Zeoflavin-C

A mai metropolban olvastam egy, az általunk fogyasztott élelmiszerek siralmas minőségéről szóló cikket.
A tudós ember állítása szerint a növényekben, és az étkezési céllal tenyésztett (de rosszul hangzik...!) állatok húsában olyan komoly minőségromlás következett be az utóbbi évtizedekben, hogy bármilyen változatosan táplálkozunk is, a  szervezet egészséges működéséhez szükséges tápanyagok, vitaminok, nyomelemek és antioxidánsok normál étkezéssel történő bevitele gyakorlatilag lehetetlen.
Egyet mondok nektek, drága olvasóim, cseppet se aggódjatok, mert nálam a finom és megfizethető megoldás kulcsa, mely megvéd minket az idő előtti, gyötrelmes pusztulástól.
Valamikor a hónap közepén, egyéves fennállásukat ünneplendő, Finomániásék hangulatos kis francia piacot varázsoltak a Rosinante kertjébe, ahol saját, vagy importból származó kincseikkel sajt, méz, fűszer, csoki, bor, oliva, és lekvár fanatikusok kergették őrületbe a nyálukat csorgató, pénz elégtelenség okán döntésképtelen vásárlókat.
Így leltem én Gabriella Majorékra, akik a szokványostól merőben eltérő, erősen minimálba hajló lekváros üvegeikkel első pillantásra inkább kíváncsi, mint naittaztánelköltömazutolsófilléremetis reakciót váltottak ki belőlem.
Ez persze - jó magyar szokás szerint - engem a legkevésbé sem tántorított el attól, hogy gátlástalanul végigkóstoljam a komplett választékot, a feketeribizlitől a bodzán át egészen a Furmint szőlő lekvárig. És milyen jó, hogy nem fogtam vissza magam: csodás ízekre, textúrákra, tömény gyümölcsre leltem, és már most rettenetesen bánom, hogy a szőlőből csak azt az egy üvegnyit vittem haza.
Egyetlen olyan termékük volt, amit nem akartam kipróbálni, mert - aki ismer, tudja - a mazsola mellett a fahéj az, amivel engem  idő-és költséghatékonyan ki lehet kergetni a világból, az utóbbival  pedig  - már első szimatra  kiszúrtam - bizony nem spóroltak az alkotók.
Aztán, hogy annyi potyalekvár elfogyasztása után mégse legyek bunkó, beadtam a derekam (a helyét....) és megkóstoltam a Zeoflavin-C névre keresztelt, mint tőlük megtudtam, a lekvár kategórián jóval túlmutató étrend kiegészítőt.
Na, hogy végre eljussak a sztoriban addig, ami miatt elkezdtem írni: ez a tíz gyümölcsből álló vitamin és nyomelem bomba állításuk szerint tartalmaz mindent, ami a sejtek egészséges működéséhez szükségeltetik, ráadásul a piacon fellelhető versenytársak árainál  úgy 40 százalékkal olcsóbb. És, ami számomra aztán végképp felfoghatatlan, ízlik nekem, pedig fahéjas étellel ilyen eddig elő nem fordulhatott.
Szerintem senki ember fia le nem mossa rólam, hogy komoly jutalékot kapok ezekért a magasztaló szavakért, nem is esik jól megcáfolni, pedig hát tényleg.

A Kinder Maxi King, a nektarin, meg az almaecet redukció

Éveim számától teljesen függetlenül nem vagyok rajongója a kinderszelet típusú snack-eknek.
Úgy egy hónapja, két értekezlet között rám jött a túrórudi ehetnék, de az éppen zárni készülő büfében nem volt már más, csak Kinder Maxi King. Na neeee. Kész katasztrófa! 
Kis válságstábolás magamban, aztán, mivel közértbe kiszaladni már nincs idő, vágyat csillapítani viszont muszáj, különben agyvihar ide, projekt határidő oda, totálisan használhatatlanná válok, eldöntöm: jöjjön, aminek jönnie kell, úgyhogy nagylevegő, éééés már kérem is azt a kinderizét.

