotón: mission completed :)

Rengeteg recept és tudományos értekezés elolvasása után úgy summáztam a siker titkát, hogy a bizonyos krémes állag eléréséhez masina szükséges, mert általa érhető el a kásásodásért felelős jégkristályok megsemmisítése.

Nos, ilyen gépem nekem nincs, maradt tehát a másik, valódi kézműves út.
A vonatkozó  receptek viszont szinte kivétel nélkül azt írják, hogy gép hiányában ránk vár a jégkristályok szétzúzásának hálás feladata, méghozzá oly módon,  hogy óránként kivesszük a masszát a mélyhűtőből és kézi mixerrel átkeverjük.
Miután nálunk a mélyhűtő a pincében van, lelki szemeimmel már láttam is, amint lemegyek, kiveszem, felhozom, keverem, visszaviszem, fölmegyek, lemegyek, kiveszem......
Először egy határozott mozdulattal elhesegettem a fenti képet, majd megszületett az alábbi recept, nem több, mint fél óra alatt (ide nem értve persze a hűtési időt, amit minden tehetségem és közbenjárásom ellenére sem tudtam lerövidíteni 4 óránál kevesebbre), viszont no kivevés, no kavargatás, no macera, csak óra nézegetés, hogy mikor lehet már végre enni.

A kosárka jól néz ki, de mindenképpen csiszolásra szorul, kissé robosztus lett, én pedig valami vékony roppanós dologra gondoltam...rajta vagyok az ügyön.

Amúgy bármibe lefogadnám, hogy benneteket az egész kreációból a csoki érdekel a legjobban.. :)

OK, kivételesen nem vágom be a hisztit, tessék, itt a link a fellelhetőségről.
Aki szereti, ki ne hagyja, szerintem világszínvonal, mind esztétikai, mind minőségi szempontból. Következő fagyimat ezen az oltáron fogom áldozni, az tutti!

Ez a konkrét tábla csoki egy picit az én ízlésemet is tükrözi, ha megnézitek az oldalt, megértitek, miért. 

A gyártó cég az alapanyagot (keserű, tej, vagy fehér csoki), és a hozzá választható feltéteket (szárított gyümölcsök, fűszerek, magok) kínálja, amit a vevő, ha akar, kedve szerint maga állíthat össze, de szép számmal vannak persze olyan verziók is, melyek a mester kezemunkáját dícsérik, így nem igényelnek továbbgondolást.
Az én kreációm ezúttal keserű csoki alapból, szárított goyi berry-ből, kandírozott gyömbérből, bazsalikomból, kakaóbabból, és ropogós csoki ostya gömböcskékből áll :) 

Hát, ha ezek után sem nézitek meg az oldalt, megérdemlitek!

Fagyi hozzávalók

10 tojás sárgája

1 dl habtejszín ( min. 30 % zsírtartalom)

20 dkg lágy muscovado cukor (ha van kedvetek karamell készítéshez, akkor kiváltható), egyébként a Culinárisban, bio boltokban kapható, lényegesen egészségesebb fehér rokonánál, tea kedvelőknek egyenesen kötelező)

30 dkg créme fraiche (szintén a Culinárisban kapható, sajnos nem nagyon van mivel kiváltani, mert amivel lehetne, az végképp nincs Magyarországon,  ez pedig a double cream, Amerikában heavy cream névre hallgató, minimum 48 % zsírtartalmú tejszín krém)

1 rúd vanília

csipet só

Elkészítés:

A tejszínt forrásig hevítem.

Hosszában kettévágom a vanília rudat és a kikapart magokat a tejszínhez adom, hagyom kihűlni (min 10 perc).

A tojásokat kettéválasztom (a fehérjéből lehet Pavlovát csinálni :)

A sárgáját kézi mixer segítségével habosra keverem a cukorral és a csipet sóval.

A sárgája&cukor masszát lassan, kevergetve a langyosra hűtött tejszínhez adom, majd az egészet simára keverem a creme fraiche-sel

A masszát alacsony hőmérsékleten, folyamatosan kevergetem, míg besűrűsödik. Akkor jó, ha a belemártott fakanál hátát bevonó réteg közepébe ujjunkkal húzunk egy vonalat és az száraz marad

Hőt és fagyasztást tűrő edénybe töltöm, hagyom kihűlni, amint lehet, fridzsiderbe teszem (kb. fél órára), utána mehet a fagyasztóba (min. 4 óra)

Kosárka:

1 csomag Győri zabpelyhes keksz

5 dkg vaj

A kekszet ledaráljuk, összekeverjük a vajjal, vékonyan (ez nekem most nem igazán sikerült) kibélelünk vele egy muffin/szuflé/mini tortácska formát, a fagyi tálalásáig hűtőben tartjuk.

