Paradicsom, te drága!

Mikor szerdán megláttam a piacon, első pillantásra paprikának néztem, aztán a fejkendős néni angyali türelemmel felvilágosított, hogy ez paradicsom. Annyira felvillanyozott az újdonság ereje, hogy sem az árával (700 Ft/kg!), sem azzal nem törődtem, hogy 40 fok van árnyékban, és sebtében vettem, sőt, haza is cipeltem belőle 12 kilót. Mert megérdemlem.
Dolog pont ugyanannyi volt vele, mint klasszikus társaival, viszont sokkal lédúsabb, ezért abból, ami a héj lehúzáskor kinyomódott belőle, zselét csináltam, egy pici whiskey-vel megbolondítva (hogy B. ezt miként kommentálta, nem írom le, mert ez egy gasztroblog, nem szociodráma).

Hozzávalók:
12 kg paprika paradicsom
2-3 citrom leve (lémennyiségüktől függően)
1,2 kg-ként egy tasak Dr Oetker dzsemfix 3:1
2 ek cukor (én barna nádcukrot használtam)
2 nagy fej vöröshagyma
6 gerezd fokhagyma
3-4 ág friss rozmaring
egy marék friss bazsalikom levél
só, bors ízlés szerint

Elkészítés:
Egy nagy fazékban vizet forralok. A paradicsomokat a csumánál keresztben bevágom, egy percre bedobom a forrásban lévő vízbe, kihalászom, kicsit hagyom kihűlni, majd lehúzom a héját. Oliva olajon megdinsztelem az apróra vágott hagymát és fokhagymát, rádobom a paradicsomokat, puhára főzöm, fenti hozzávalókkal ízesítem, botmixerrel összedolgozom. A dzsemfixet egy keverőtálban csomómentesre keverem egy-két merőkanálnyi forró szósszal, és ezt a keveréket visszaöntve a paradicsomhoz további egy-két percig forralom. Sterilizált üvegekbe töltöm, 5 percre a fejükre állítom, és elrejtem a kamrában, különben a suli nyitásig (szeptember 5!) sem marad belőle.

Zselé:
A hámozáskor lecsöpögött lét leszűröm (12 kb-ból durván 2,5 liter lett), felforralom, kevés kevés cukorral, sóval, 2 citrom levével ízesítem, a zselésítő anyag csomagolásán szereplő mennyiségnek megfelelő porral csomómentesre keverem, majd ugyanúgy, ahogyan a szószt is, sterilizált üvegekbe öntöm. Egy üveget a hűtőben tárolok, mert az állaga lehűtve lesz tökéletes. Tálaláshoz a legkisebb méretű karalábé vájóval picinke gömböket kanyarítok belőle, sajtok, hideg tésztasaláta, sültek díszítéséhez :)

Visszaszámlálás

Tele vagyok csípésekkel, és ehhez a szúnyogoknak az égvilágon semmi köze.

Magamat csipkedem, folyamatosan, mert még mindig nem hiszem el, hogy mennyire valósággá kezd válni ez  az egész főzősuli álom! 

Apropó, főzősuli. Bajban vagyok a megnevezéssel, mert ez a gasztronómiai műhely nem a klasszikus értelemben vett iskola modellt fogja követni, több okból sem.

Egyrészt, mert nem ad papírt (oklevelet kaphattok persze, de azt az állam nem fogja elismerni, előre szólok), másrészt azért, mert a lényeg nem abban rejlik, hogy amikor eljöttök hozzánk főzni, akkor az ott látottakat, hallottakat meg is kell tanulni. Tovább megyek. Aki nem vágyik másra, csak egy kicsit ki akar kapcsolni, jó társaságban pár órát eltölteni, annak főznie sem kell, elég elfogyasztani, amit a lelkesek készítettek. Lehet csak megfigyelni, dumcsizni, kérdezni, mesélni ... kérdem én, ez mitől iskola? Az egyetlen kötelező feladat - azt viszont számon fogom kérni - hogy jól érezzétek magatokat, nagyon! Nekem a suliról korántsem ilyenek az emlékeim.

