Citromos karamellás banán semmiség

Tudom, trehány, meg uncsi a beállítás, nem jó az élesség, egy kis díszítés sem ártott volna, de nagyon nem készültem most (sem) erre a bejegyzésre, egyszerűen csak eszeveszett jó lett a dolog, és hát hogyan is foszthatnálak meg tőle benneteket, drága nemolvasóim?
A lényeg, hogy ez a pár egyszerű összetevő együtt valami csodát művelt, még velem is, pedig banán rajongó az biztosan nem vagyok, fogalmazhatok úgy is, hogy nem szeretem, nagyon nem. Viszont volt itthon pár darab belőle, már kissé megbarnulva, de érdekes módon nem meglöttyedve, és hát ételt ugye csak akkor dobunk ki, ha már - szó szerint - a kutyának sem kell.

Hozzávalók 4 fő részére:
4 banán
4 ek barna nádcukor
4 dkg vaj
4 darab keksz (lehetőleg teljes kiőrlésű, ropogós)
fél citrom leve

Az eljárás végtelenül egyszerű: cukrot közepes tűzön megkaramellizál, vajat beleolvaszt, citromot hozzáfacsar, hosszában félbevágott banánt beleforgat, összemorzsált keksszel megszór .
Nekem jobban bejön, ha a gyümölcsbe rendesen bele lehet harapni, a puha az kicsit olyan betegágyas-diétás, de ízlés szerint lehet 2-3 percig sütni.
Langyosan is finom, hidegen egyenesen zseniális, lassan (a mainál lényegesen kellemesebb napokon) jöhet rá a fagyi is.
Szezonban eperrel is megcsinálom, kétség sem fér hozzá.

Túróhab kuglóf

Ez a szépség itten egy meghökkentő felfedezés eredménye.
Ma reggel kíváncsiságból beütöttem a gugliba egy receptem nevét, mert érdekelt, hogy más csinál-e ilyesmit, és ha igen, hogyan?
Hát hasonlót nem találtam, "adaptációt" - próbálok tapintatosan fogalmazni -  viszont annál többet.
Az odáig rendben van, ha valakinek megtetszik az ötlet, elkészíti a saját verzióját, és azt publikálja, bár a forrás megjelölés ez esetben is minimum ildomos. Az viszont, hogy változtatás nélkül használja a szövegemet, és a fotómat, már ciki. Ez nem ego kérdés, a recept nem a tulajdonom, valószínűleg szép számmal megcsinálták  már azt is, amit saját kútfőmből pattantnak hiszek. Ám de amit írok, és a fotó, amit készítek róla, az kétség kívül saját szellemi tulajdonom, melynek eltulajdonítása finom szólva is szánalmas. Meg fantáziátlan.
A mérgeskedéses fázison hamar túltéve magam úgy döntöttem, inkább csinálok egy mutációt, ami annál is inkább indokolt, mert a tortaformát, amiben az eredeti verzió készült, a költözésünk óta nem találom, a szilikon kuglófot meg igen.
Nem tudtam, a szilikonban milyen lesz a liszt nélküli massza tartása, ezért ennek megfelelően dolgoztam át a receptet: egy zacskó pudingpor helyett kettőt tettem bele, illetve csináltam egy kis "talpat", ami a formából történő kiborítás után ad egy alapot a lágy tésztának. Szintén új elem a friss málnából, és pár csepp agave szirupból turmixolt öntet.

Hozzávalók 4 főre

A masszához:

18 dkg vaj

15 dkg barna nádcukor (lehet fehér is, csak ez egészségesebb, és finomabb is)

1 citrom leve és reszelt héja (lehet lime is, azzal még pikánsabb)

7 tojás

750 g tehéntúró

2 tasak vaníliás pudingpor

1 rúd vanília kikapart magja

csipet só

A talphoz:

fél csomag Győri zabpelyhes keksz

3 dkg vaj

Az öntethez:

40 dkg málna

1-2 ek Agave szirup ( ha nincs, jó a porcukor is)

Elkészítés

1. A sütőt előmelegítem 180 C-ra (légkeverésesben 160 C-on, előmelegítés nélkül sütünk).
2. A puha vajat robotgéppel habosra keverem. Apránként hozzáadom a csipet sót, a cukrot, a citrom levét és reszelt héját, a vaníliát, majd további két percig keverem magas fordulaton.
3. Egyenként beleütöm a tojásokat úgy, hogy tojásonként fél percig keverem, végül apránként hozzáadom a túrót, és a pudingport.
4. A masszát a szilikon kuglóf formába töltöm, kicsit megrázogatom-ütögetem, hogy egyenletesen szétterüljön.
5. Kb. 50 percen át sütöm.
6. A kekszet a vajjal apróra darálom, hűtőbe teszem, míg a tészta sül.
7. Óvatosan kiveszem a sütőből a formát, rásimítom a tészta tetejére a darált kekszet, és még tíz percig sütöm.
8. A sütőt kikapcsolom, egy konyharuhával kitámasztom az ajtaját, és további 30 percig bent pihentetem.
9. A formában hagyom kihűlni, utána tálra csúsztatom, megszórom porcukorral, friss gyümölccsel, és menta-, vagy citromfűlevelekkel díszítem. Tálaláskor adom hozzá a málnaöntetet, gyerekeknek pedig az elmaradhatatlan tejszínhabot.

