Több gondolatom is van a szuronycsigák kapcsán, ezek közül talán a recept a legkevésbé érdekes.
Kezdeném azzal, hogy, egészen e hét elejéig a létezésükről sem tudtam, pedig gyengéim a herkentyűk.
Hétfőn be kellett szaladnom a Budakalászi Corába, és - bár nem kajáért mentem - a halas előtt nem tudtam elhaladni úgy, hogy egy gyors pillantást ne vessek az aktuális kínálatra.
Ekkor vettem észre a jégágyon pompázó, gyönyörűséges csigaházakat, és persze rögtön megkérdeztem az eladó lányt, hogy mit illik róluk tudni. Készségesen elmagyarázta, hogy - a garnélához hasonlatosan - a csiga is főve érkezik, egyenesen Franciaországból, ám az elkészítés módjáról nem tudott sokat mondani. Felajánlotta viszont, hogy utánanéz, és ha a hét második felében felhívom, már okosabb lesz. Hmm. Nekem már ez a készséges felajánlás is elég volt ahhoz, hogy kérjek fél kilónyit, de meglepetésemre lebeszélt róla azzal, hogy a friss áru pénteken érkezik, ezért ajánlatos lenne visszatérnem és akkor vásárolnom.
Amikor péntek délután kikapcsoltam az irodában a számítógépet - főleg, hogy a sok dolog miatt még a büféig sem jutottam el - már csak a csigákon járt az eszem, de lélekben fel voltam készülve, hogy az eladónak - ha egyáltalán ő lesz ott - halovány fogalma nem lesz kilétemről. Nem kis meglepetésemre nem csak, hogy megismert, már várt rám, friss csigával, és - bármily hihetetlen - direkt nekem nyomtatott recepttel. S ha ez még nem lenne elég, a halas részleg árubeszerzőjének nevét és mobilszámát kezembe nyomva azt az üzenetet tolmácsolta, hogy ha bármikor szükségem lenne valami különlegesre, jelezzem, és beszerzik... Csipkedtem magam, nem álmodom-e, és valamelyest revideáltam a magyarországi multik arroganciájáról kialakult, nem kimondottan pozitív véleményemet.
Ha valamiről semmit, vagy keveset tudok, a gugli mindig jó barátnak bizonyul, különösen igaz ez az angol nyelvű oldalakra, amikor nálunk nem honos alapanyagokról van szó.
A gond most az volt, hogy magyarul is csak előző nap ismerkedtem meg a szuronycsiga szóval, és gőzöm nem volt, hogy hívhatják angolul. Az sem igazán segített, amikor végül kiderítettem, hogy whelk-nek, mert érdekes receptekre nem igazán leltem, ezért a szokásos alapanyagokhoz nyúltam, amik tengeri halak és herkentyűk esetében sosem okoznak csalódást: vaj, fokhagyma, fehérbor.
Amint hozzáfogtam a sütéshez, mennyei illatok lengték be a lakást, és rá öt másodpercre megjelent a párom a konyhában, hogy mi ez, és hogy mikor lehet már enni belőle. Aztán, amikor kiszúrta a csigákat, hátrahőkölt.... nem láttam még ezt a jól megtermett, magabiztos embert ennyire gyámoltalannak :)))
Nem mondom, én sem lettem volna annyira magabiztos, ha nem vagyok már túl pár kellemes kulináris élményen. A csiga első látásra igen ijesztő tud lenni, ahogy az ember kiráncigálja szegény kis testét a házából.
Némi biztatás után vállalkozott csak B.a kóstolásra, de arckifejezéséből rögtön kitaláltam, hogy részéről köszi, de maradna inkább a gulyásnál :)
Ha van köztetek vállalkozó szellem, nagyon kíváncsi vagyok a tapasztalatokra.
Hozzávalók
0,5 kg szuronycsiga
5 dkg vaj
4 gerezd fokhagyma
1 dl száraz fehérbor
fél citrom leve
só, bors
Elkészítés
A vajat egy serpenyőben felolvasztom (ne használjatok teflon bevonatút, mert a csigaház kárt tehet benne). Hozzáadom a préselt fokhagymát, sózom, borsozom.
Beleteszem a csigákat, aláöntöm a bort és átforralom (max 2 perc). Úgy mozgatom az edényt, hogy a vajas keverékből minden csigaházba jusson.
Meglocsolom egy kevés citromlével, és tálalom.