Nos. Khmm...Nem szépítek, nem kendőzök.... ti itt most egy függő írását olvassátok... a hűtő egyik rekeszét már teljesen elfoglalja a mennyei manna. Mit elfoglalja? Kidől belőle. És, hogy a rosszullétig evés ne legyen elég, egyfolytában járatom az agyam, hogy miként tudnám ezt a csodát különféle édesség kreációk fő-vagy mellékszereplőjévé tenni. Ez az alábbi megoldás tök egyszerű, és ha az almaecet redukciós agyrémemet - ha egyáltalán - egy korábbi időpontban készítitek el, akkor az egész művelet nem tart tovább tíz percnél. De, ha éppen nem vendégeket akartok elkápráztatni, a készen kapható, mezei balzsamecetkrém is jó, csak attól nem lesz ilyen szép, fényes a gyümölcs. 
Amúgy már kezd is összeállni a fejemben a következő KMK-es csoda :))
Egy dolgot - nem is ..... kettőt - viszont azóta sem értek….a névválasztást, és az éppen most futó TV reklámot.

Hozzávalók:
6 db nektarin
2-3 db Kinder Maxi King

A redukcióhoz:
0,5 l almaecet
0,5 l víz
25 dkg cukor
1 rúd vanília

Elkészítés
A redukció hozzávalóit összeforralom, majd közepes hőmérsékleten addig főzöm, amíg sűrű szirupot kapok (kb. 2 óra).
A nektarint cikkekre vágom és egy gyümölcstorta formában szépen elrendezgetem.
A Kinder szeleteket apróra vágom (nem, Emma, ebbe most nem harapsz bele!), a gyümölcsre halmozom, majd az egészet meglocsolom néhány evőkanálnyi aranybarna sziruppal.

Rigatoni paradicsomos sajtkrém szószban

Bárki, bármit mond, én kedvelem a facebook-ot, még akkor is, ha lányaim folyamatosan cikiznek miatta: nem igaz, hogy nem találok magamnak értelmesebb elfoglaltságot, és egyébként is, ez a virtuális socializing messze nem az én korosztályomnak lett kitalálva. Nem mondom, hogy nem üt szíven a dolog, még fontolóra is vettem, hogy törlöm magam, de aztán felülbíráltam a beszólásokat, sőt - figyeljétek ezt a kincstári optimizmust - a soron következő bevásárláskor vettem a bátorságot, és tartós tejet vásároltam, saját részre!

És milyen jól tettem, mármint nem a tej dolgot, hanem a törlés elvetést: 25 év kihagyás után, valamelyik közös ismerősünk oldalán megláttam Marica nevét.

Fiatal éveimben, még jóval férjhezmenetelem előtt nagyon közel állt hozzám, olyannyira, hogy ő lett az (első) esküvői tanúm. Aztán, ahogy nekem jöttek a gyerekek, neki pedig nem, az élet elsodort minket egymástól, és van az a hosszú szünet, ami után én már nem mertem fölvenni a telefont. Az ő élete nagyon érdekesen, mozgalmasan alakult, miközben én otthon babáztam évekig, ami egy állandó magas fordulaton pörgő zenész embernek a legfinomabban fogalmazva is uncsi.

És akkor, huszonsok év után, egyszercsak meglátom facebook-on... Írni nem merek, de jelölni igen. Aztán levélváltás, chatelgetés, óvatos puhatolózás hetekig, míg végre ma, nem sokkal ébredés után rámír: jön Szentendrére, be tudok-e ugrani a belvárosba egy kávéra.

Komolyan mondom, úgy éreztem magam, mintha vakrandira hívtak volna. Az évek, bár nem mondhatom, hogy csúnyán elbántak velem, de azért huszonsok az huszonsok, na!

És persze minden úgy történt, ahogy annak lennie kellett: ott folytattuk, ahol anno abbahagytuk, csak bölcsebben, lényegesen vállalhatóbb értékrenddel.

Úgy elszaladt az idő abban a hangulatos kis kávézóban, hogy észre se vettem, már rég túlvagyunk az ebédidőn, sőt, mindjárt itt a vacsora, én meg otthon hagytam csapot-papot, és B-t, utóbbi vélhetően addigra már az éhhalál szélén.

Gyors, de igazi öleléses búcsú, még gyorsabb látogatás az útmenti kisközértbe, vasárnap délutáni választék, de nem is baj, kb. ezer forint van nálam...