Új élet, új pályázat, alter tiramisu

Pont egy hónap telt el legutóbbi bejegyzésem óta. 30 nap persze nem a világ, de nekem soknak tűnik, különösen akkor, amikor minden nap úgy indult, hogy talán majd ma. Végre lesz kedvem agyalni, vásárolni, konyhában sertepertélni, fotózni, írni. Aztán nem. Sőt. A létező legszimplább kaják előállítása is kín keservvel ment, némelyik szánalmas magyarázkodásba torkollt. Na hagyjuk.
Valójában nem történt mást, mint hogy kirúgtak a munkahelyemről, amire ráadásul számítottam is. Oly annyira, hogy a hol stresszes-konfliktusos, hol dögunalmas napokon szinte vágytam is már arra, hogy essünk túl a dolgon. Jöjjön az új kurzus, új megváltókkal. Önként persze nem zavartam magam az utcára (már csak a korom okán sem... :), de ha egyszer mások meghozzák helyettem a döntést, nézzük a a dolog jó oldalát: több időm lesz arra, amit szeretek, sőt, talán megélhetéssé is kinőheti magát az egyre erősödő gasztrofíliám.
Mégis, amikor odatették elém a papírt, aztán rám szakadt a nagy szabadság, elkezdte szüneteltetni magát az ihlet. Eddig papírral és ceruzával mentem még a WC-re is, hogy ha éppen ott jut eszembe valami, el ne szálljon, most meg síri csönd honol az agyamban. Hmm. Erre aztán nem számítottam.
És akkor ma reggel eszembe jut, hogy hetekkel ezelőtt pályáztam egy receptemmel a hammbekaplak-on, és annak mostanában lehet a beküldési határideje. Gyors csekkolás, és tényleg, holnapig mindennek meg kell lennie: vásárlás, főzés, fázisfotók, szöveg. Pici pánik, majd shrek macska szem, B. leugrasztása hozzávalókért, aztán csapjunk bele.
A nyerés, vagy a nyeremény ezúttal nem is izgat, az érzést akarom vissza, az izgalmat, ami egy-egy recept kigondolásának, és megvalósításának velejárója.
Az alábbi kísérlet a tiramisu almás újragondolása azon hasonszőrűek kedvéért, akik nincsenek oda a geil desszertekért, és nyitottak a másra  :)
Hozzávalók:
70 dkg Granny Smith/Jonathan/valamilyen savanykás alma
1 dl édes fehérbor
1 citrom leve
2 szem szegfűbors/szeg
2 tojás
2 dl főzőtejszín
0,5 dl víz
15 dkg porcukor
1 ek barnacukor (ha nincs, lehet fehér is)
25 dkg mascarpone
15 dkg keserű csokoládé (min. 60 % -os)
3-4 ek Grand Marnier (narancslikőr) vagy Calvados (almapálinka)
2 csomag (24 darab) babapiskóta

Elkészítés:
15 percre beáztatom a római tálat hideg vízbe.
Az almát kicsumázom, majd beteszem héjastól a sütőtálba.
Édes fehérbort öntök alá, hozzáadok 2 szem szegfűborsot, meglocsolom a citromlével, és hideg sütőben kezdve, 200 C-on, 80 percig sütöm, az utolsó 20 percben a barnacukorral megszórva, fedő nélkül.
Az almát hagyom kihűlni, kiemelem a héjából, pürésítem.
A csokoládét vízgőz fölött felolvasztom.
A tojások sárgáját a cukorral fehéredésig habosra keverem, a fehérjét kemény habbá verem.
A mascarponét összekeverem a tojásos krémmel, aztán az almapürével, végül pedig a fehérje habbbal.
A főzőtejszínt egy lapos tálba töltöm, hozzáöntöm a narancslikőrt/almapálinkát, és 0,5 dl vizet, majd egyenként belemártom a babapiskótákat, és elkezdem a rétegezést: piskóta, olvasztott csokoládé, almahab. A második réteg piskótát is egyenként a tejszínes keverékbe mártogatom, és folytatom a rétegezést: piskóta, olvasztott csokoládé, almahab.
A felső almahab réteg tetejére rácsorgatom a maradék olvasztott csokoládét.
Hűtőben egy éjszakán át érlelem.

Tejbegríz forever

Nem, nem tévedés, stimmel a kép és a szöveg, ez csak tortának látszik, valójában omlóstésztába töltött, sült tejbegríz :)
A fagyi kapcsán már meséltem, hogy a családban mára magamra maradtam, mint a tejbegríz szerelmese, és hogy mindenféle csínytevés árán tudom csak lenyomni szeretteim torkán. Nos, ez a torta is az álcázás projekt egy újabb -remélem sikeres - darabja. Tejbegríz ... istenem....kis mosolygós sóhaj....tejbegríz.....tejbegríííííííííííííz. Imádom. Hidegen, melegen, csomósan, simán, málnaszörppel, kakaóval, Nutellával, felfújtnak, fagyinak...
Miután gyakorlatilag végig fogyókúráztam az életemet, a tejbegríz viszont baromira hízlal, állandóan keresnem kellett az apropókat, hogy miért nincs más választásom, mint felfüggeszteni a fegyelmezett hétköznapokat. A gyerekek születése után lényegesen könnyebb lett a helyzet, mert amikor nekik csináltam, valahogy mindig úgy alakult, hogy nagyobb adagot kaptak, mint amit meg tudtak enni. Én pedig, felelős szülőként, időt és fáradtságot nem kímélve, angyali türelemmel elmagyaráztam nekik, hogy ételt nem dobunk ki, meg hogy Afrikában éheznek a gyerekek, és ha nekik nem megy, hát majd megeszem én, ami a tányéron maradt.
Na, hát ezért fogyókúráztam én végig az életemet.. .csöndes sikerrel :)

