Szerintem mindenki van úgy bizonyos kajákkal, hogy gyerekkorában az említésétől és kirázta a hideg, aztán az érdemtelenül száműzött zöldég, gyümölcs, főzelék vagy desszert felnőttként átváltozott kedvencévé.
Így vagyok én a rizzsel.Tizenkilenc éves voltam, amikor a szerelmem (később férjem) úgy döntött, érdemessé váltam a szüleinek történő bemutatásra, és miután az első vizit alkalmával átmentem a vizsgán, állandó meghívottja lettem a vasárnapi ebédeknek.
Egy apró probléma volt, a rizs, amit komoly erőfeszítésembe került úrilány módjára kezelni a közös étkezések során.
Rajtam kívül az egész család szemlátomást élvezettel ette hétről hétre, a magamfajta szerelmes lánykának pedig ilyen helyzetben meglehetősen limitáltak a lehetőségei. Mondtam volna, hogy köszönöm, nem kérek? Egy profi háziasszonynak? Egy fiús anyának???
Hát én nem mertem megkockáztatni, hogy a tiszteletet parancsoló édesanyát már a kezdet kezdetén magamra haragítom (erre később bőven adódott lehetőség), így maradt a "Vera néni, kaphatok még egy kanállal?" megoldás. Brrrrrrrr!
Aztán, ez az általam lesajnált, fantáziátlannak bélyegzett fogás lassan, de biztosan belopódzott az életembe.
Közben jött a rendszerváltás is, ami szintén megtette a maga jótékony hatását - gasztronómiai szempontból, mielőtt bárki rosszra gondolna.
Ahogy elérhetővé vált itthon is a japán, az indiai, a thai, vagy az olasz konyha, többé már nehezen volt elképzelhető az élet basmati, jázmin, ragadós, vagy éppen arborio rizs nélkül. Azóta tudok tökéletes tejberizst csinálni, mióta ez utóbbit felfedeztem az itthoni üzletekben.
Néhány éve, egy külföldi utam alkalmával ismerkedtem meg a vad, más néven indián rizzsel, ami valójában nem is rizs, hanem egy másik fűféle, a zinzania aquatica termése. Mind aromájában, mind állagában jelentősen különbözik a klasszikus rizsfajtáktól, és - talán múltbéli fenntartásaim maradványaként - hozzám ez áll a legközelebb.
Nem olcsó mulatság, sőt, ára messze meghaladja elterjedtebb társaiét, de ha kipróbáltátok, és ízlik, eszetekbe nem jusson drága delikátesz boltokban megvenni, felfedeztem egy magyar (!) termelőt, akitől a bolti ár töredékéért meg lehet rendelni, itt: http://indian-rizs.internettudakozo.hu/kontakt.htm
A roppanós, pergő szemek, a különleges aroma, és a füstös zamat minden alkalommal elvarázsol, akár köretként, akár - ahogy most is - salátaként kerül a tányérra.
Hozzávalók:
30 dkg vadrizs
1,8 l víz
1/2 kk gyömbérpor
1/2 kk Jamie Oliver füstölt chili fűszerkeverék
2 ek extraszűz olivaolaj
1 kk bergamott ízű olivaolaj
2 zacskó mozzarella
3 szem kemény paradicsom
1 doboz konzerv tonhal
1 fej fehérhagyma
3 gerezd zúzott fokhagyma
1 citrom leve
só, bors
Elkészítés
A rizs alaposan leöblítem, majd kb.1 l vízben fölforralom.
Leöntöm a vizet, ismét leöblítem és felöntöm 1,8 l vízzel, sózom, 45 percig magas hőmérsékleten főzöm, míg az összes folyadékot fölszívta, majd hagyom kihűlni
Apróra vágom a hozzávalókat, összeforgatom a kihűlt rizzsel, a fűszerekkel, és a citrom kifacsart levével, sózom, borsozom.
Egy órára hűtőbe teszem, hogy az ízek jól összeérjenek.
