Paradicsom, te drága!

Mikor szerdán megláttam a piacon, első pillantásra paprikának néztem, aztán a fejkendős néni angyali türelemmel felvilágosított, hogy ez paradicsom. Annyira felvillanyozott az újdonság ereje, hogy sem az árával (700 Ft/kg!), sem azzal nem törődtem, hogy 40 fok van árnyékban, és sebtében vettem, sőt, haza is cipeltem belőle 12 kilót. Mert megérdemlem.
Dolog pont ugyanannyi volt vele, mint klasszikus társaival, viszont sokkal lédúsabb, ezért abból, ami a héj lehúzáskor kinyomódott belőle, zselét csináltam, egy pici whiskey-vel megbolondítva (hogy B. ezt miként kommentálta, nem írom le, mert ez egy gasztroblog, nem szociodráma).

Hozzávalók:
12 kg paprika paradicsom
2-3 citrom leve (lémennyiségüktől függően)
1,2 kg-ként egy tasak Dr Oetker dzsemfix 3:1
2 ek cukor (én barna nádcukrot használtam)
2 nagy fej vöröshagyma
6 gerezd fokhagyma
3-4 ág friss rozmaring
egy marék friss bazsalikom levél
só, bors ízlés szerint

Elkészítés:
Egy nagy fazékban vizet forralok. A paradicsomokat a csumánál keresztben bevágom, egy percre bedobom a forrásban lévő vízbe, kihalászom, kicsit hagyom kihűlni, majd lehúzom a héját. Oliva olajon megdinsztelem az apróra vágott hagymát és fokhagymát, rádobom a paradicsomokat, puhára főzöm, fenti hozzávalókkal ízesítem, botmixerrel összedolgozom. A dzsemfixet egy keverőtálban csomómentesre keverem egy-két merőkanálnyi forró szósszal, és ezt a keveréket visszaöntve a paradicsomhoz további egy-két percig forralom. Sterilizált üvegekbe töltöm, 5 percre a fejükre állítom, és elrejtem a kamrában, különben a suli nyitásig (szeptember 5!) sem marad belőle.

Zselé:
A hámozáskor lecsöpögött lét leszűröm (12 kb-ból durván 2,5 liter lett), felforralom, kevés kevés cukorral, sóval, 2 citrom levével ízesítem, a zselésítő anyag csomagolásán szereplő mennyiségnek megfelelő porral csomómentesre keverem, majd ugyanúgy, ahogyan a szószt is, sterilizált üvegekbe öntöm. Egy üveget a hűtőben tárolok, mert az állaga lehűtve lesz tökéletes. Tálaláshoz a legkisebb méretű karalábé vájóval picinke gömböket kanyarítok belőle, sajtok, hideg tésztasaláta, sültek díszítéséhez :)

Visszaszámlálás

Tele vagyok csípésekkel, és ehhez a szúnyogoknak az égvilágon semmi köze.

Magamat csipkedem, folyamatosan, mert még mindig nem hiszem el, hogy mennyire valósággá kezd válni ez  az egész főzősuli álom! 

Apropó, főzősuli. Bajban vagyok a megnevezéssel, mert ez a gasztronómiai műhely nem a klasszikus értelemben vett iskola modellt fogja követni, több okból sem.

Egyrészt, mert nem ad papírt (oklevelet kaphattok persze, de azt az állam nem fogja elismerni, előre szólok), másrészt azért, mert a lényeg nem abban rejlik, hogy amikor eljöttök hozzánk főzni, akkor az ott látottakat, hallottakat meg is kell tanulni. Tovább megyek. Aki nem vágyik másra, csak egy kicsit ki akar kapcsolni, jó társaságban pár órát eltölteni, annak főznie sem kell, elég elfogyasztani, amit a lelkesek készítettek. Lehet csak megfigyelni, dumcsizni, kérdezni, mesélni ... kérdem én, ez mitől iskola? Az egyetlen kötelező feladat - azt viszont számon fogom kérni - hogy jól érezzétek magatokat, nagyon! Nekem a suliról korántsem ilyenek az emlékeim.

A recepteket természetesen meg fogjátok kapni, szépen, kinyomtatva, sőt, jegyzetelni is tudtok majd, hagyunk a papíron elég helyet. 

Azt is tervezem, hogy videó felvétel készül az  "órákról", és aki vissza akarja nézni, netán meg akarja osztani szeretteivel, hogy mit követtünk el együtt azon a felejthetetlen napon, megteheti, ez is benne lesz az árban :). Magyarán, ha valaki reprodukálni szeretné, amit ott készítettünk, megkap hozzá mindenféle segédanyagot, de vizsgáznia biztosan nem kell.

Na, de visszakanyarodnék az eredeti, Petőfit idéző dilemmámhoz: minek nevezzelek? Nekem eddig ez a gasztroműhely tetszik a legjobban, de nyitott vagyok a szellemes ötletekre, írjatok!

És miután ez mégiscsak egy gasztroblog, jöjjön egy recept is, amit a minap csináltam, kísérleti jelleggel: 

Karamellizált mininektarin zselé
(igen, látom én is, hogy az üvegen paradicsom van :)

Hozzávalók:

2 kg mininektarin (persze jó a hagyományos is)

4 ek barna nádcukor

1 citrom

4 tasak zselésítőszer (ezúttal Quittin 2:1-bent használtam)

1 dl 100%-os almalé

1 dl 100 %-os rostos narancslé

Elkészítés:

A nektarinkákat megmosom, félbevágom, kimagozom..

A cukrot közepes lángon, nehogy megégjen, karamellizálom, rádobom a a gyümölcsöt, felöntöm a gyümölcslevekkel, belefacsarom a citrom levét, és pár darabot a héjából, amit egy éles késsel faragtam le róla úgy, hogy fehér rész ne jusson rá (keserű lesz tőle, tapasztalatból tudom ...).  

Addig főzöm, ameddig megpuhul. Nem kevergetem közben, mert nagyon tetszenek a kis gombócok, és nem akarom őket szétfőzni. Hogy szilárd állapotban hogy szedem majd ki az üvegből, az egy érdekes kérdés.

4 tasaknyi zselésítőt egy nagyobb űrtartalmú edénybe szórok, és ráöntök 2-3 merőkanálnyit a gyümölcs levéből, ezt kézi habverővel csomómentesre keverem, visszaöntöm a gyümölcsre, és még mindig óvatosan, mert vigyázok, hogy ne törjem szét, összeforgatom vele. Még 5 percig főzöm, utána kifőzött üvegekbe töltöm, szorosan lezárom, pár percre fejükre állítom, aztán hűvös helyre viszem őket.

Hideg sültek mellé tervezem kínálni, de lehet, hogy közben más ötletem is támad, megláttyuk :)