 Tejbegríz rulez :)

A tésztához
25 dkg búzaliszt
1 tojás sárgája
2 csapott tk só
15 dkg szobahőmérsékletű vaj
2 csapott tk porcukor
1 dl zsíros langyos tej
A töltelékhez
10 dkg búzadara
7 dkg cukor
0,5 l tej
5 dkg szeletelt mandula
2 tojás + 1 sárgája a kenéshez
1/2 rúd vanília kikapart magja
1 lime reszelt héja
2 dkg vaj
csipet só

A tészta összeállítása
A vajat egy tálba tesszük, és fakanállal szétnyomkodjuk. Hozzáadjuk a sót és a tojássárgáját.
A cukrot hozzáadjuk a tejhez. Folyamatos keverés közben a habosra kevert vajhoz adjuk.
A lisztet átszitáljuk, majd a vajas keverékhez adjuk.
A tésztát fakanállal összedolgozzuk, majd belisztezett munkalapon, könnyedén átgyúrjuk.
Gömböt formázunk belőle, kissé lelapítjuk, és becsomagoljuk folpackba. Hűtőben pihentetjük min. 2 órán át.

Töltelék
A búzadarából és a tejből tejbegrízt készítünk, kihűtjük, majd a mandula kivételével hozzáadjuk a többi hozzávalót.
A mandulát serpenyőben aranybarnára pirítjuk.

Összeállítás
A sütőt előmelegítjük 180 C-ra
A tésztát egyharmad-kétharmad arányban kettéosztjuk. A nagyobb félből gombócot formázunk és lisztezett munkafelületen, a tortaformánál 2 cm-rel nagyobb átmérőjű, 5 mm vastag kör lapot nyújtunk belőle. A kisebb adag tésztát 3 mm vastagságúra nyújtjuk.
A nagyobb adagot lisztezett nyújtófára tekerjük, ráhelyezzük egy 25 cm átmérőjű kivajazott tortaformára (én szilikonformában csináltam) és kibéleljük vele úgy, hogy a tészta széleit a forma oldalához nyomkodjuk, az alját villával megszúrkáljuk
Megszórjuk a tésztát a mandulával, majd ráöntjük a tölteléket, kicsit hagyjuk megdermedni
A maradék tésztából egy tésztaszúró segítségével virágokat formázunk és óvatosan a töltelékre helyezzük
Megkenjük a tetejét 1 ek vízzel higított tojássárgájával, és 50 perc alatt készre sütjük

Japánszilvás pite

Amikor megláttam a piacon a japánszilvát, nem is volt kétséges, mit sütök szombaton. Ezek az omlós tésztás piték amúgy is nagy kedvenceim, odavagyok értük, mindegy, hogy a töltelék sós, vagy édes.
A szilvás azért különösen nehéz eset, mert nem szeretem a fahéjat, és édességekben a szegfűszeget sem, viszont gyakorlatilag esélytelen, hogy a készen vásárolt, vagy az étteremi példányokból hiányozzon ez a két, másoknak - számomra érthetetlen módon - igen kedves fűszer. A szegfűszeg ugyanakkor talány számomra, mert sós ételekben nincs vele bajom (lásd görög, indiai konyha), de, ha mondjuk a meggylevesben megérzem az illatát, vége mindennek. Ha netán tud valaki erre értelmes magyarázattal szolgálni, meghálálom, mondjuk, egy szelet, a képen látható pitével, igény szerint akár fahéj és/vagy szegfűszeg hozzáadása is szóbajöhet :)
Az omlóstészta receptje a cukrászat királyától, Pierre Hermé-től származik. A gasztronómia szerelmeseinek jószívvel ajánlom, szerezzék be a Szakácsok Könyvét, mert a benne szereplő képes illusztrációk nagyban segítik a hozzám hasonló, lelkes amatőr szakácsok munkáját. A könyv minden oldala maga a gyönyörűség, amit eddig elkészítettem belőle, őszinte ámulatba ejtette a végkifejlet szerencsés haszonélvezőit.

Hozzávalók:
1 kg omlóstésztához

· 50 dkg búzaliszt

· 1 tojás sárgája

· 2 csapott tk só

· 37,5 dkg szobahőmérsékletű vaj

· 2 csapott tk porcukor

· 1 dl zsíros langyos tej

A töltelékhez
 · 1 nagyobb citrom reszelt héja és leve

· 1 dl tejföl

· 5 dkg szeletelt mandula

· 3 kisebb tojás

· 5 dkg langyos vaj

· 4 ek Grand Marnier

· 10 dkg barnacukor

· 6 szem japánszilva kimagozva, négybe vágva

Tészta összeállítása

1. A vajat egy tálba teszem és fakanállal szétnyomkodom. Hozzáadom a sót és a tojássárgáját.

2. A cukrot hozáadom a tejhez.

3. Folyamatos keverés közben a habosra kevert vajhoz adom.

4. A lisztet átszitálom, majd a vajas keverékhez adom.

5. A tésztát fakanállal összedolgozom.

6. Belisztezett munkalapon könnyedén átgyúrom a tésztát.

7. Gömböt formázok belőle, kissé lelapítom és becsomagolom folpackba.

8. Hűtőben pihentetem minimum 2 órán át.

9. A tésztát elfelezem, az egyik adag megy a mélyhűtőbe. A másik adagból gombócot formázok, és lisztezett munkafelületen, a tortaformánál kb 3 cm-rel nagyobb, 3-5 mm vastag kört nyújtok.

