Új élet, új pályázat, alter tiramisu

Pont egy hónap telt el legutóbbi bejegyzésem óta. 30 nap persze nem a világ, de nekem soknak tűnik, különösen akkor, amikor minden nap úgy indult, hogy talán majd ma. Végre lesz kedvem agyalni, vásárolni, konyhában sertepertélni, fotózni, írni. Aztán nem. Sőt. A létező legszimplább kaják előállítása is kín keservvel ment, némelyik szánalmas magyarázkodásba torkollt. Na hagyjuk.
Valójában nem történt mást, mint hogy kirúgtak a munkahelyemről, amire ráadásul számítottam is. Oly annyira, hogy a hol stresszes-konfliktusos, hol dögunalmas napokon szinte vágytam is már arra, hogy essünk túl a dolgon. Jöjjön az új kurzus, új megváltókkal. Önként persze nem zavartam magam az utcára (már csak a korom okán sem... :), de ha egyszer mások meghozzák helyettem a döntést, nézzük a a dolog jó oldalát: több időm lesz arra, amit szeretek, sőt, talán megélhetéssé is kinőheti magát az egyre erősödő gasztrofíliám.
Mégis, amikor odatették elém a papírt, aztán rám szakadt a nagy szabadság, elkezdte szüneteltetni magát az ihlet. Eddig papírral és ceruzával mentem még a WC-re is, hogy ha éppen ott jut eszembe valami, el ne szálljon, most meg síri csönd honol az agyamban. Hmm. Erre aztán nem számítottam.
És akkor ma reggel eszembe jut, hogy hetekkel ezelőtt pályáztam egy receptemmel a hammbekaplak-on, és annak mostanában lehet a beküldési határideje. Gyors csekkolás, és tényleg, holnapig mindennek meg kell lennie: vásárlás, főzés, fázisfotók, szöveg. Pici pánik, majd shrek macska szem, B. leugrasztása hozzávalókért, aztán csapjunk bele.
A nyerés, vagy a nyeremény ezúttal nem is izgat, az érzést akarom vissza, az izgalmat, ami egy-egy recept kigondolásának, és megvalósításának velejárója.
Az alábbi kísérlet a tiramisu almás újragondolása azon hasonszőrűek kedvéért, akik nincsenek oda a geil desszertekért, és nyitottak a másra  :)
Hozzávalók:
70 dkg Granny Smith/Jonathan/valamilyen savanykás alma
1 dl édes fehérbor
1 citrom leve
2 szem szegfűbors/szeg
2 tojás
2 dl főzőtejszín
0,5 dl víz
15 dkg porcukor
1 ek barnacukor (ha nincs, lehet fehér is)
25 dkg mascarpone
15 dkg keserű csokoládé (min. 60 % -os)
3-4 ek Grand Marnier (narancslikőr) vagy Calvados (almapálinka)
2 csomag (24 darab) babapiskóta

Elkészítés:
15 percre beáztatom a római tálat hideg vízbe.
Az almát kicsumázom, majd beteszem héjastól a sütőtálba.
Édes fehérbort öntök alá, hozzáadok 2 szem szegfűborsot, meglocsolom a citromlével, és hideg sütőben kezdve, 200 C-on, 80 percig sütöm, az utolsó 20 percben a barnacukorral megszórva, fedő nélkül.
Az almát hagyom kihűlni, kiemelem a héjából, pürésítem.
A csokoládét vízgőz fölött felolvasztom.
A tojások sárgáját a cukorral fehéredésig habosra keverem, a fehérjét kemény habbá verem.
A mascarponét összekeverem a tojásos krémmel, aztán az almapürével, végül pedig a fehérje habbbal.
A főzőtejszínt egy lapos tálba töltöm, hozzáöntöm a narancslikőrt/almapálinkát, és 0,5 dl vizet, majd egyenként belemártom a babapiskótákat, és elkezdem a rétegezést: piskóta, olvasztott csokoládé, almahab. A második réteg piskótát is egyenként a tejszínes keverékbe mártogatom, és folytatom a rétegezést: piskóta, olvasztott csokoládé, almahab.
A felső almahab réteg tetejére rácsorgatom a maradék olvasztott csokoládét.
Hűtőben egy éjszakán át érlelem.