Túróhabtorta

Internetes gasztrokarrierem eddigi legsikeresebb darabja ez a torta.

Alig több, mint egy éve csatlakoztam a nosalty.hu csapatához, és azóta lelkesen töltögetem föl a családom által tesztelt és sikerültnek nyilvánított kísérleteimet.

Ezt a receptet több, mint 14 ezren látták ott, és ugyan nem vagyok járatos a látogatottsági statisztikák terén, de szerintem ez nem rossz eredmény.

Aki szereti a könnyű, nem túl édes sütiket, no meg a túrót, az mindenképpen tegyen egy próbát, mert bizton állíthatom, nem fog csalódni!

Később látni fogjátok, hogy - ahogyan ebből a receptből is - nálam mindenből, amibe amúgy illene, hiányozni fog a mazsola.

Sok más, felnőttkoromra megkedvelt étellel (sóska, rizs, halak..) ellentétben ez tiltólistás maradt. Ti persze bátran bíráljátok ezt felül, akkor viszont javaslom, hogy ázzanak azok az elvetemült kis szőlőszemek egy jó órát, mondjuk rumban, vagy Grand Marnier-ben, vagy Limoncello-ban.

Hozzávalók 4 főre

18 dkg vaj

15 dkg cukor

1 citrom leve és reszelt héja

7 tojás

750 g tehéntúró

1 tasak vaníliás pudingpor

1 rúd vanília kikapart magja

csipet só

Elkészítés

1. A sütőt előmelegítem 180 C-ra (légkeverésesben 160 C-on, előmelegítés nélkül sütünk).
2. A puha vajat robotgéppel habosra keverem. Apránként hozzáadom a csipet sót, a cukrot, a citrom levét és reszelt héját, a vaníliát, majd további két percig keverem magas fordulaton.
3. Egyenként beleütöm a tojásokat úgy, hogy tojásonként fél percig keverem, végül apránként hozzáadom a túrót, és a pudingport.
4. A masszát 28 cm átmérőjű kivajazott tortaformába töltöm, kicsit megrázogatom-ütögetem, hogy egyenletesen szétterüljön.
5. Kb. 60 percen át sütöm.
6. A sütőt kikapcsolom, egy konyharuhával kitámasztom az ajtaját és további 30 percig bent pihentetem a tortát.
7. Hűtőrácsra teszem, a formában hagyom kihűlni, megszórom porcukorral, majd gyümölccsel, és menta-, vagy citromfűlevelekkel díszítem.

Hát akkor, hogy stílusos legyek, vágjunk bele!

Bármibe is kezdek az életben, mindig az a legfontosabb szempont, hogy megpróbáljak valami újat létrehozni.

Nem hiszek az "olyan mint" típusú megoldásokban. Azt, amit egyszer már valaki kitalált és megvalósított, megismerni , tanulni, fejleszteni érdemes, utánozni nem.
Ezért vártam eddig a blog indításával is: meg kellett ismernem a gasztrobloggerek virtuális világát itthon és a nagyvilágban ahhoz, hogy el tudjam dönteni: tudok valamit érdemben hozzátenni a témához, vagy sem.

Nem állítom, hogy önbizalmam ebben a pillanatban megrendíthetetlen, de remélem méltó leszek a hasonlóan gondolkodók figyelmére, és sok kellemes percet töltünk majd itt együtt!