Torta összeállítása

1. A kinyújtott tésztát lisztezett nyújtófára tekerem és ráhelyezem a kivajazott, 25 cm átmérőjű tortaformára. A tésztát a sütőforma aljához és oldalához nyomkodom, majd eltávolítom a túllógó fölösleget. Villával megszurkálom, majd 30 percre visszateszem a a hűtőbe.

2. 180 C-ra előmelegítem a sütőt.

3. Sütőpapírból köralakú, a tortaformánál kicsit nagyobb darabot vágok, és befedem vele a tésztát.   Megtöltöm szárazbabbal és vakon sütöm, 18-20 percig.

4. Eltávolítom a babot és a papírt.

5. A szilva gerezdeket körkörösen a tésztára rendezem

6. A citromhéjat lereszelem, a levét kifacsarom, összekeverem a töltelék többi hozzávalójával, majd ráöntöm szilvára a tölteléket.

7. 25-30 percig sütöm, hogy a krém megszilárduljon.

8. Hűlni hagyom, megszórom porcukorral.

Kókuszos ropogós

Az egész a halsütéssel kezdődött. 

Megláttam a Sparban a fagyasztott hekket….jéé. Ez nem is balatoni hal J Mi? Hogy??? 

Lehet röhögni, igen, IGEN, én biosz órák alatt lélekben máshol tartózkodtam, testem csupán annyiban volt jelen, hogy - a mellettem ülő szendvicsének elfogyasztása révén - a működéséhez szükséges energiát pótoltam... a pad alatt.

Na, szóval, megláttam a halat, és így el is dőlt, hogy újonnan szerzett tudásom birtokában a hétvégét a hekk jegyében töltöm, persze a balatoni tradíciók maximális mellőzésével. Az elkészítés módja majd kialakul, hangulattól, raktárkészlettől függően.

Otthon aztán, amikor jött az ihlet, a thai-indiai fúziós, szomorúan konstatáltam, hogy az utolsó doboz kókusztej is elfogyott. Volt viszont kókuszreszelék. Meg vagyunk mentve! A kókuszt felengedtem tejjel, megmelegítettem, hagytam állni egy fél órát, aztán leszűrtem. Ez a lé adja majd az alapot a hal páchoz.

No de, ott az a sok, fííínom kókuszreszelék, amit kevésbé szűkös időkben sem lenne szívem kidobni, most meg... A kókuszgolyót ki nem állhatom, fagyihoz hideg van, más meg nem jut az eszembe.  

Valami ropogósra, könnyűre vágyom, macerára nem. Hmm. A jól bevált módszerhez folyamodom: megnézem, milyen alapanyagok vannak itthon. Az alább felsorolt hozzávalókból látható az eredmény, és a végkifejlet is pont olyan, amilyennek akartam: nem túl édes, ropogós, és nem elhanyagolható erénye az is, hogy sütési idővel együtt pontosan egy óra alatt készült el. 

Ja. A halat végül kidobtuk, de most nem akarok beszélni róla.....

Hozzávalók:

1 csésze (2,5 dl), 1 dl meleg tejben áztatott, leszűrt és kinyomkodott kókuszreszelék

10 dkg barnacukor

2 csésze (0,5 l) tej (ebből 1 dl az áztatáshoz)

10 dkg Győri édes teljes kiőrlésű keksz

5 dkg hámozott, szeletelt mandula

1 kk vanília kivonat, vagy egy rúd kikapart magja

1 citrom reszelt héja

4 tojás

5 dkg olvasztott vaj

Elkészítés:

A sütőt 180 C-ra előmelegítem.

Kivajazok egy 40x40 cm-es sütőformát.

Ledarálom a kekszet és a mandulát.

Az összes hozzávalót egy keverőtálba öntöm és kézi habverővel összekeverem.

A masszát a formába öntöm, kb. 50 percig, illetve addig sütöm, amíg aranybarna lesz, és a közepébe szúrt fogpiszkáló száraz marad.

Tejbegríz fagyi mandula grillázzsal

Kár lenne tagadnom, az utóbbi hetekben totál rákattantam a fagyi készítésre. Ahhoz képest, hogy csak néhány hete volt az első kísérletem, ez már a harmadik nekifutás, és egyre nehezebb elképzelnem,  eddig hogy elégedhettem meg a készen vásárolt alternatívákkal.
A hűtési időt leszámítva pikpak megvan, és ha zongorázni tudnám a különbséget a gyári és házi között, akkor folyamatos telt ház előtt játszanék a Carnegie Hallban.
Hogy honnan jött a tejbegríz ötlet? Tulajdonképp abból a nem kimondottan önzetlen megfontolásból, hogy imádom, de nagyjából egyedül vagyok ezzel a családban, így sosem csinálok, ergó sosem jutok hozzá. Ilyen esetekre az étterem  jó megoldás, de igencsak meg lennék lepve, ha ez bárhol szerepelne az étlapon.
Miután a fagyit mindenki szereti, gondoltam, tudatlan rokonaim talán nem veszik észre a turpisságot, és miközben mit sem sejtve kanalazgatják a fagyikelyhet, kis kompromisszummal én is áldozhatok kedvencem oltárán... hogy a turpisság felett érzett kéjes érzésről ne is beszéljek.
Ezúttal mandulával és gyümölcsökkel tálaltam - ez is a megtévesztés része - de aki nem kényszerül e fajta trükközésre, megszórhatja kakaóporral, gondolom úgy is isteni.
Mmmmmm, már látom is magam előtt a megolvadt fagyi és a kakaó guszta, barna elegyét...... pont, mint gyerekkoromban :) Meg a gyerekeim gyerekkorában. Akkor bezzeg egyik sem féltette az alakját, és hetente egyszer biztosan jutott nekem is a bűnös élvezetből.
A gyorsan elszálló gyermekévekről most inkább nem kezdenék hosszabb fejtegetésbe, helyette próbálom összeszedni a gondolataimat, mert ezt most fejből csináltam.

