Nahátnahát :)))

AzEszternek és Strawberry-nek hála, tegnaptól papírom (logóm) van arról, hogy kreatív vagyok :))

Lányok - hogy is fogalmazzak, hogy szalonképes legyen a lelkesedésem - ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, piszkosul örülök, és köszönöm, és Ti is csuda dolgokat műveltek állandó jelleggel, és ez az ember lányát arra ösztökéli, hogy újabb és újabb, helyenként őrült ötletekkel álljon elő. 

Optimális körforgás, szerintem :)

Az örömködés után lássuk csak, mik a további teendőim:

1. Meg kell köszönni.  pipa
2. A logót ki kell tenni a blogomba.  pipa
3. Be kell linkelnem, akitől kaptam.   pipa

4. Tovább kell adnom 7 embernek.
Személyesen alig egy-kettejüket van szerencsém ismerni, de a bloggolásban éppen az a jó, hogy amikor olvas az ember, úgy érzi, van pár hasonló érzésű, gondolkodású "barátja". Aztán, kis szerencsével, a dolog  - korra, nemre, országhatárokra fittyethányva - valóban átcsap online-ból offline-ba.
http://jamjar.freeblog.hu/
http://ajtontul.blogspot.com/
http://alexandragasztroblogja.blogspot.com/
http://orsicsibe.blogspot.com/
http://starfokker.blogspot.com/
http://renidani.blogspot.com/
http://felholanyka.blogspot.com/
5. Be kell linkelnem őket.  lásd előző pont
6. Megjegyzést kell hagyni náluk.  pipa
7. El kell árulnom magamról 7 dolgot.

Na nézzük:

1. Nem vagyok babonás.  De ha már egyszer úgy alakult, hogy hetedikén születtem, a hetest választottam szerencseszámul. 

2. Azt nem állítanám, hogy hét gyereket terveztem eredetileg, kettő mindenesetre megvalósult belőle.

3. Hétévenként elválok, aztán újra férjhez megyek.

4. Eddig összesen hét szálkásszőrű tacskónk volt.

5. Illyés Gyulától őrzök  egy rongyosra olvasott példányt a 77 magyar népmese című könyvéből ..hát én azt még mindig hogy szeretem! :)

6.  Hét  zenész, akiket akkor hallgatok, ha nagyon jó a kedvem, vagy akkor, ha nagyon rossz:  Kozma Kata,  Sten Getz, Toots Thielemans,  Diana Krall, Antonio Carlos Jobim, James Taylor, Paul McCartney, Stevie Wonder , Ray Charles (igen, tudom, ez kilenc, de most melyiket hagytam volna ki?!)

7. Az elmúlt hét szűk esztendő lezárását, és 77 bő eljövetelét tervezem. Mondjuk holnaptól.

Vajhal zöldséges palacsinta tekercsekkel

Előző bejegyzésemhez - a szuronycsigáshoz - szervesen kapcsolódik ez a mostani, és nem csak annyiban, hogy a sok duma után recept következik, hanem mert a vajhal zsákmányom is a pénteki, Corában tett látogatásomnak volt köszönhető. Bár kezdődne úgy ez a történet, hogy a recept egy olaszországi hosszúhétvége eredménye, de sajnos - bár jó hely az is - most csak Budakalászig jutottam el.
Amikor viszont jósorsom egy tengerparti oszágba vet, nem is kétséges, hogy első utam a hal piacra vezet! Imádom azt a szín, illat, és hangkavalkádot, ami ott fogad.... jó, lehet, hogy az illat nem a legmegfelelőbb szó, de az élmény akkor is frenetikus!
Számomra eleve izgalmas látvány minden, ami hal és herkentyű, de komolyan mondom, én még olyan gyönyörű húst, mint a vajhalé, életemben nem láttam! Hófehér, teljesen szálkamentes, olyan, mint a legszebb, leghibátlanabb porcelán. Tökéletes.
Elkészítéséhez a vaj-só-bors-citrom kombinációt választottam, a fokhagymát, petrezselymet szándékosan kihagyva, hogy ne nyomják el a hal alapízét.
Jaj, egy nagyon fontos információ. A vajhal természetes táplálékában megtalálható egy gempylotoxin nevű anyag, amit a hal nem tud megemészteni, ezért nyersen, vagy nem megfelelően átsütve, illetve17 dkg-nál nagyobb mennyiségben történő fogyasztása hasmenést, hányást, fejfájást eredményezhet.
Nem kell megijedni, ha ezeket a szabályokat betartjuk, semmi problémát nem okoz,  viszont annyira finom, hogy a magam részéről még egy enyhébb rosszullétet is bevállalnék... :)