Lássuk, miből élünk: Camping sajt, tejföl, olasz száraz tészta. Rohanás haza, gyors pillantás a hűtőbe...de jó, van itthon friss paradicsom és egy kis darab parmezán is.

Megfigyeltem egyébként, hogy a spontán összedobott, nagyon egyszerű alapanyagokból isteni dolgokat lehet kihozni, na, hát ez a mai estebéd most pont ilyen lett.

Hozzávalók:

2 db Retro camping sajt

2 dl tejföl

1 gerezd fokhagyma

1 dl víz

6-8 szem koktél paradicsom

egy marék friss kerti fűszer (bazsalikom, rozmaring, oregánó)

0,5 kg olasz száraztészta (én most rigatonit vettem)

10 dkg parmezán

3 ek extraszűz olivaolaj

só, bors

Elkészítés:

Amíg a tészta al dente-re fő (ez nálam a csomagoláson feltüntetett idő pont másfélszerese), megcsinálom a szószt.

1. Belenyomom a krémsajtot egy közepes méretű edénybe

2. Hozzáadom a tejfölt, a kipréselt fokhagymát, a vizet, sózom, borsozom, kézi habverővel simára keverem

3. Kevés vizet forralok a vízforralóban, és miután késsel kis, keresztirányú metszést ejtettem a csumájuknál, a paradicsomokra öntöm.

4. Egy perc elteltével leöntöm a vizet, lehúzom a héjat, majd feldarabolom és a sajtkrémes keverékhez adom őket

6. Az egészet összefőzöm, kb. 8 perc alatt.

7. Kimegyek a kertbe és letépkedem a fűszereket, visszajövök, finomra vágom és a szószhoz adom

8. Leszűröm a tésztát és leöblítem hideg vízzel, hogy ne főjön tovább, majd meglocsolom 2 ek olivaolajjal, így nem ragad össze

9. Tálalok: a szószt a tésztára kanalazom, után egy mokkáskanálnyi oliva olajat csöpögtetek rá, jókora adag parmezánt reszelek a tetejére, a végére jöhet az illatos bazsalikom levél

Mascarponés gyümölcsrizs

Kinézek az ablakon és nem hiszek a szememnek. Már megint esik! Pedig szabadtéri programot tervezek délutánra, bodza-és szárnyasok élményfőzésére mennék Adriennel Szigetmonostorra, hogy sok más fortély mellett azt is megtudjam, hogyan lehet kicsontozni csirkét úgy, hogy egyben maradjon. E pillanatban szkeptikus vagyok, de ha egy komplett tanfolyamot építenek rá a szervezők, valami ráció csak lehet benne. Meg fogom írni, nyugi, akármi is lett az eredmény :)

Megnéztem a weblapon, rossz időben sem marad el a főzés, de hát nem sokkal hangulatosabb lenne a kertben okosodni?

Mufurc vagyok és nem értem, miért nem süt végre a nap?

Ilyen napokon, mint ez a mai is, különösen kívánom az édességet. Ha a nyár így folytatódik, augusztusra komplett ruhatár csere néz ki :(

Csajok, azt ne mondjátok, hogy nem ismerős az érzés!

Hozzávalók

1 bögre (4 dl) rizs
4 bögre tej
10 dkg kristálycukor
25 dkg mascarpone
1 rúd vanília
1 citrom héja
csipet só
erdei gyümölcsök
citromfűlevél

Elkészítés

Megmosom a rizst hideg vízben.
Egy fazékban fölteszem annyi hideg vízzel, amennyi éppen ellepi.
Felforralom egy csipet sóval.
Meghámozom a citromot.
Egy éles késsel kettévágom a vaníliarudat és kikaparom belőle a magokat.
A rizshez adom a tejet, a cukrot, a vaníliát (magok+rúd) és a citromhéjat.
Folyamatos kevergetés mellett puhára főzöm (kb. 30 perc).
Belekanalazom a mascarponét.
Amikor kihűlt, hozzáadom a gyümölcsöt, és citromfűlevéllel díszítem.