Hozzávalók:
8 tojás sárgája
15+5 dkg kristálycukor
2 dl tej
2 dl habtejszín
25 dkg natúr Philadelphia krémsajt
1 kk vanília por/1 rúd kikapart magja
15 dkg búzadara
csipet só

Elkészítés
1 dl tejszín és 2 dl tej keverékében sűrűre főzöm a grízt.
Hozzáadok 5 dkg cukrot és egy csipet sót, lehűtöm.
A krémsajtot és a tejszínt közepes hőmérsékleten összemelegítem úgy, hogy homogén masszát kapjak, hozzáadom a vaníliát.
A tojások sárgájához hozzáadom a maradék cukrot, és kézi mixerrel, magas fordulaton, fehéredésig keverem.
A tojásos masszát a krémsajtos keverékhez öntöm, és alacsony hőmérsékleten addig főzöm, míg besűrűsödik. Akkor jó, ha a belemártott fakanál domború felén bevonatot képező masszába ujjunkkal csíkot húzunk, és az nem folyik össze.
Hagyom teljesen kihűlni, majd hozzáadom a szintén kihűlt grízt.
Minimum 4 órára mélyhűtőbe teszem. Ha a tárolóedénybe töltéskor a massza és a tető között nagyobb hely marad, Folpack-kal lefedem a masszát.

Mandula grillázs:

3 ek szeletelt mandula
3 ek kristálycukor
sütőpapír vagy szilikonlap

A cukrot egy serpenyőben, közepes hőmérsékleten, aranyszínűre karamellizálom (először folyékony lesz, aztán kezd csak barnulni). Amikor elértem a kívánt színt, beleszórom a mandulát, majd az előre odakészített sütőpapírra vagy szilikonlapra öntöm.
Vigyázat, nem szabad hozzáérni, mert nagyon forró!
Amikor keményre dermedt, lehúzom róla a papírt és összetördelem.

Túrógombóc fagyi tejfölhabbal

Két hétre kölcsönkaptam egy fagyigépet, és most úgy vagyok vele, mint gyerek az új játékszerével. Minden egyéb eszközt félrelöktem a konyhában, és most csak ezzel játszom, teljes áhitattal és odaadással.
És ha már egyszer van a kütyü, akkor naná, hogy nem csak a hozzájáró receptfüzetből, meg az Interneten fellelhető jól bevált módszerekből fogok meríteni, mert az úgy sokkal, de sokkal izgibb, ha saját kútfőből pattan (már ha pattan) ki valami.
Nem mondom, nehéz szülés, nem is gondoltam volna, hogy ez a téma ennyire körüljárt.
Persze, olvastam én is a Dining guide recept versenyéről, és nyilván a nagyvilágban is akad jó néhány kísérletező szellem, de amikor komoly előtanulmányok eredményeként végre kigondolom, hogy a mézes fokhagyma fagyi lesz az én saját, különbejáratú, eredeti remekművem, akkor jön a hideg zuhany. Hiszitek, vagy sem, ilyet is csinált már valami elvetemült, a Gilroy Fokhagyma Fesztivál apropóján.
Baromi dühös vagyok, de nem adom fel! A legképtelenebb anyagokat sorolom fel gondolatban, és amikor jónak tűnik az elképzelés, beguglizom. Most mondjam, hogy minden egyes "ötletemre" többszáz, sőt, ezer találat jön? Ez a David Lebovitz van a leginkább a bögyömben!!! Hihetetlen, hogy mindent kitalált és elkészített már, miközben itt vagyok én, hogy zseniálisabbnál zseniálisabb ötleteimmel levegyem lábáról a világ házifagyi készítőit!
Na de nem vagyok az a könnyen feladós fajta, úgyhogy  folytatom az egyszemélyes agyvihart, és végül csak kipattan valami. Illetve valamik, mert két olyan dolog is eszembe jut, amire nem leltem máshol. Jupiiii!! Viszont a fagyigép kapacitása (1 liter), és a rövid hétvége miatt egyelőre csak az egyiket tudtam megcsinálni, és bár majd szétvet a kíváncsiság (hadd higgyem, hogy benneteket is), milyen lesz a másik, meg hogy miként fogadjátok majd, muszáj kibírnom a hét végéig, előbb sajnos nem lesz rá időm. Addig is, recept No.1:

Hozzávalók:
4 tojás sárgája

10 dkg kristálycukor

2 dl habtejszín

25 dkg Mascarpone

1 ek gríz

25 dkg krémes túró

reszelt citromhéj

csipet só

5 dkg Albert keksz

3 dkg vaj

1 pohár tejföl

1 dl habtejszín

1 tasak habfixáló

5 dkg porcukor

Elkészítés:

A tejszínt és a Mascarponét összemelegítem, hozzáadom  a citrom reszelt héját

Belekeverem a grízt és lassú tűzön megfőzöm, kihűtöm

A tojássárgáját habosra keverem a cukorral és a csipet sóval

Hozzáadom a cukros tojást, alacsony hőmérsékleten sűrű krémmé főzöm, kihűtöm

Belekeverem a túrót

Lehűtöm teljesen hidegre (hűtőben, kb egy óra)

Az előzőleg 8 órán át mélyhűtőben tartott fagyigépbe töltöm a masszát, fél óra, és kész.