Miután a köret elkészítési ideje jóval hosszabb a halénál, ezúttal ezzel kezdünk:

A palacsinta hozzávalói:
20 dkg (Graham liszt nélkül 25 dkg) finomliszt
5 dkg Graham liszt (ha nincs, elhagyható)
2 tojás
0,5 l tej
0,5 dl olaj
1 kk só

A töltelék hozzávalói:
30 dkg fagyasztott ceruzabab
10 dkg fagyasztott bébirépa
2 dkg vaj
0,5 dl víz
10 dkg reszelt sajt (Mozzarella vagy Trappista)
2 dl tejszín
2 dl tej
1 tojás sárgája
0,5 kk szerecsendió
3 ek Parmezán
só, bors

Elkészítés:
A hozzávalókból kézi mixer segítségével összeállítom a palacsintatésztát és egy fél órára beteszem a hűtőbe.
A zöldségeket a vajon, kevés vízzel és sóval roppanósra párolom.
A tejszínt, a tejet és a tojás sárgáját összekeverem, sóval, borssal, szerecsendióval ízesítem.
Kivajazok egy 20x20 cm-es tűzálló tálat.
A sütőt 190 C-ra előmelegítem.
A palacsintákat megtöltöm a zöldséggel, megszórom a reszelt sajttal, szorosan föltekerem. Levágom a tekercsek két szélét, három részre vágom, majd szorosan egymás mellé téve a kivajazott tálba állítom.
Ráöntöm a tejszínes keveréket, megszórom a Parmezánnal, és forró sütőben kb. 40 perc alatt arany barnára sütöm.

A halhoz:
0,5 kg vajhal steak (4-5 szelet)
5 dkg vaj
0,5 dl száraz fehérbor
csipet barnacukor
1 citrom reszelt héja és leve
só, bors

Elkészítés:
Lereszelem a citrom héját.
A vajat kikeverem sóval, borssal (virágborsot használtam, de a színes bors is tökéletes), egy csipet barnacukorral, és a citromhéjjal.
A hal szeletek egyik oldalát megborsozom, a másikat enyhén megsózom és borsozom.
Közepesen forró serpenyőben felolvasztom a fűszeres vajat és rádobom a halat, sózott oldalával lefelé.
2-3 percig sütöm, megfordítom, aláöntöm a bort és további 2 percig sütöm. Akkor tökéletes, ha kicsit üveges marad, nem szabad hagyni, hogy kifehéredjen.
Miután kivettem a halat a serpenyőből, a vajas lébe facsarom a fél citrom levét, összeforralom, és tálaláskor a halra kanalazom.

Szuronycsiga, avagy bátraké a szerencse!