Sült Kinder Maxi King

Talán emlékeztek, korábban meséltem már a Kinder Maxi King és a köztem kialakult szenvedélyes viszonyról. A coming out során bevallottam azt is, hogy nem elégszem meg a natúr változat mértéktelen fogyasztásával, gyakran töröm a fejem lehetséges mutációkon is. 

Ránézésre nem is gondolná az ember, hogy mit rejt ez a decens kis batyu, de tegnap este óta én már tudom, hogy odabent csoda van! Megolvadt csoki, ropogós mogyoró, karamell.... a tejkrém hollétéről nincsenek pontos információim, de szerintem így is van miben tobzódni! 

Ha hosszasan akartok bíbelődni a konyhában, másik receptet válasszatok, mert ezzel a legbénábbak sem fogják 20 percnél tovább húzni. 

Ha olyan vendégeknek készül, akikkel akadozhat a beszélgetés, ez arra is ad megoldást: csak kérdezzétek meg, szerintük mit esznek. 

Ha devizahitelesek vagytok, és gond van a havi törlesztésekkel, nyugodt szívvel kössetek fogadásokat, meg fogjátok nyerni. Én már szervezem a hétvégéket......

Hozzávalók:

Fejenként 1-2 Kinder Maxi King

leveles tészta (én a Tante Fannira esküszöm, de most nem volt a Spar-ban, csak a saját márkájuk, és tökéletes lett). Márkától függetlenül lehetőleg olyan tésztát vegyetek, ami lapokból áll, ezt nem kell nyújtani.

1-2 tojás sárgája

1-2 ek víz

vaj

Elkészítés

Ha fagyasztott a tészta, felolvasztom szobahőmérsékleten (kb 2 óra)

Előmelegítem a sütőt 180 C-ra.

Meglisztezek egy vágódeszkát és ráhelyezek egy tésztalapot, kicsit azt is lisztezem.

A KMK-et a lap közepére helyezem, és borítékot hajtogatok (először a csokiszelet hosszú oldalára hajtok egy tészta sarkot, aztán a két csücskére, végül a másik hosszú oldalra)

Nagyon kell vigyázni, hogy a tészta sehol ne sérüljön és teljesen befedje a szeletet, különben kifolyik a sok finomság sütés közben.

Megvajazok egy sütőlapot, ráhelyezem a csomagokat, egymástól úgy 5 cm távolságra

A tojássárgáját elkeverem egy evőkanál vízzel, majd megkenem vele a tésztát

Aranybarnára sütöm, ez az én elektromos sütőmben 20 percig tartott.

Kicsit hagyom hűlni, így a forró töltelék nem fog szanaszét folyni, mikor beleharapok.

Puliszka szárnyakkal

A puliszka tudtommal mindig is a szegények eledele volt. Ehhez képest, nagy meglepetésemre és nem kisebb örömömre úgy két hete, amikor Budapest egyik legkifinomultabb éttermében volt alkalmam kulináris kalandokba bocsátkozni, ott virított az étlapon. Ez igen. Ezt már szeretem! Fancy hely ide, drága hely oda, nem sznoboskodunk. Túlzás nélkül állíthatom, életem eddigi legfinomabb polentáját volt szerencsém elfogyasztani, úgyhogy az est alatt végig azt tervezgettem, hogyan fogom pincérünktől elkérni a receptet, de a végén sajnos elgyávultam. Azóta kétszer is nekifutottam már otthon a reprodukálásnak, nem is rossz eredménnyel, de  - ha a család ki nem vág vele - csiszolgatom még kicsit.

A szárnyakról most egy rengeteg évvel ezelőtti, Buffalo-ba tett látogatásom jut az eszembe.

Ott tapasztaltam először, hogy míg nekünk itt Magyarországon természetes bizonyos állatok bizonyos részeinek elfogyasztása, a világ más pontjain föl sem merül, hogy az adott alkatrész tányérra kerüljön.

Amerikában az 1960-as évek végéig a csirkeszárnyat vagy kidobták, vagy alaplét készítettek belőle.

