Caprese kocsonya

A múlt hétvége a húsmentesség jegyében telt - már ha eltekintünk a két kifilézett kacsacombtól, ami B-nek készült :) Sajnos ő is azon ragadozó pasi fajtából való, aki nem kicsit ideges, ha nincs az asztalon hús, így ha családi idillre vágyom, nem pedig balhéra, akkor a minimum, hogy szárnyas van a menüben.
Ezúttal viszont elsősorban a vega lánykám kedvében akartam járni, mert mikor legutóbb meghívtam ebédre, bizony igen gyengén muzsikáltam. Rossz napom volt, a fejem is fájt, és olyankor valahogy a kaján is érződik, hogy valami nem stimmel.
Most viszont minden úgy alakult, ahogyan a nagykönyv írja: napsütés, biopiacolás a patak parton, aztán alaposan feltöltődve irány a konyha. A kocsonya mellett készült mandulás padlizsánkrém, mentás, citromos zöldborsó krémleves, lecsós árpagyöngy, rozmaringos, vele sült zöldséges kacsacsomb, és friss áfonyás, szedres, málnás joghurtkrém. Ez utóbbi nem kis meglepetést okozott az első kanál után. Látnotok kellett volna azokat a csalódott fejeket, mikor megtudták, hogy ez lesz az édesség, aztán hoppáááá :) Mindenki dobott egy hátast, hogy egyszerűségében mennyire isteni. A titok a házi joghurt minőségében, illetve a piacon zsákmányolt friss gyümölcsök ízében rejlett. No meg abban, hogy a joghurtot kb. egy órán át csepegtettem (gézlapra öntöttem, összegumiztam, és a mosogató fölé lógattam), aztán a krémes maradékot összekevertem egy kevés barna cukorral, és egy citrom reszelt héjával.
Azért, amíg az én drágáim elcuppogtak fölötte, biztos, ami ziher összedobtam egy adag mentás-citromos-keserű csokis muffint, ami, ha mosogatás közben nem vagyok résen, úgy fogyott volna el, hogy nekem egy morzsa sem marad..... hogy fér ezekbe a kicsi emberekbe ennyi étel???

A kocsonya hozzávalói:
2 zacskó mozzarella (én nagy gombócot használtam, de jók a kis golyók is)
4+2 dl folyadék (konzerv oliva bogyóról leöntött lé vízzel higítva, zöldség alaplé)
3 zacskó instant zselatin fix (3x20 gr)/valódi vegáknak agar agar, a tasakon található adagolás szerint
1 doboz koktélparadicsom
1 doboz konzerv olivabogyó (ezúttal lazaccal töltött)
1 marék friss rukkola
3 ek bazsalikom pesto (saját készítésű)
kevés balzsamecetkrém

Elkészítés:
Kinyitom az olivabogyó konzervet, és egy tálkába leöntöm róla a levét.
A paradicsomokat és az olivabogyókat félbevágom, a mozzarellát felszeletelem.
Az olivabogyó levét kiegészítem annyi vízzel, hogy 4 dl legyen (ha kimért olivát vettem, akkor alaplét, vagy vizet használok). Belekeverek 1 evőkanál pestót.
2 zacskó zselatin fixet kézi habverővel alaposan elkeverek a folyadékban.
A paradicsomot és az olivabogyót beleszórom abba a formába, amiben majd lehűtöm a kocsonyát (ezúttal szilikonos őzgerincet választottam), és ráöntöm a zselatinos oldatot.
A felszeletelt mozzarellát óvatosan, állítva berakosgatom a formába.
Rukkola leveleket simítok a kocsonya tetejére, és beteszem a hűtőbe dermedni.
A maradék 2 dl alaplét (vizet) elkeverem 2 evőkanál bazsalikom pestóval, szükség szerint sózom, borsozom. Kézi habverővel hozzákeverem a harmadik zacskó zselatin fixet, és ráöntöm a már szilárd kocsonya alapra.
Optimális esetben az egész éjszakát a hűtőben tölti, ha égető a dolog, akkor csak 3 órát.
Tálalás: az erre a célra kiszemelt tányérra pár csepp balzsamecet krémet pöttyintek,  utána jön a kocsonya szelet, és a bazsalikom dísz.