Több gondolatom is van a szuronycsigák kapcsán, ezek közül talán a recept a legkevésbé érdekes.
Kezdeném azzal, hogy, egészen e hét elejéig a létezésükről sem tudtam, pedig gyengéim a herkentyűk.
Hétfőn be kellett szaladnom a Budakalászi Corába, és - bár nem kajáért mentem - a halas előtt nem tudtam elhaladni úgy, hogy egy gyors pillantást ne vessek az aktuális kínálatra.
Ekkor vettem észre a jégágyon pompázó, gyönyörűséges csigaházakat, és persze rögtön megkérdeztem az eladó lányt, hogy mit illik róluk tudni. Készségesen elmagyarázta, hogy - a garnélához hasonlatosan - a csiga is főve érkezik, egyenesen Franciaországból, ám az elkészítés módjáról nem tudott sokat mondani.  Felajánlotta viszont, hogy utánanéz, és ha a hét második felében felhívom, már okosabb lesz. Hmm. Nekem már ez a készséges felajánlás is elég volt ahhoz, hogy kérjek fél kilónyit, de meglepetésemre lebeszélt róla azzal, hogy a friss áru pénteken érkezik, ezért ajánlatos lenne visszatérnem és akkor vásárolnom.
Amikor péntek délután kikapcsoltam az irodában a számítógépet - főleg, hogy a sok dolog miatt még a büféig sem jutottam el - már csak a csigákon járt az eszem, de lélekben fel voltam készülve, hogy az eladónak - ha egyáltalán ő lesz ott - halovány fogalma nem lesz kilétemről. Nem kis meglepetésemre nem csak, hogy megismert, már várt rám, friss csigával, és - bármily hihetetlen - direkt nekem nyomtatott recepttel. S ha ez még nem lenne elég, a halas részleg árubeszerzőjének nevét és mobilszámát kezembe nyomva azt az üzenetet tolmácsolta, hogy ha bármikor szükségem lenne valami különlegesre, jelezzem, és beszerzik... Csipkedtem magam, nem álmodom-e, és valamelyest revideáltam a magyarországi multik arroganciájáról kialakult, nem kimondottan pozitív véleményemet.
Ha valamiről semmit, vagy keveset tudok, a gugli mindig jó barátnak bizonyul, különösen igaz ez az angol nyelvű oldalakra, amikor nálunk nem honos alapanyagokról van szó.
A gond most az volt, hogy magyarul is csak előző nap ismerkedtem meg a szuronycsiga szóval, és gőzöm nem volt, hogy hívhatják angolul. Az sem igazán segített, amikor végül kiderítettem, hogy whelk-nek, mert érdekes receptekre nem igazán leltem, ezért a szokásos alapanyagokhoz nyúltam, amik tengeri halak és herkentyűk esetében sosem okoznak csalódást: vaj, fokhagyma, fehérbor.
Amint hozzáfogtam a sütéshez, mennyei illatok lengték be a lakást, és rá öt másodpercre megjelent a párom a konyhában, hogy mi ez, és hogy mikor lehet már enni belőle. Aztán, amikor kiszúrta a csigákat, hátrahőkölt.... nem láttam még ezt a jól megtermett, magabiztos embert ennyire gyámoltalannak :)))
Nem mondom, én sem lettem volna annyira magabiztos, ha nem vagyok már túl pár kellemes kulináris élményen. A csiga első látásra igen ijesztő tud lenni, ahogy az ember kiráncigálja szegény kis testét a házából.
Némi biztatás után vállalkozott csak B.a kóstolásra, de arckifejezéséből rögtön kitaláltam, hogy részéről köszi, de maradna inkább a gulyásnál :)
Ha van köztetek vállalkozó szellem, nagyon kíváncsi vagyok a tapasztalatokra.

Hozzávalók
0,5 kg szuronycsiga
5 dkg vaj
4 gerezd fokhagyma
1 dl száraz fehérbor
fél citrom leve
só, bors

Elkészítés
A vajat egy serpenyőben felolvasztom (ne használjatok teflon bevonatút, mert a csigaház kárt tehet benne). Hozzáadom a préselt fokhagymát, sózom, borsozom.
Beleteszem a csigákat, aláöntöm a bort és átforralom (max 2 perc). Úgy mozgatom az edényt, hogy a vajas keverékből minden csigaházba jusson.
Meglocsolom egy kevés citromlével, és tálalom.