A recepteket természetesen meg fogjátok kapni, szépen, kinyomtatva, sőt, jegyzetelni is tudtok majd, hagyunk a papíron elég helyet. 

Azt is tervezem, hogy videó felvétel készül az  "órákról", és aki vissza akarja nézni, netán meg akarja osztani szeretteivel, hogy mit követtünk el együtt azon a felejthetetlen napon, megteheti, ez is benne lesz az árban :). Magyarán, ha valaki reprodukálni szeretné, amit ott készítettünk, megkap hozzá mindenféle segédanyagot, de vizsgáznia biztosan nem kell.

Na, de visszakanyarodnék az eredeti, Petőfit idéző dilemmámhoz: minek nevezzelek? Nekem eddig ez a gasztroműhely tetszik a legjobban, de nyitott vagyok a szellemes ötletekre, írjatok!

És miután ez mégiscsak egy gasztroblog, jöjjön egy recept is, amit a minap csináltam, kísérleti jelleggel: 

Karamellizált mininektarin zselé
(igen, látom én is, hogy az üvegen paradicsom van :)

Hozzávalók:

2 kg mininektarin (persze jó a hagyományos is)

4 ek barna nádcukor

1 citrom

4 tasak zselésítőszer (ezúttal Quittin 2:1-bent használtam)

1 dl 100%-os almalé

1 dl 100 %-os rostos narancslé

Elkészítés:

A nektarinkákat megmosom, félbevágom, kimagozom..

A cukrot közepes lángon, nehogy megégjen, karamellizálom, rádobom a a gyümölcsöt, felöntöm a gyümölcslevekkel, belefacsarom a citrom levét, és pár darabot a héjából, amit egy éles késsel faragtam le róla úgy, hogy fehér rész ne jusson rá (keserű lesz tőle, tapasztalatból tudom ...).  

Addig főzöm, ameddig megpuhul. Nem kevergetem közben, mert nagyon tetszenek a kis gombócok, és nem akarom őket szétfőzni. Hogy szilárd állapotban hogy szedem majd ki az üvegből, az egy érdekes kérdés.

4 tasaknyi zselésítőt egy nagyobb űrtartalmú edénybe szórok, és ráöntök 2-3 merőkanálnyit a gyümölcs levéből, ezt kézi habverővel csomómentesre keverem, visszaöntöm a gyümölcsre, és még mindig óvatosan, mert vigyázok, hogy ne törjem szét, összeforgatom vele. Még 5 percig főzöm, utána kifőzött üvegekbe töltöm, szorosan lezárom, pár percre fejükre állítom, aztán hűvös helyre viszem őket.

Hideg sültek mellé tervezem kínálni, de lehet, hogy közben más ötletem is támad, megláttyuk :)

Nagy nap volt ez a mai....

...  mormoltam - inkább nyögtem - magamban tegnap éjjel, amikor remegő térdekkel végre lerogytam az ágy szélére. Igen, megvolt Memiékkel az első teszt főzés :))))

A kaják sem lettek rosszak, na de a hangulat :)
Ismét bebizonyosodott számomra, hogy a főzés tökéletes felületet ad a tartalmas társaságosdihoz.
Nem mondom, moziba, színházba, koncertre menni is jó, de ott vagy nem lehet, vagy nem illik beszélgetni.
A kártya partik nem mindenkit kötnek le - a bridge-hez rádásul még okosnak is kell lenni ..... Mi marad még? Házibulik manapság nem igen vannak, a romkocsmák már, a zenés-táncos klubok még nem valók jó néhány korosztálynak. Az étterem nem interaktív, és ha peched van az ültetéssel, egy komplett estét tölthetsz valakivel, akire szíved szerint pár udvarias mondaton túl nem szánnál többet.
Hova menjen hát, aki kikapcsolódni, aktívan szórakozni , netán beszélgetni szeretne, ráadásul enne is egy jót?
Sejtitek már, mire próbálok kilyukadni? Hát arra, hogy gyertek hozzánk főzni!!!!!!!!