Boci és a L'ecsós árpagyöngy

Folyamatosan akadályoztatva vagyok a fenti kajához tartozó sztori megírásában.
Történt ugyanis, hogy három hete nekünk eggyel több, a Futrinkásoknak meg eggyel kevesebb kutyája lett, és a bizonyos eb állandó jelleggel odaugrik mellém a kanapéra, és egyfolytában bökdös, meg hengergőzik össze-vissza, hogy rá figyeljek, és ne arra a buta, világító dobozra.
És hát mit tehet ilyenkor egy magamfajta, engedelmességre szoktatott, igyekvő gazdi? Hát persze, hogy szót fogad, és játszik, és vakargat, és becéz, és majd akkor ír, amikor az ő drágája kimerül, és végre elégedett csecsemőként elszenderül az ölében, fittyet hányva a 40 fokra, illetve arra, hogy már a játékot megelőzően  szerettem volna kimenni pisilni.
Viszont úgy tűnik, hogy most egy kis időre nyugi lesz, úgyhogy gyorsan leírom a receptet, mert amikor felébred,  menni kell majd esti sétára, és mire onnan visszaérünk, én már a jóéjszakát, szép álmokat szavakat is csak komoly erőfeszítések árán fogom tudni megfogalmazni.

Hozzávalók:
15 dkg árpagyöngy (gersli)
1 fej vöröshagyma
2 ek étolaj
2 db zöldpaprika
2 szem paradicsom
4-5 gerezd fokhagyma
1,3 l zöldség alaplé, vagy víz
1 ek pirospaprika
1 kk erős paprikakrém (elhagyható)
1 csokor petrezselyem
só, bors

A hagymát finomra vágom, és megfonnyasztom az olajon. Rádobom az árpagyöngyöt, 2 percig pirítom, aztán lehúzom a tűzről, hozzáadom a pirospaprikát, és felöntöm a zöldséglével/vízzel. Felkarikázom a zöldpaprikát és a paradicsomot, apróra vágom a fokhagymát, és a keverékhez adom. 50 perc alatt, lassú tűzön, fedő nélkül készre főzöm. Ha a zöldséglé sótlan, illetve ha vizet használok, erőteljesebben sózok, borsozok. Tálalás előtt belekeverem az apróra vágott petrezselyemzöldet.

Uncsi fokhagyma krémleves

A címválasztást az indokolja, hogy ezen a recepten finoman szólva az ég egy adta világon semmi izgalmas nincs.
Ma reggel felhívott a lányom, és megkérdezte, hogyan kell lecsót csinálni. Mire én mondtam, hogy nézze meg a blogon. Mire ő mondta, hogy nézné, de nem találja. Az első reakcióm az volt, hogy valamit nagyon elrontottam a nevelésén. A második, hogy talán a blogon, merthogy én sem találtam.
Nem csak a lecsót, tulajdonképpen semmit, így be kellett látnom, hogy igaza van a gyereknek (csak használt valamit az a drága egyetem), a recepteket kategorizálni kéne.
Amikor aztán a felismerést cselekvés követte, észrevettem, hogy levesből bizony csak egy van, és ezért döntöttem úgy, hogy a mai finom, de minden innovációt nélkülözőt feltöltöm, hadd hízzon a kategória.