Tejbegríz forever

Nem, nem tévedés, stimmel a kép és a szöveg, ez csak tortának látszik, valójában omlóstésztába töltött, sült tejbegríz :)
A fagyi kapcsán már meséltem, hogy a családban mára magamra maradtam, mint a tejbegríz szerelmese, és hogy mindenféle csínytevés árán tudom csak lenyomni szeretteim torkán. Nos, ez a torta is az álcázás projekt egy újabb -remélem sikeres - darabja. Tejbegríz ... istenem....kis mosolygós sóhaj....tejbegríz.....tejbegríííííííííííííz. Imádom. Hidegen, melegen, csomósan, simán, málnaszörppel, kakaóval, Nutellával, felfújtnak, fagyinak...
Miután gyakorlatilag végig fogyókúráztam az életemet, a tejbegríz viszont baromira hízlal, állandóan keresnem kellett az apropókat, hogy miért nincs más választásom, mint felfüggeszteni a fegyelmezett hétköznapokat. A gyerekek születése után lényegesen könnyebb lett a helyzet, mert amikor nekik csináltam, valahogy mindig úgy alakult, hogy nagyobb adagot kaptak, mint amit meg tudtak enni. Én pedig, felelős szülőként, időt és fáradtságot nem kímélve, angyali türelemmel elmagyaráztam nekik, hogy ételt nem dobunk ki, meg hogy Afrikában éheznek a gyerekek, és ha nekik nem megy, hát majd megeszem én, ami a tányéron maradt.
Na, hát ezért fogyókúráztam én végig az életemet.. .csöndes sikerrel :)

 Tejbegríz rulez :)

A tésztához
25 dkg búzaliszt
1 tojás sárgája
2 csapott tk só
15 dkg szobahőmérsékletű vaj
2 csapott tk porcukor
1 dl zsíros langyos tej
A töltelékhez
10 dkg búzadara
7 dkg cukor
0,5 l tej
5 dkg szeletelt mandula
2 tojás + 1 sárgája a kenéshez
1/2 rúd vanília kikapart magja
1 lime reszelt héja
2 dkg vaj
csipet só

A tészta összeállítása
A vajat egy tálba tesszük, és fakanállal szétnyomkodjuk. Hozzáadjuk a sót és a tojássárgáját.
A cukrot hozzáadjuk a tejhez. Folyamatos keverés közben a habosra kevert vajhoz adjuk.
A lisztet átszitáljuk, majd a vajas keverékhez adjuk.
A tésztát fakanállal összedolgozzuk, majd belisztezett munkalapon, könnyedén átgyúrjuk.
Gömböt formázunk belőle, kissé lelapítjuk, és becsomagoljuk folpackba. Hűtőben pihentetjük min. 2 órán át.

Töltelék
A búzadarából és a tejből tejbegrízt készítünk, kihűtjük, majd a mandula kivételével hozzáadjuk a többi hozzávalót.
A mandulát serpenyőben aranybarnára pirítjuk.

Összeállítás
A sütőt előmelegítjük 180 C-ra
A tésztát egyharmad-kétharmad arányban kettéosztjuk. A nagyobb félből gombócot formázunk és lisztezett munkafelületen, a tortaformánál 2 cm-rel nagyobb átmérőjű, 5 mm vastag kör lapot nyújtunk belőle. A kisebb adag tésztát 3 mm vastagságúra nyújtjuk.
A nagyobb adagot lisztezett nyújtófára tekerjük, ráhelyezzük egy 25 cm átmérőjű kivajazott tortaformára (én szilikonformában csináltam) és kibéleljük vele úgy, hogy a tészta széleit a forma oldalához nyomkodjuk, az alját villával megszúrkáljuk
Megszórjuk a tésztát a mandulával, majd ráöntjük a tölteléket, kicsit hagyjuk megdermedni
A maradék tésztából egy tésztaszúró segítségével virágokat formázunk és óvatosan a töltelékre helyezzük
Megkenjük a tetejét 1 ek vízzel higított tojássárgájával, és 50 perc alatt készre sütjük