Medvehagyma pestós pipite

Ez a blog első olyan receptje, amit egy barátom kérésére írok meg és teszek föl. A fotó már megvolt, mert a kaja szó se róla, jól sikerült, guszta lett, úgyhogy a múlt héten föl is tettem facebook-ra, hadd csorgassa nyálát a nép. Tamás azt az üzenetet írta nekem tegnap, hogy ha megkapja a receptet, a feleségével hétvégére megcsináltatja és ettől szép meg jó lesz az élet. Gyerekek, a mai világban? Hát rajtam aztán ne múljon, ha ez ennyire egyszerű!

Az inspiráció egyébként abból a - nálam szokványos - helyzetből adódott, hogy csirke alaplét készítettem. Ebből a lé mindig a mélyhűtőbe, a csirke pedig a kutyáknak megy, kicsontozva, száraz kajájukba keverve. Most viszont valamiért felülkerekedett rajtam az irigység, annyi finom, zsenge husika láttán úgy döntöttem, hogy ezúttal a gazdi jár jól.

Tamás, nekem mára egész más terveim voltak, de ha már egyszer így alakult, íme a know-how. Várom a részletes, fényképes beszámolót az eredményről, Tünde meg majdcsak megenyhül egyszer... :)

Az alapléhez:

kb. 2 kg szárnyas aprólék (pulyka-csirke farhát és szárny, nyak, zuza)3-4 szál sárgarépa2-3 szál petrezselyem gyökér1 fej vöröshagyma

1 db szegfűszeg (a hagymába szúrva)

4-5 gerezd fokhagyma

1 zellergumó (fél öklömnyi)

2-3 babérlevél

kb. 15 szem feketebors

2 csokor petrezselyem zöld

kb. 2 cm-es darab friss gyömbér

4 l víz

só ízlés szerint

Fenti hozzávalókat mosom, tisztítom, majd egy erre alkalmas fazékban, kb. 3 órán keresztül, gyöngyöztetve (alacsony hőmérsékleten) főzöm.

Amikor kész, gézen (patikában kapni) átszűröm, és ha a husi kihűlt, kicsontozom.

A lét mélyhűtésre alkalmas, kb. egy literes dobozokba töltöm és lefagyasztom.

Gondolom sejtitek, mennyivel kisebb a macera, ha ezt a kaját két részletben készítem. Első nap alaplé, második nap pite.

A töltelékhez:

az alapléből nyert, kicsontozott hús

5 dkg vaj

5 dkg lágy roquefort vagy gorgonzola

2 ek medvehagyma pesto

2 ek pirított, apróra vágott dió/földimogyoró/fenyőmag

só

frissen őrölt bors

A húst és minden egyebet (én kézzel) alaposan összegyúrtam. Ez azért praktikus, mert ha véletlenül maradt benne csont, az ilyenkor kiderül.

Tészta:

Tante Fanni friss leveles tészta

1 tojás

Én ezt a fajtát szeretem, de a mélyhűtött verziók se rosszak. Ha ez utóbbi mellett döntenétek, akkor az alaplé feltevésekor ne felejtsétek kivenni a fagyasztóból.

Összeállítás:

A TF féle tésztát csak a formázás miatt kell nyújtani, a mélyhűtötteket viszont úgy, hogy kettévágom és addig nyújtom, míg kb. 2 mm vastag lapot kapok.

Vajazok és kibélelek egy gyümölcstorta formát (ha nincs, vegyetek, méghozzá ezt a kerámiát, nagyon szép és sok mindenre jó).

Két tésztalapra lesz szükség, egy a béleléshez, egy a befedéshez.

A bélést úgy csinálom, hogy a tésztára ráfektetem a formát (fordítva) és kb 2 cm ráhagyással körbevágom, ollóval. Ezt a kört igazgatom el a formában, ha ügyes voltam, épp a peremig ér, nem lóg túl. A másik korongot épp akkorára vágom, amekkora a forma.

Most jöhet a töltelék, majd rá a fedőlap.

Villával megszúrkálom, egy tojás sárgáját elkeverek egy ek vízzel, ezzel megkenem a tésztát, és 180 C-os sütőben, kb. 35 perc alatt arany barnára sütöm.

Koviubi

Gyerekkoromból emlékszem, apám világraszóló kovászosuborkájára olyan hosszú volt a várólista, hogy középtájtól lefelé abban a szezonban már a legcsókosabbaknak sem jutott.