Hogy kinek jutott először eszébe megsütni és a híres csípős szósszal tálalni, arról több story is létezik, a legelterjedtebb a Teressa Bellissimo-ról szóló. A Buffalo-i Anchor bar tulajdonosának fiához, Dominic-hoz, aki saját vállalkozásukban felszolgáló volt, egy este farkas éhesen beállítottak a barátai, de a konyha már bezárt, a kaja elfogyott. Ekkor állt elő a mama az ötlettel, hogy a másnapi leves készítéséhez szánt szárnyakat forró olajban kisüti és, hogy ne legyen száraz, kutyul hozzá valami öntetet. 

A titkos receptet illetően mindenki másra esküszik, a neten található verziók szerint chili vagy Tabasco szószból, olvasztott vajból, cayenne borsból, ecetből áll. 

Nálunk nagy kedvenc a grillezett szárny, még véletlenül sem ennék késsel-villával, hiszen az egészben a malackodás a legjobb :)

Puliszka hozzávalók:

1 bögre kukoricadara (2 dl)

2 bögre szárnyas alaplé (2 dl)

2 bögre tej (2 dl)

10 dkg vaj

só

csipet (barna) cukor

Elkészítés:

Bekapcsolom a sütőt 200 C-ra.

Az alaplé és a tej felmelegített keverékéhez öntöm a darát, lassan, fokozatosan, hogy ne csomósodjon. Közepes hőmérsékleten, kézi habverő segítségével folyamatos kevergetem, míg annyira besűrűsödik (kb 5 perc), hogy megáll benne a kanál. Ekkor hozzáadom a vaj felét, sózom, cukrozom.

Kivajazok egy kb. 60x30 cm-es tepsit, ráöntöm a masszát (úgy 2 cm magas legyen), megszórom egy evőkanál kukorica darával és meglocsolom olvasztott vajjal.

20 percre megy a sütőbe, utána hagyom kicsit hűlni, hogy megszilárduljon és szépen lehessen formázni.

Szárnyak:

Kotányi-féle szárnyas fűszerkeverékkel, szőlőmagolajjal (lehet más is), egy ek szójaszósszal és egy ek paradicsompürével bedörzsölöm.

Fél órát pihen, utána grill rácson, vagy kevés olajon, serpenyőben, 15 percet lefedve, utána fedetlenül további 15 perc alatt készre sütöm.

Mozzarella panna cotta

Ha édességről van szó, nekem sosem az olaszok indítják be a nyáltermelést. Sok mindenben utánozhatatlanok ezek a helyes taljánok, de a desszertjeik engem nem nyűgöznek le. A francia, az osztrák, a német, és persze a magyar konyha édes remekei sok keserves reggeli öltözködős percet okoztak már nekem, de a panna cottától akár nádszál karcsú is lehetnék. Adri barátnémnál gyakran készül a klasszikus változat, imádják a pasik és pikpakk kész is van. Na, ezt irigyeltem el tőle és kísérleztem ki az ízhatásában tulajdonképpen caprese salátára (mozzarella -és paradicsom szeletek, bazsalikom, só, bors, oliva) emlékeztető előételt, állagát tekintve viszont mégiscsak névadójának sós mutánsa ez. 

Elmondom, hogy jött az ötlet. Tegnap éjjel, egy óvatlan szellőztetés eredményeként beszabadultak a szúnyogok a lakásba. Bevetettem mindent, de a fárasztó és reménytelen küzdelem után úgy döntöttem, feladom a harcot és megyek lefeküdni. Viszont a hosszú íííííííktől az istennek nem tudtam elaludni, és mit csinál ilyenkor egy magamfajta újdonsült blogos? Nem bárányokat számlál, hanem töri a fejét a következő recepten. 

Az éjjeli tervezgetés szerint a tejszínből ma kemény habot kellett volna vernem, és ahhoz adnom a zselatint, de a felverés  - talán a hőség miatt - kétszeri nekifutásra sem sikerült. 

Nem is baj, jó apropó ez arra, hogy B-nek sírjak kicsit. Tudjátok...shrekmacskaszem, kis eszmefuttatás arról,  hogy konkrétan a kézi mixer minden bajunk forrása, aztán csak megesik a szíve rajtam és beruház egy újba.

Most persze nem zavarhatom ezzel,  foci VB döntőt néz - hú, valami nagy baj lehet, mert ordít - én meg alaphangon sem vagyok rajongó, hát még vuvuzellával, ezért kijöttem a teraszra írni. 