Ahhoz, hogy formás gombócokat kapjak, további egy órára beteszem a kicsit még lágy krémet a mélyhűtőbe, így annyira megkeményedik, hogy a fagyis kanállal szépen tudom formázni.

Közben elkészítem a tejfölhabot:

A tejfölt, a tejszínt, a porcukrot és a habfixáló port kézi mixerrel kemény habbá verem, és mehet a hűtőbe állagjavulni.

Morzsa:

A kekszet ledarálom 

Serpenyőben, forró vajon átforgatom (pont, mint a zsemlemorzsát)

Tálalás: a fagyis kanalat forró vízbe mártom, megformázom a gombócokat, tetejére jöhet a tejfölhab és a kekszmorzsa

Nyámiiiiiii :)

Géptelen muscovado fagyi zabpelyhes kosárkában

Lehet, hogy nem túl szerencsés  névválasztás ez a muscovado, talán túlontúl  kifinomultnak hangzik, pedig nem az!
Pusztán arról van szó, hogy nagy kedvencemmel, a karamellel akartam indítani életem első fagyi készítési projektjét, de nem az ízre, hanem a textúrára koncentrálva. Nagy fagyi őrült nem vagyok, válogatós viszont annál inkább, és ha nem szuper selymes, krémes az állaga, hanem vizes, kásás - szigorúbb természetű olvasóim gyorsan ugorják át ezt a sort -  már megy is a kukába. 

Azért döntöttem  fehér rokona helyett e mellett a lágy, finomítatlan, sötétbarna nádcukor mellett, mert használatával megspóroltam a karamell készítés maceráját, és ezerrel koncentrálhattam a tökéletes állag elérésére. Remélem látszik a fotón: mission completed :)

Rengeteg recept és tudományos értekezés elolvasása után úgy summáztam a siker titkát, hogy a bizonyos krémes állag eléréséhez masina szükséges, mert általa érhető el a kásásodásért felelős jégkristályok megsemmisítése.

Nos, ilyen gépem nekem nincs, maradt tehát a másik, valódi kézműves út.
A vonatkozó  receptek viszont szinte kivétel nélkül azt írják, hogy gép hiányában ránk vár a jégkristályok szétzúzásának hálás feladata, méghozzá oly módon,  hogy óránként kivesszük a masszát a mélyhűtőből és kézi mixerrel átkeverjük.
Miután nálunk a mélyhűtő a pincében van, lelki szemeimmel már láttam is, amint lemegyek, kiveszem, felhozom, keverem, visszaviszem, fölmegyek, lemegyek, kiveszem......
Először egy határozott mozdulattal elhesegettem a fenti képet, majd megszületett az alábbi recept, nem több, mint fél óra alatt (ide nem értve persze a hűtési időt, amit minden tehetségem és közbenjárásom ellenére sem tudtam lerövidíteni 4 óránál kevesebbre), viszont no kivevés, no kavargatás, no macera, csak óra nézegetés, hogy mikor lehet már végre enni.

A kosárka jól néz ki, de mindenképpen csiszolásra szorul, kissé robosztus lett, én pedig valami vékony roppanós dologra gondoltam...rajta vagyok az ügyön.

Amúgy bármibe lefogadnám, hogy benneteket az egész kreációból a csoki érdekel a legjobban.. :)

OK, kivételesen nem vágom be a hisztit, tessék, itt a link a fellelhetőségről.
Aki szereti, ki ne hagyja, szerintem világszínvonal, mind esztétikai, mind minőségi szempontból. Következő fagyimat ezen az oltáron fogom áldozni, az tutti!

Ez a konkrét tábla csoki egy picit az én ízlésemet is tükrözi, ha megnézitek az oldalt, megértitek, miért. 

A gyártó cég az alapanyagot (keserű, tej, vagy fehér csoki), és a hozzá választható feltéteket (szárított gyümölcsök, fűszerek, magok) kínálja, amit a vevő, ha akar, kedve szerint maga állíthat össze, de szép számmal vannak persze olyan verziók is, melyek a mester kezemunkáját dícsérik, így nem igényelnek továbbgondolást.
Az én kreációm ezúttal keserű csoki alapból, szárított goyi berry-ből, kandírozott gyömbérből, bazsalikomból, kakaóbabból, és ropogós csoki ostya gömböcskékből áll :) 

Hát, ha ezek után sem nézitek meg az oldalt, megérdemlitek!

Fagyi hozzávalók

10 tojás sárgája

1 dl habtejszín ( min. 30 % zsírtartalom)

20 dkg lágy muscovado cukor (ha van kedvetek karamell készítéshez, akkor kiváltható), egyébként a Culinárisban, bio boltokban kapható, lényegesen egészségesebb fehér rokonánál, tea kedvelőknek egyenesen kötelező)

30 dkg créme fraiche (szintén a Culinárisban kapható, sajnos nem nagyon van mivel kiváltani, mert amivel lehetne, az végképp nincs Magyarországon,  ez pedig a double cream, Amerikában heavy cream névre hallgató, minimum 48 % zsírtartalmú tejszín krém)

1 rúd vanília

csipet só

Elkészítés:

A tejszínt forrásig hevítem.