Az uborkák fő erénye ropogósságukban rejlett, és ennek titka - szerinte - abban állt, hogy először egy teljes napig áztak a fürdőkádban, majd amikor a homok nagyja leázott, jöttünk mi, anyuval, és egyenként, körömkefével lesikáltuk a maradékot. Nem is értem, hogy nem utáltam meg egy életre...

Meleg nyári napok (ha idén végre lesz ilyen) egyikén, lecsóval, jéghidegen, hozzá friss, ropogós héjú fehérkenyeret tunkolva.... minden rossz emléket felülír, higgyétek el.
Az alábbi mennyiség egy ötliteres üvegnyi adagra vonatkozik, ha megszavazzátok a bizalmat, hogy eszméletlen jó lesz, meg majd adtok belőle másnak is, szerintem többszörözzétek az adagot, különben nagyon rövid időn belül kezdhetitek az egészet előről .

Hozzávalók

2,3 kg apró uborka

2 csomag kapor

5 púpozott evőkanál só

1 fej fokhagyma

1 szelet fehérkenyér

Elkészítés
Az uborkát nagyon alaposan ( fenti story mínusz kádas áztatás) megtisztítom, egyik végét körülbelül a kétharmadáig négybe vágom.

Egy ötliteres üvegbe töltöm úgy, hogy az üveg aljára teszem a kaprot, aztán, ahogy rendezgetem az uborkákat, közéjük dobom a megtisztított, megmosott fokhagyma gerezdeket. Annyi helyet hagyok az üvegben, hogy a tetejére ráférjen majd a kenyér. Hozzáadom a sót, és forrásban lévő vízzel felöntöm.

Tetejére kerül a kenyér, illetve egy kistányér, utána jöhet a napfürdő. Onnan tudom, hogy dolgozik benne az anyag, hogy zavaros lesz a lé és enyhén gyöngyözik.

Ha szépen sütött a nap, a harmadik, ha nem, akkor a negyedik nap végén leveszem a kenyeret és további egy napig érlelem.

Amikor kész, hideg vízzel leöblítem és hűtőben tartom (arra a kis időre :).

Ha végképp cserbenhagy az időjárás (lásd 2010 június), az üveget egy forró vízzel teli vödörbe állítom és a vizet folyamatosan cserélem, hogy mindig meleg legyen.

Spárgakrém leves

A levest elkészíteni gyerekjáték volt, na de a fotó.... sóhajtás, kilégzéskor levegős berregés...
Néhány hete, egy szörnyűséges vihar kellős közepén készült az étel (na nem mintha most nem zuhogna odakinn), a vasárnapi ebéd részeként. De ha már elkészült, és ilyen isteni lett, adta magát, hogy beküldöm nosalty-ra. Eddig nem is volt gond, csak ehhez le kellett fotózni.

A fejemben lévő kompozíció alapját képező metélőhagyma, konkrétan annak virága akkor még a kertet díszítette, ahol viszont ítéletidő uralkodott. A páromat nem küldhettem ki, Forma 1-et nézett... Na jó. Gumicsizma, sárga kapucnis esőkabát, kesztyű, olló.... elvileg tökéletes fölszerelés, ha nem 50 (OK, 60) kiló vagy és nem fúj orkánszerű szél!

Végül azért csak megküzdöttem az elemekkel és... győzeleeem! Mindösszesen kettőt veszítettem el a leszüretelt öt virágból :)

Gyakorlatilag sosem eszem rögtön elkészültük után a kajákból, annyira eltelek a gyakori kóstolgatástól. Ezúttal viszont a közel fagyhaláltól mentett meg a forró, illatos leveske, ajánlom nektek is, szeretettel :)

Hozzávalók:

1 kg fehér spárga
2 fej vöröshagyma
1 csokor snidling
5 dkg vaj
1,5 l csirke alaplé (nem elegáns megoldás, de ha nincs, leveskockából is készítheted)
175 g 20 %-os tejföl
1 ek liszt
1/2 mk reszelt citromhéj
½ mk őrölt szerecsendió
1 csapott ek cukor
só
fehér bors

