Parmezános, mascarponés zöldség gratin római tálban

Ezt a receptet (na jó, fogalmazzunk úgy, hogy majdnem ezt a receptet) a Pataki Kerámiagyár pályázatára írtam.
Úgy tűnik, a befektetett idő és energia többszörösen is megtérült: a végeredmény igencsak finom lett, ráadásul kaptam érte díjacskát :)
DE
Az igazsághoz szervesen hozzá tartozik, hogy az odavezető út legkevésbé sem volt göröngy mentes......

Jó sűrű heteim voltak, egyszer sem sikerült este hét előtt hazaérnem az irodából. A hétközbeni főzőcske szóba sem jött, maradtak a hétvégék.

A kötelezően beküldendő három recept közül erről gondoltam azt, hogy nincs szükség tesztelésre, bőven ráér a beküldési határidő előtti hétvégén direktben megcsinálni, annyira egyszerű. Aha, ahogy azt a Móricka, meg az egyszeri hobby szakács elképzeli.

Van pár olyan zöldség, amit valamiért ritkán, vagy sosem használok, pedig finom is, meg egészséges is, ilyen például a cékla. Mégis, amikor elképzeltem, hogy egy szépen szeletelhető, színes zöldség gratint fogok készíteni, rögtön ez ugrott be. Láttam magam előtt a csodás rétegeket sárga, zöld, lila és fehér színekben pompázni.

Addig nem is volt semmi gond, ameddig a sütési idő leteltével meg nem emeltem a római tál tetejét.... el tudjátok képzelni magatoktól is AZT a fajta rózsaszínt, vagy muszáj ecsetelnem? A látvány, mely elém tárult, nem hagyott bennem kétséget a felől, hogy az étel emberi fogyasztásra abszolúte alkalmatlan!

Miután az összes alapanyag ott úszott a babarózsaszín löttyben, nem volt mit tenni: felöltöz, budakalászi Coráig beautóz, hazacipel, levetkőz, mély levegő, csapó kettő. A Pismány tetején lakunk, így ez a hadművelet felemésztette a vasárnap azon részét, melyet a főzésre-fotózásra szántam. Így történt, hogy hétfőn az egész család gyűrött ruhában indult útnak....

Mire másodszori nekifutásom meghozta gyümölcsét, már olyan sötét volt, hogy fotózásról szó nem lehetett, ezért beállítottam hajnal hatra a vekkert (van ennél gyűlöletesebb tárgy, vagy szó e világon?), és imádsággal ajkamon nyugovóra tértem, annak reményében, hogy másnapra legalább kisüt a nap. És lőn :)

Céklát egy darabig most nem szeretnék a konyhámban látni....

Hozzávalók
3 gerezd fokhagyma
2 dkg vaj
70 dkg sütnivaló burgonya
50 dkg sárgarépa
30 dkg fagyasztott ceruzabab
10 dkg fehérrépa
1 kk őrölt szerecsendió
3 dl tejszín
250 dkg Mascarpone
15 dkg reszelt Parmezán
néhány ág friss kakukkfű

Elkészítés
A római tálat beáztatom hideg vízbe.
Megtisztítom és felszeletelem a zöldségeket.
Kivajazom a tálat.
Rétegenként lerakom a zöldségeket, minden réteget sózok, borsozok, meghintek szerecsendióval, kakukkfűvel, és reszelt sajttal.
A mascarponét simára keverem a tejszínnel.
Az edény aljára szórom a fokhagyma gerezdeket, és tejszínes keveréket a zöldségréteg alá öntöm.
Hideg sütőben kezdem meg a sütést, 10 percre 100 C-on, majd emelem a hőmérsékletet 200 C-ra. Így sütöm további 80 percig.
Kiveszem a tálat a sütőből, a zöldségek tetejét megszóróm reszelt sajttal és vajdarabokkal, majd további 30 percig fedő nélkül arany barnára sütöm.

Tálalás:
A tálat hűtőrácson hagyom hűlni, hogy a sajt rétegek kicsit megszilárduljanak, és szépen lehessen szeletelni.