Na, ezt is muszáj megosztanom veletek, iszonyú vicces :) Töprengésem közepette egyszer csak fura hangokat hallok a fűből: illusztris vendégem érkezik, mondhatni, nem szokványos körülmények között. 

Úgy egy órája adtam enni a két süninknek, és eléggé el nem ítélhető módon ott hagytam a földön az üres konzerv dobozt, ami felborult. Nyilván mennyei illatok lengedezhették körül, mert egyszer csak látom, hogy egy idegen, igen kövér sün testből már csak a feneke, plusz a két hátsó lába lóg ki belőle :)  Hogy miért ilyenkor merül ki az elem a fényképezőgépben???

Hozzávalók (mármint a mozzarellához):

2 dl főzőtejszín

1 dl tej

3 zacskó mozzarella

3 zacskó (30 gr) zselatinpor

1 kis marék bazsalikom levél

1 kk fokhagyma krém vagy zúzott fokhagyma

1 kk olivaolaj

8 ek víz

só, frissen őrölt bors

Elkészítés:

A mozzarellát széttépkedem és egy dl tej hozzáadása után botmixerrel pépesítem.

Beleteszem az apróra vágott bazsalikomot,  az olajat, a fokhagymakrémet, sózom, borsozom.

Egy pohárban feloldom a zselatint a hideg vízben.

Felmelegítem (nem forralom) a tejszínt és egy kézi habverő segítségével alaposan összekeverem a zselatinnal

A keveréket a mozzarellához adom, majd szilikonformákba töltöm és mennek a hűtőbe, minimum 3 órára dermedni.

A paradicsom szósz hozzávalói:

4 szem paradicsom

1 ek balzsamecet

1 ek céklasűrítmény (elhagyható, de megszépíti a paradicsom halovány színét)

1 ek olivaolaj

só, bors

Elkészítés:

A paradicsomokat keresztirányba bevágom a csumánál, egy hőálló edénybe teszem és leforrázom őket, így egy mozdulattal le tudom húzni a héjat.

Botmixerrel pürésítem, ízesítem a többi hozzávalóval.

Távirányítós, indiai ihletésű babsaláta

Hétfő óta arra vártam, hogy legyen már végre itt a hétvége, és az iroda négy fala helyett az én pici konyhám legyen ötlet rohamaim megvalósításának színtere.

Aztán eljött a szombat reggel, és olyan derékfájásra ébredtem, hogy azt nem tudtam, a fürdőszobáig hogy jutok el, nemhogy a konyhába.
B. ágyba hozta nekem a teát, meg a Voltaren dolót, szóval már megérte gyengélkedni, de a következő két órában, valahányszor felmerült bennem az ágy elhagyásának gondolata, az első óvatos mozdulatok után gyorsan el is kellett, hogy vessem. Csúúúcs. Vasárnapra ebéd vendégeket hívtam, tiszta ciki, a beígért házi csodák helyett majd rendelhetek kínait! Nem mintha bajom lenne vele, sőt, de vendégeket azért nem hívnék rá.
Egyezkedésbe kezdek alsó deréktáji porckorongjaimmal: ma egész nap pihenek, nyújtok, beveszem rendesen a gyógyszereket, ők meg reggelre szépen összekapják magukat és nem járatnak le illusztris vendégeim előtt. Na. Eddig jó. És mi legyen a mai kajával? Van pár indiai fűszerezésű csirkecomb a hűtőben, amit B. sütött tegnap este, ez kiindulási alapnak kiváló. Megkérem ezt a drága, jó embert, menjen ki a kamrába, nézzen körül, és jelentse nekem, mi az, amit minimális beavatkozással a csirkecomb mellé emberi fogyasztásra alkalmasnak ítél. Az eredmény: bab és kukorica konzerv. Első hallásra siralmas, másodikra viszont .... majd ti megmondjátok.
Amikor egy óra érlelés után B. kiveszi művét a hűtőből, hogy már nem bírja tovább és együnk végre, szigorúan összevonom a szemöldököm és megálljt parancsolok. Először fotó, majd aztán evés!

Bakker, kéne egy járókeret, de azt momentán a 91 éves dédikém bitorolja, miközben neki nincs is rá szüksége!
Kis huzavona, aztán csak feltápászkodom, közben a kedvemért a nap is kisüt, szuper, így nincs gond a fénnyel.
Guszta lett, mi?