Elkészítés

A spárgát megmosom, és kb. 4 cm-es darabokra vágom. A nagyon fás részeket kidobom.
16 darab spárgacsúcsot félreteszek.
A vajat egy fazékban felolvasztom.
A hagymát és a snidlinget apróra vágom és a vajon üvegesre párolom.
Hozzáadom a spárgát és további 5 percig pirítom (nem kell karamellizálni).
Felöntöm az alaplével, megszórom a szerecsendióval, sózom, borsozom és lefedve, kb. 30 perc alatt puhára főzöm.
Amíg a spárga fő, a spárgacsúcsokat egy kevés vízben roppanósra főzöm (kb. 2 perc) és félreteszem.
Amikor a spárga az alaplében teljesen megpuhult, botmixerrel simára turmixolom, majd szűrőn átpaszírozom és visszaöntöm a fazékba.
A tejfölt egy evőkanál liszttel, a reszelt citromhéjjal és pár kanál levessel simára keverem, majd a leveshez adom és összeforralom.
Tálaláskor a spárgafejeket a csészékbe adagolom, és rámerem a levest.

Túróhabtorta

Internetes gasztrokarrierem eddigi legsikeresebb darabja ez a torta.

Alig több, mint egy éve csatlakoztam a nosalty.hu csapatához, és azóta lelkesen töltögetem föl a családom által tesztelt és sikerültnek nyilvánított kísérleteimet.

Ezt a receptet több, mint 14 ezren látták ott, és ugyan nem vagyok járatos a látogatottsági statisztikák terén, de szerintem ez nem rossz eredmény.

Aki szereti a könnyű, nem túl édes sütiket, no meg a túrót, az mindenképpen tegyen egy próbát, mert bizton állíthatom, nem fog csalódni!

Később látni fogjátok, hogy - ahogyan ebből a receptből is - nálam mindenből, amibe amúgy illene, hiányozni fog a mazsola.

Sok más, felnőttkoromra megkedvelt étellel (sóska, rizs, halak..) ellentétben ez tiltólistás maradt. Ti persze bátran bíráljátok ezt felül, akkor viszont javaslom, hogy ázzanak azok az elvetemült kis szőlőszemek egy jó órát, mondjuk rumban, vagy Grand Marnier-ben, vagy Limoncello-ban.

Hozzávalók 4 főre

18 dkg vaj

15 dkg cukor

1 citrom leve és reszelt héja

7 tojás

750 g tehéntúró

1 tasak vaníliás pudingpor

1 rúd vanília kikapart magja

csipet só

Elkészítés

1. A sütőt előmelegítem 180 C-ra (légkeverésesben 160 C-on, előmelegítés nélkül sütünk).
2. A puha vajat robotgéppel habosra keverem. Apránként hozzáadom a csipet sót, a cukrot, a citrom levét és reszelt héját, a vaníliát, majd további két percig keverem magas fordulaton.
3. Egyenként beleütöm a tojásokat úgy, hogy tojásonként fél percig keverem, végül apránként hozzáadom a túrót, és a pudingport.
4. A masszát 28 cm átmérőjű kivajazott tortaformába töltöm, kicsit megrázogatom-ütögetem, hogy egyenletesen szétterüljön.
5. Kb. 60 percen át sütöm.
6. A sütőt kikapcsolom, egy konyharuhával kitámasztom az ajtaját és további 30 percig bent pihentetem a tortát.
7. Hűtőrácsra teszem, a formában hagyom kihűlni, megszórom porcukorral, majd gyümölccsel, és menta-, vagy citromfűlevelekkel díszítem.

Hát akkor, hogy stílusos legyek, vágjunk bele!

Bármibe is kezdek az életben, mindig az a legfontosabb szempont, hogy megpróbáljak valami újat létrehozni.

Nem hiszek az "olyan mint" típusú megoldásokban. Azt, amit egyszer már valaki kitalált és megvalósított, megismerni , tanulni, fejleszteni érdemes, utánozni nem.
Ezért vártam eddig a blog indításával is: meg kellett ismernem a gasztrobloggerek virtuális világát itthon és a nagyvilágban ahhoz, hogy el tudjam dönteni: tudok valamit érdemben hozzátenni a témához, vagy sem.

Nem állítom, hogy önbizalmam ebben a pillanatban megrendíthetetlen, de remélem méltó leszek a hasonlóan gondolkodók figyelmére, és sok kellemes percet töltünk majd itt együtt!