Esetleg lenne kedvetek egy hivatalos megnyitó előtti teszteléshez is? Ha igen, akkor lájkoljátok Facebook-on a  műhely oldalát, és írjatok üzenetet. Sok-sok üzenetet :)

Túróhab kuglóf

Ez a szépség itten egy meghökkentő felfedezés eredménye.
Ma reggel kíváncsiságból beütöttem a gugliba egy receptem nevét, mert érdekelt, hogy más csinál-e ilyesmit, és ha igen, hogyan?
Hát hasonlót nem találtam, "adaptációt" - próbálok tapintatosan fogalmazni -  viszont annál többet.
Az odáig rendben van, ha valakinek megtetszik az ötlet, elkészíti a saját verzióját, és azt publikálja, bár a forrás megjelölés ez esetben is minimum ildomos. Az viszont, hogy változtatás nélkül használja a szövegemet, és a fotómat, már ciki. Ez nem ego kérdés, a recept nem a tulajdonom, valószínűleg szép számmal megcsinálták  már azt is, amit saját kútfőmből pattantnak hiszek. Ám de amit írok, és a fotó, amit készítek róla, az kétség kívül saját szellemi tulajdonom, melynek eltulajdonítása finom szólva is szánalmas. Meg fantáziátlan.
A mérgeskedéses fázison hamar túltéve magam úgy döntöttem, inkább csinálok egy mutációt, ami annál is inkább indokolt, mert a tortaformát, amiben az eredeti verzió készült, a költözésünk óta nem találom, a szilikon kuglófot meg igen.
Nem tudtam, a szilikonban milyen lesz a liszt nélküli massza tartása, ezért ennek megfelelően dolgoztam át a receptet: egy zacskó pudingpor helyett kettőt tettem bele, illetve csináltam egy kis "talpat", ami a formából történő kiborítás után ad egy alapot a lágy tésztának. Szintén új elem a friss málnából, és pár csepp agave szirupból turmixolt öntet.

Hozzávalók 4 főre

A masszához:

18 dkg vaj

15 dkg barna nádcukor (lehet fehér is, csak ez egészségesebb, és finomabb is)

1 citrom leve és reszelt héja (lehet lime is, azzal még pikánsabb)

7 tojás

750 g tehéntúró

2 tasak vaníliás pudingpor

1 rúd vanília kikapart magja

csipet só

A talphoz:

fél csomag Győri zabpelyhes keksz

3 dkg vaj

Az öntethez:

40 dkg málna

1-2 ek Agave szirup ( ha nincs, jó a porcukor is)

Elkészítés

1. A sütőt előmelegítem 180 C-ra (légkeverésesben 160 C-on, előmelegítés nélkül sütünk).
2. A puha vajat robotgéppel habosra keverem. Apránként hozzáadom a csipet sót, a cukrot, a citrom levét és reszelt héját, a vaníliát, majd további két percig keverem magas fordulaton.
3. Egyenként beleütöm a tojásokat úgy, hogy tojásonként fél percig keverem, végül apránként hozzáadom a túrót, és a pudingport.
4. A masszát a szilikon kuglóf formába töltöm, kicsit megrázogatom-ütögetem, hogy egyenletesen szétterüljön.
5. Kb. 50 percen át sütöm.
6. A kekszet a vajjal apróra darálom, hűtőbe teszem, míg a tészta sül.
7. Óvatosan kiveszem a sütőből a formát, rásimítom a tészta tetejére a darált kekszet, és még tíz percig sütöm.
8. A sütőt kikapcsolom, egy konyharuhával kitámasztom az ajtaját, és további 30 percig bent pihentetem.
9. A formában hagyom kihűlni, utána tálra csúsztatom, megszórom porcukorral, friss gyümölccsel, és menta-, vagy citromfűlevelekkel díszítem. Tálaláskor adom hozzá a málnaöntetet, gyerekeknek pedig az elmaradhatatlan tejszínhabot.