Citromos karamellás banán semmiség

Tudom, trehány, meg uncsi a beállítás, nem jó az élesség, egy kis díszítés sem ártott volna, de nagyon nem készültem most (sem) erre a bejegyzésre, egyszerűen csak eszeveszett jó lett a dolog, és hát hogyan is foszthatnálak meg tőle benneteket, drága nemolvasóim?
A lényeg, hogy ez a pár egyszerű összetevő együtt valami csodát művelt, még velem is, pedig banán rajongó az biztosan nem vagyok, fogalmazhatok úgy is, hogy nem szeretem, nagyon nem. Viszont volt itthon pár darab belőle, már kissé megbarnulva, de érdekes módon nem meglöttyedve, és hát ételt ugye csak akkor dobunk ki, ha már - szó szerint - a kutyának sem kell.

Hozzávalók 4 fő részére:
4 banán
4 ek barna nádcukor
4 dkg vaj
4 darab keksz (lehetőleg teljes kiőrlésű, ropogós)
fél citrom leve

Az eljárás végtelenül egyszerű: cukrot közepes tűzön megkaramellizál, vajat beleolvaszt, citromot hozzáfacsar, hosszában félbevágott banánt beleforgat, összemorzsált keksszel megszór .
Nekem jobban bejön, ha a gyümölcsbe rendesen bele lehet harapni, a puha az kicsit olyan betegágyas-diétás, de ízlés szerint lehet 2-3 percig sütni.
Langyosan is finom, hidegen egyenesen zseniális, lassan (a mainál lényegesen kellemesebb napokon) jöhet rá a fagyi is.
Szezonban eperrel is megcsinálom, kétség sem fér hozzá.

Húsvét recycled - sonkás, tormás palacsinta torta

Szombat estére sokat ígérő vacsora programunk volt, ezért Húsvét ide, Nagyszombat oda, semmiféle főzést nem terveztem otthonra. Na de hát próbáljuk megértetni ezt a praktikus megfontolást egy reggeltől kerti munkára fogott férfiemberrel. Nekem nem sikerült. Amikor kb. ötödször jegyezte meg, hogy a hangos korgás az nem véletlen, annak nyomós oka van, és hogy fogom-e bírni ezt hallgatni a késő esti órákig, akkor  feladtam a racionális érvelést, előszedtem az eredetileg más célra vásárolt sonkát, tojást, és tormát a hűtőből, aztán nekiálltam improvizálni. Jogosan merül föl a kérdés, hogy ha mindez a múlt héten történt, akkor mire föl a recycled cím? Hát arra, hogy idő hiányában csak most van alkalmam posztolni, most, amikor már rég túl van mindenki a klasszikus menüsorokon, és valószínűleg egy éven belül nem tervezi se sonka, se tojás, se kalács, és általában semminemű élelmiszer fogyasztását. Ám de ha valamiért mégis úgy alakult, hogy nem fogyott el minden, a kutyánk is undorral fordul el, ha kínáljuk, viszont kidobásra se visz rá a lélek, akkor ez egy egyszerű módja a maradékok felhasználásának.  


Hozzávalók:
Palacsinta
5 dkg búzaliszt (nálam fehér tönköly)
3 dkg világos rozsliszt (ennek hiányában teljes kiőrlésű/sima búzaliszt)
1,7 dl tej
2 db kis vagy 1 db nagy tojás
2 ek növényi olaj + a sütéshez
fél kk só


Töltelék
25 dkg füstölt pulykasonka/főtt tarja

1 szál póréhagyma

3-4 szem koktélparadicsom

1 kisebb piros kaliforniai paprika

400 ml tejszin

1 tojás

3 ek tormakrém

1 ek dijoni mustár

oliva olaj

só, bors ízlés szerint

Mártás

100 ml tejszín

2 ek tormakrém

1 ek mustár

Elkészítés:

A hozzávalókból összeállítom a palacsintát, öt darabot kisütök.

A sonkát apróra vágom.

A pórét felkarikázom, a paradicsomot négybe vágom, a paprikát apróra felkockázom.

A zöldségeket az oliva olajon megdinsztelem, majd hozzáadom a sonkát és 3-4 percig pirítom.

A tejszínt a tojással, a tormával, és a mustárral elkeverem, sózom, borsozom, majd a sonkás zöldséges keverékre öntöm, és addig keverem, míg besűrűsödik.

A sütőt bekapcsolom 190 C-ra.

Elkezdem a rétegezést egy tűzálló tálba: palacsinta, sonkás zöldséges keverék, palacsinta... az utolsó réteg értelemszerűen palacsinta.

Amikor kész, 5 percre (tálalásig) a forró sütőbe teszem.

A mártáshoz a hozzávalókat simára keverem, tálaláskor a tortaszelet tetejére teszek belőle, és megszórom apróra vágott póréval.