Hozzávalók:
1 fehérbab, 1 vörösbab és 1 csemege kukorica konzerv
2-3 szem paradicsom
1 fej lilahagyma
3 ek olivaolaj
1-2 kk Hot Madras curry indiai fűszerkeverék
1/2 kk őrölt szegfűszeg
1-2 kk fokhagymás chili szósz
2 ek natúr paradicsomszósz
1 csokor petrezselyem

Elkészítés
Megkérem B-t, hogy:
Töltse a konzervek tartalmát egy jénai tálba
Vágja apróra a lilahagymát, a paradicsomot és a petrust
Keverje össze az indiai fűszerkeveréket az olajjal, a chili - és a paradicsomszósszal
Fentieket óvatosan, hogy a főtt babszemeket ne nyomja szét, forgassa össze. Ennyi :)

Frenetikus tésztasaláta, avagy a bergamot, a lila bazsalikom, és a kecskesajt tökéletes harmóniája

A fizetésemen kívül nincs az a pénz, ami engem visszatarthatna egy palack sokat ígérő olivaolaj megvásárlásától. És ha színe, illata, zamata mellett még az üvege is gyönyörű, na akkor aztán egy kisebb személyi kölcsön felvételétől sem riadok vissza.
Jósorsom úgy hozta, hogy Finomániáék buliján megismerkedtem  az olasz származású olivafanatikus, Frantoio Colonna mesés olajaival. Már az lenyűgözött, ahogyan a különböző bogyó fajták származási helyéről, a termelőkről és sajtolási módszereikről mesélt, de amikor elkezdődött a kóstolás, hát az tényleg a mennyország volt maga.
Ahogy a boroknál, itt is a könnyűtől haladtunk az erősebb fajták felé, és amikor azt hittem, hogy eljutottunk az e fölött már csak az ég kategóriáig, előállt egy elképesztő zamattal. Nem árulta el, hogy mit csöpögtetett a kenyérkockára, nekünk kellett megmondanunk, milyen ízeket érzünk: volt ott sok minden, a zöldalmától a mandulán át egészen a...aaaa..ööö... fogalmam nem volt miig.
Nézzetek mélyen a szemembe és áruljátok el szépen: tudjátok ti, mi az a bergamot? Mielőtt sebes guglizásba kezdenétek, megmondom én: egy citrusféle. Külsőre megtévesztésig hasonlít a narancsra, de ízletes rokonával ellentétben ez a gyümölcs - brutál keserűsége miatt - ehetetlen. A héjából nyert illóolaj viszont izgalmas, pikáns ízt kölcsönöz az Earl Grey teának, és - na itt a lényeg - esetünkben ennek a különleges olajnak!
Amint túljutottam a kóstolást követő első ámulaton, beindult a fantáziám. Lelki szemeim előtt már akkor láttam a pompás tésztasalátát, amit egy tegnap esti küzdelmes bevásárlás eredményeként (még mindig fáj a derekam) ma végre sikerült összeraknom.
Emberek, készítsétek ízelőbimbóitokat, semmihez nem fogható ízélmény vár rátok!

Hozzávalók 2 főre:
25 dkg olasz tészta
10 dkg natúr kecskesajt
3-4 szem paradicsom
15 szem aszalt fekete olivabogyó (ha nincs vagy nem szereted, jó a zöld is)
2 evőkanál salátához való extraszűz olivaolaj, én ezt használtam
1-1 teáskanál bergamot aromájú olivaolaj
egy kis marék lila bazsalikom levél (ha nincs, a zöld is tökéletes, de a lila aromásabb és végre sikerült zsákmányolnom a Silvánus kertészetben)
só, bors ízlés szerint

Elkészítés
A tésztát al dente-re főzöm (csomagoláson lévő idő másfélszerese), leszűröm, hideg vízzel leöblítem, kihűtöm
A paradicsomot, a sajtot és az olivabogyót feldarabolom, a bazsalikomleveleket apróra tépkedem
A tésztát meglocsolom a natúr olivaolajjal, és összeforgatom a többi hozzávalóval, óvatosan sózom (a sajt is sós), frissen őrölt borsozom
Tálaláskor csöpögtetem rá a bergamotos olivaolajat, tetejére jöhet a bazsalikomlevél.
BRU-TÁ-LIS.