A címválasztást az indokolja, hogy ezen a recepten finoman szólva az ég egy adta világon semmi izgalmas nincs.
Ma reggel felhívott a lányom, és megkérdezte, hogyan kell lecsót csinálni. Mire én mondtam, hogy nézze meg a blogon. Mire ő mondta, hogy nézné, de nem találja. Az első reakcióm az volt, hogy valamit nagyon elrontottam a nevelésén. A második, hogy talán a blogon, merthogy én sem találtam.
Nem csak a lecsót, tulajdonképpen semmit, így be kellett látnom, hogy igaza van a gyereknek (csak használt valamit az a drága egyetem), a recepteket kategorizálni kéne.
Amikor aztán a felismerést cselekvés követte, észrevettem, hogy levesből bizony csak egy van, és ezért döntöttem úgy, hogy a mai finom, de minden innovációt nélkülözőt feltöltöm, hadd hízzon a kategória.
Hozzávalók
1 kis/fél nagy fej fokhagyma
1,2 l alaplé (zöldség, vagy szárnyas)
2 dkg vaj
1 dl száraz fehérbor
1 kk barna cukor (ha nincs, lehet fehér is)
3 ek tejföl
3 ek liszt
néhány ágacska friss kakukkfű
só, bors ízlés szerint
Elkészítés
Felszeletelem a megtisztított fokhagyma gerezdeket.
A vajat abban az edényben, amiben a levest készítem, felolvasztom, rádobom a fokhagymát.
Világos barnára pirítom, majd felöntöm a borral, és lassú tűzön párolom, míg elpárolog az alkohol ( 5-6 perc).
Felöntöm az alaplével, tovább főzöm, míg a fokhagyma teljesen megpuhul, majd botmixerrel összeturmixolom (az én gépem bírja a hőt, így ezt a fazékban teszem).
A tejfölt és a lisztet egy mélyebb tálkában kevés hideg vízzel összekeverem, majd kb. egy merőkanálnyit hozzáadok a forró levesből, kézi habverővel csomómentesre keverem, aztán az egészet hozzáadom a leveshez, és egy utolsót forralok rajta.
Aki netán nem bízik csomómentesre keverő képességében, az most, a habarás után botmixeljen.
Beledobom a kakukkfű ágakat, lefedem, pár percig állni hagyom, tálalok.
Lehet reszelt sajttal, rokforttal, pirított zsemlekockákkal, pár csepp fokhagymás bazsalikomolajjal díszíteni, én ma lusta voltam erre.