Hosszában kettévágom a vanília rudat és a kikapart magokat a tejszínhez adom, hagyom kihűlni (min 10 perc).

A tojásokat kettéválasztom (a fehérjéből lehet Pavlovát csinálni :)

A sárgáját kézi mixer segítségével habosra keverem a cukorral és a csipet sóval.

A sárgája&cukor masszát lassan, kevergetve a langyosra hűtött tejszínhez adom, majd az egészet simára keverem a creme fraiche-sel

A masszát alacsony hőmérsékleten, folyamatosan kevergetem, míg besűrűsödik. Akkor jó, ha a belemártott fakanál hátát bevonó réteg közepébe ujjunkkal húzunk egy vonalat és az száraz marad

Hőt és fagyasztást tűrő edénybe töltöm, hagyom kihűlni, amint lehet, fridzsiderbe teszem (kb. fél órára), utána mehet a fagyasztóba (min. 4 óra)

Kosárka:

1 csomag Győri zabpelyhes keksz

5 dkg vaj

A kekszet ledaráljuk, összekeverjük a vajjal, vékonyan (ez nekem most nem igazán sikerült) kibélelünk vele egy muffin/szuflé/mini tortácska formát, a fagyi tálalásáig hűtőben tartjuk.

Sült Kinder Maxi King

Talán emlékeztek, korábban meséltem már a Kinder Maxi King és a köztem kialakult szenvedélyes viszonyról. A coming out során bevallottam azt is, hogy nem elégszem meg a natúr változat mértéktelen fogyasztásával, gyakran töröm a fejem lehetséges mutációkon is. 

Ránézésre nem is gondolná az ember, hogy mit rejt ez a decens kis batyu, de tegnap este óta én már tudom, hogy odabent csoda van! Megolvadt csoki, ropogós mogyoró, karamell.... a tejkrém hollétéről nincsenek pontos információim, de szerintem így is van miben tobzódni! 

Ha hosszasan akartok bíbelődni a konyhában, másik receptet válasszatok, mert ezzel a legbénábbak sem fogják 20 percnél tovább húzni. 

Ha olyan vendégeknek készül, akikkel akadozhat a beszélgetés, ez arra is ad megoldást: csak kérdezzétek meg, szerintük mit esznek. 

Ha devizahitelesek vagytok, és gond van a havi törlesztésekkel, nyugodt szívvel kössetek fogadásokat, meg fogjátok nyerni. Én már szervezem a hétvégéket......

Hozzávalók:

Fejenként 1-2 Kinder Maxi King

leveles tészta (én a Tante Fannira esküszöm, de most nem volt a Spar-ban, csak a saját márkájuk, és tökéletes lett). Márkától függetlenül lehetőleg olyan tésztát vegyetek, ami lapokból áll, ezt nem kell nyújtani.

1-2 tojás sárgája

1-2 ek víz

vaj

Elkészítés

Ha fagyasztott a tészta, felolvasztom szobahőmérsékleten (kb 2 óra)

Előmelegítem a sütőt 180 C-ra.

Meglisztezek egy vágódeszkát és ráhelyezek egy tésztalapot, kicsit azt is lisztezem.

A KMK-et a lap közepére helyezem, és borítékot hajtogatok (először a csokiszelet hosszú oldalára hajtok egy tészta sarkot, aztán a két csücskére, végül a másik hosszú oldalra)

Nagyon kell vigyázni, hogy a tészta sehol ne sérüljön és teljesen befedje a szeletet, különben kifolyik a sok finomság sütés közben.

Megvajazok egy sütőlapot, ráhelyezem a csomagokat, egymástól úgy 5 cm távolságra

A tojássárgáját elkeverem egy evőkanál vízzel, majd megkenem vele a tésztát

Aranybarnára sütöm, ez az én elektromos sütőmben 20 percig tartott.

Kicsit hagyom hűlni, így a forró töltelék nem fog szanaszét folyni, mikor beleharapok.

A Kinder Maxi King, a nektarin, meg az almaecet redukció

Éveim számától teljesen függetlenül nem vagyok rajongója a kinderszelet típusú snack-eknek.
Úgy egy hónapja, két értekezlet között rám jött a túrórudi ehetnék, de az éppen zárni készülő büfében nem volt már más, csak Kinder Maxi King. Na neeee. Kész katasztrófa! 
Kis válságstábolás magamban, aztán, mivel közértbe kiszaladni már nincs idő, vágyat csillapítani viszont muszáj, különben agyvihar ide, projekt határidő oda, totálisan használhatatlanná válok, eldöntöm: jöjjön, aminek jönnie kell, úgyhogy nagylevegő, éééés már kérem is azt a kinderizét.

Nos. Khmm...Nem szépítek, nem kendőzök.... ti itt most egy függő írását olvassátok... a hűtő egyik rekeszét már teljesen elfoglalja a mennyei manna. Mit elfoglalja? Kidől belőle. És, hogy a rosszullétig evés ne legyen elég, egyfolytában járatom az agyam, hogy miként tudnám ezt a csodát különféle édesség kreációk fő-vagy mellékszereplőjévé tenni. Ez az alábbi megoldás tök egyszerű, és ha az almaecet redukciós agyrémemet - ha egyáltalán - egy korábbi időpontban készítitek el, akkor az egész művelet nem tart tovább tíz percnél. De, ha éppen nem vendégeket akartok elkápráztatni, a készen kapható, mezei balzsamecetkrém is jó, csak attól nem lesz ilyen szép, fényes a gyümölcs. 
Amúgy már kezd is összeállni a fejemben a következő KMK-es csoda :))
Egy dolgot - nem is ..... kettőt - viszont azóta sem értek….a névválasztást, és az éppen most futó TV reklámot.

