Ha édességről van szó, nekem sosem az olaszok indítják be a nyáltermelést. Sok mindenben utánozhatatlanok ezek a helyes taljánok, de a desszertjeik engem nem nyűgöznek le. A francia, az osztrák, a német, és persze a magyar konyha édes remekei sok keserves reggeli öltözködős percet okoztak már nekem, de a panna cottától akár nádszál karcsú is lehetnék. Adri barátnémnál gyakran készül a klasszikus változat, imádják a pasik és pikpakk kész is van. Na, ezt irigyeltem el tőle és kísérleztem ki az ízhatásában tulajdonképpen caprese salátára (mozzarella -és paradicsom szeletek, bazsalikom, só, bors, oliva) emlékeztető előételt, állagát tekintve viszont mégiscsak névadójának sós mutánsa ez.
Elmondom, hogy jött az ötlet. Tegnap éjjel, egy óvatlan szellőztetés eredményeként beszabadultak a szúnyogok a lakásba. Bevetettem mindent, de a fárasztó és reménytelen küzdelem után úgy döntöttem, feladom a harcot és megyek lefeküdni. Viszont a hosszú íííííííktől az istennek nem tudtam elaludni, és mit csinál ilyenkor egy magamfajta újdonsült blogos? Nem bárányokat számlál, hanem töri a fejét a következő recepten.
Az éjjeli tervezgetés szerint a tejszínből ma kemény habot kellett volna vernem, és ahhoz adnom a zselatint, de a felverés - talán a hőség miatt - kétszeri nekifutásra sem sikerült.
Nem is baj, jó apropó ez arra, hogy B-nek sírjak kicsit. Tudjátok...shrekmacskaszem, kis eszmefuttatás arról, hogy konkrétan a kézi mixer minden bajunk forrása, aztán csak megesik a szíve rajtam és beruház egy újba.
Most persze nem zavarhatom ezzel, foci VB döntőt néz - hú, valami nagy baj lehet, mert ordít - én meg alaphangon sem vagyok rajongó, hát még vuvuzellával, ezért kijöttem a teraszra írni.
Na, ezt is muszáj megosztanom veletek, iszonyú vicces :) Töprengésem közepette egyszer csak fura hangokat hallok a fűből: illusztris vendégem érkezik, mondhatni, nem szokványos körülmények között.
Úgy egy órája adtam enni a két süninknek, és eléggé el nem ítélhető módon ott hagytam a földön az üres konzerv dobozt, ami felborult. Nyilván mennyei illatok lengedezhették körül, mert egyszer csak látom, hogy egy idegen, igen kövér sün testből már csak a feneke, plusz a két hátsó lába lóg ki belőle :) Hogy miért ilyenkor merül ki az elem a fényképezőgépben???
Hozzávalók (mármint a mozzarellához):
2 dl főzőtejszín
1 dl tej
3 zacskó mozzarella
3 zacskó (30 gr) zselatinpor
1 kis marék bazsalikom levél
1 kk fokhagyma krém vagy zúzott fokhagyma
1 kk olivaolaj
8 ek víz
só, frissen őrölt bors
Elkészítés:
A mozzarellát széttépkedem és egy dl tej hozzáadása után botmixerrel pépesítem.
Beleteszem az apróra vágott bazsalikomot, az olajat, a fokhagymakrémet, sózom, borsozom.
Egy pohárban feloldom a zselatint a hideg vízben.
Felmelegítem (nem forralom) a tejszínt és egy kézi habverő segítségével alaposan összekeverem a zselatinnal
A keveréket a mozzarellához adom, majd szilikonformákba töltöm és mennek a hűtőbe, minimum 3 órára dermedni.
A paradicsom szósz hozzávalói:
4 szem paradicsom
1 ek balzsamecet
1 ek céklasűrítmény (elhagyható, de megszépíti a paradicsom halovány színét)
1 ek olivaolaj
só, bors
Elkészítés:
A paradicsomokat keresztirányba bevágom a csumánál, egy hőálló edénybe teszem és leforrázom őket, így egy mozdulattal le tudom húzni a héjat.
Botmixerrel pürésítem, ízesítem a többi hozzávalóval.