Hozzávalók
1 kis/fél nagy fej fokhagyma
1,2 l alaplé (zöldség, vagy szárnyas)
2 dkg vaj
1 dl száraz fehérbor
1 kk barna cukor (ha nincs, lehet fehér is)
3 ek tejföl
3 ek liszt
néhány ágacska friss kakukkfű
só, bors ízlés szerint

Elkészítés
Felszeletelem a megtisztított fokhagyma gerezdeket.
A vajat abban az edényben, amiben a levest készítem, felolvasztom,  rádobom a fokhagymát.
Világos barnára pirítom, majd felöntöm a borral, és lassú tűzön párolom, míg elpárolog az alkohol ( 5-6 perc).
Felöntöm az alaplével, tovább főzöm, míg a fokhagyma teljesen megpuhul, majd botmixerrel összeturmixolom (az én gépem bírja a hőt, így ezt a fazékban teszem).
A tejfölt és a lisztet egy mélyebb tálkában kevés hideg vízzel összekeverem, majd kb. egy merőkanálnyit hozzáadok a forró levesből, kézi habverővel csomómentesre keverem, aztán az egészet hozzáadom a leveshez, és egy utolsót  forralok rajta.
Aki netán nem bízik csomómentesre keverő képességében, az most, a  habarás után botmixeljen.
Beledobom a kakukkfű ágakat, lefedem, pár percig állni hagyom, tálalok.
Lehet reszelt sajttal, rokforttal, pirított zsemlekockákkal, pár csepp fokhagymás bazsalikomolajjal díszíteni, én ma lusta voltam erre.

Sajtos, bazsalikomos puliszka, kacsamell szeletekkel

Az éjszakai vihar után hatalmas sártengerre ébredtünk, és ez - hála a két kutyánknak - nem állt meg a küszöbnél. Akkora koszt csináltak, hogy muszáj volt nagytakarítanom (őket is beleértve), pedig szépen elterveztem, hogy miután kitalálom a hétvégi menüt, elmegyek bevásárolni, aztán irány a konyha.
Ebből annyi valósult meg, hogy délután kettő körül sajgó térdízületekkel odabotorkáltam a mélyhűtőhöz, illetve a kamrába, hogy mi van itthon, amiből a lehető legfájdalommentesebben össze tudnék dobni valamit, az éhhalált elkerülendő.
A kamrapolcon hozzám legközelebb eső kukoricadarás zacskót, a mélyhűtőből pedig a legrégebben várakozó kacsa mellett magamhoz öleltem, és tudjátok mit, soha rosszabbat :)
A puliszka annyira jó lett, hogy holnap újra megcsinálom, mert jön a vega gyerekem ebédelni, és ez szerintem még az ő finnyás ízlésének is megfelel.

Fejenként 20-20 dkg kacsamellett még úgy, fagyosan kb. fél cm. vastag szeletekre vágok, és félreteszem.
A sütőt előmelegítem 200 C-ra.

Nekiállok a puliszkának.
Hozzávalók:
25 dkg kukoricadara
6 dl tej
6 dl víz
5 cikkely sonkás Mackó sajt (ez volt itthon, de bármilyen jó)
1 zacskó mozzarella
1 marék friss bazsalikomlevél
5 dkg vaj
só, bors ízlés szerint

A tejet a vízzel, a sóval, és pár csepp oliva olajjal felforralom. Alacsonyra veszem a hőmérsékletet, és egy kézi habverővel kevergetve, apránként hozzáöntöm a darát. Kb. húsz perc alatt, folyamatosan kevergetve, készre főzöm. Ez akkor van, amikor a dara elválik az edény falától.
Kivajazok egy kb. 20 cm-es tűzálló tálat, és elkezdem a rétegezést: dara, szétmorzsolt Mackó sajt, vajdarabkák, kicsire tépkedett bazsalikom levelek, erre megint dara, rá összetépkedett mozzarella, vajdarabkák.
200 C-os sütőben 20 percig sül.

A kacsaszeleteket mindkét oldalon sózom, borsozom.

Serpenyőben felhevítek pár csepp olajat, és rádobom a húst. Nagyon figyelek arra, hogy fél-fél percnél tovább ne tartson a művelet, különben kiszárad az a jobb sorsra érdemes madárka, és ehetetlenül rágós lesz.

Tálalok. Ha tudom, hogy fotózás lesz a vége, akkor a legnagyobb pogácsa szaggatóval kivágok egy szép kört, és arra helyezem a hús szeleteket, illatos kakukkfű ágakkal díszítve.