Hozzávalók:
6 db nektarin
2-3 db Kinder Maxi King

A redukcióhoz:
0,5 l almaecet
0,5 l víz
25 dkg cukor
1 rúd vanília

Elkészítés
A redukció hozzávalóit összeforralom, majd közepes hőmérsékleten addig főzöm, amíg sűrű szirupot kapok (kb. 2 óra).
A nektarint cikkekre vágom és egy gyümölcstorta formában szépen elrendezgetem.
A Kinder szeleteket apróra vágom (nem, Emma, ebbe most nem harapsz bele!), a gyümölcsre halmozom, majd az egészet meglocsolom néhány evőkanálnyi aranybarna sziruppal.

Mascarponés gyümölcsrizs

Kinézek az ablakon és nem hiszek a szememnek. Már megint esik! Pedig szabadtéri programot tervezek délutánra, bodza-és szárnyasok élményfőzésére mennék Adriennel Szigetmonostorra, hogy sok más fortély mellett azt is megtudjam, hogyan lehet kicsontozni csirkét úgy, hogy egyben maradjon. E pillanatban szkeptikus vagyok, de ha egy komplett tanfolyamot építenek rá a szervezők, valami ráció csak lehet benne. Meg fogom írni, nyugi, akármi is lett az eredmény :)

Megnéztem a weblapon, rossz időben sem marad el a főzés, de hát nem sokkal hangulatosabb lenne a kertben okosodni?

Mufurc vagyok és nem értem, miért nem süt végre a nap?

Ilyen napokon, mint ez a mai is, különösen kívánom az édességet. Ha a nyár így folytatódik, augusztusra komplett ruhatár csere néz ki :(

Csajok, azt ne mondjátok, hogy nem ismerős az érzés!

Hozzávalók

1 bögre (4 dl) rizs
4 bögre tej
10 dkg kristálycukor
25 dkg mascarpone
1 rúd vanília
1 citrom héja
csipet só
erdei gyümölcsök
citromfűlevél

Elkészítés

Megmosom a rizst hideg vízben.
Egy fazékban fölteszem annyi hideg vízzel, amennyi éppen ellepi.
Felforralom egy csipet sóval.
Meghámozom a citromot.
Egy éles késsel kettévágom a vaníliarudat és kikaparom belőle a magokat.
A rizshez adom a tejet, a cukrot, a vaníliát (magok+rúd) és a citromhéjat.
Folyamatos kevergetés mellett puhára főzöm (kb. 30 perc).
Belekanalazom a mascarponét.
Amikor kihűlt, hozzáadom a gyümölcsöt, és citromfűlevéllel díszítem.

Túróhabtorta

Internetes gasztrokarrierem eddigi legsikeresebb darabja ez a torta.

Alig több, mint egy éve csatlakoztam a nosalty.hu csapatához, és azóta lelkesen töltögetem föl a családom által tesztelt és sikerültnek nyilvánított kísérleteimet.

Ezt a receptet több, mint 14 ezren látták ott, és ugyan nem vagyok járatos a látogatottsági statisztikák terén, de szerintem ez nem rossz eredmény.

Aki szereti a könnyű, nem túl édes sütiket, no meg a túrót, az mindenképpen tegyen egy próbát, mert bizton állíthatom, nem fog csalódni!

Később látni fogjátok, hogy - ahogyan ebből a receptből is - nálam mindenből, amibe amúgy illene, hiányozni fog a mazsola.

Sok más, felnőttkoromra megkedvelt étellel (sóska, rizs, halak..) ellentétben ez tiltólistás maradt. Ti persze bátran bíráljátok ezt felül, akkor viszont javaslom, hogy ázzanak azok az elvetemült kis szőlőszemek egy jó órát, mondjuk rumban, vagy Grand Marnier-ben, vagy Limoncello-ban.

Hozzávalók 4 főre

18 dkg vaj

15 dkg cukor

1 citrom leve és reszelt héja

7 tojás

750 g tehéntúró

1 tasak vaníliás pudingpor

1 rúd vanília kikapart magja

csipet só

Elkészítés

1. A sütőt előmelegítem 180 C-ra (légkeverésesben 160 C-on, előmelegítés nélkül sütünk).
2. A puha vajat robotgéppel habosra keverem. Apránként hozzáadom a csipet sót, a cukrot, a citrom levét és reszelt héját, a vaníliát, majd további két percig keverem magas fordulaton.
3. Egyenként beleütöm a tojásokat úgy, hogy tojásonként fél percig keverem, végül apránként hozzáadom a túrót, és a pudingport.
4. A masszát 28 cm átmérőjű kivajazott tortaformába töltöm, kicsit megrázogatom-ütögetem, hogy egyenletesen szétterüljön.
5. Kb. 60 percen át sütöm.
6. A sütőt kikapcsolom, egy konyharuhával kitámasztom az ajtaját és további 30 percig bent pihentetem a tortát.
7. Hűtőrácsra teszem, a formában hagyom kihűlni, megszórom porcukorral, majd gyümölccsel, és menta-, vagy citromfűlevelekkel díszítem.