Pillanatkép egy kenyérsütőgép tesztelő életéből

Ha meghallom a szót, kenyérsütés, nekem olyan szavak ugranak be, mint pék (gondoltátok volna?) falu, nagyanyó, kemence, de semmi esetre sem az, hogy kenyérsütő gép.

Az otthoni kenyérsütés nálam eddig egyet jelentett a nyugdíjba vonulással, a kényelmes, lassú vidéki élettempóval, vagy azzal a fajta, életvitelszerűen űzött egészség centrikussággal, ami ha nem is ellenszenves, de biztosan nem hőn áhított cél.

Vakartam is a fejem bőszen, amikor jött a kérdés, hogy írnék-e valamit a témában. Mostanában nem terveztem kenyérsütős projektet, részben időhiány, részben a tőlünk nem messze lévő Spar helyben sütött, korrekt kínálata miatt, de a feladat felkeltette az érdeklődésemet.

Két részletben zajott a projekt: először leteszteltem, hogyan készül egy teljesen mezei, gép által sütött kenyér, aztán kipróbáltam, hogy mi van akkor, ha csak dagasztásra és kelesztésre használom, és a tészta a sütőben sül ki.

Hazacipeltem hát a gépet, ami esztétikailag semleges, méretét nézve átlagos, a konyhámé viszont nem az, ezért az elhelyezés némi fejtörést okozott, végül ott landolt a nappaliban, az antik kártyaasztalon.

Miután elsősorban a gép működésére akartam koncentrálni, nem bajlódtam jól bevált receptek keresgélésével, hanem eleve gépi sütéshez való, rozsos lisztkeveréket vettem.

Ment is a dolog, mint a karikacsapás: a zacskón található leírás szerint belezúdítottam az egy kg lisztet a tartályba (ennek később érdekes eredménye lett), hozzálöttyintettem az előírt víz –és olaj mennyiséget, és már kapcsoltam is be a gépet. Azaz kapcsoltam volna… de valami nem stimmelt. Kezemben a használati utasítással böcsülettel követtem a követendőket, megnyomtam az indítás gombot… semmi. Namégegyszer! Programválasztás, súly, héjszín, indít. Semmi. OK, akkor várjunk, hátha bemelegítés van. 5 perc. Semmi. 10 perc. Detto. 15 perc. Néma csönd. Hát ez felettébb furcsa.

Megnéztem, hátha női baja van szegénynek. Értem ez alatt, hogy be sincs dugva a konnektorba.. de, be volt.
Tanácstalanul álltam a dolog előtt. Akkor előröl. Olvassuk el ismét, lassan, tagoltan, apróbetűstül.

És akkor, az egyik táblázat 79. sorában ott a megoldás. Ennél, és csak ennél a programnál (teljes kiőrlésűnek hívják) 30 perc előmelegítés van. Lehet, hogy csak én vagyok ilyen türelmetlen fajta, de ha bekapcsolok valamit, és fél órán át nem történik semmi, aggódni kezdek, hogy baj van.

Ezen okból, empatikus lélek lévén, ha valaha masinagyártásra adom a fejem, én biztosan nagy, piros betűkkel bele fogom írni a használati útmutatóba, hogy ne tessék kérem pánikolni, ez egy olyan program, aminek harminc perc a bemelegítés igénye.

Tehát. Bekapcsolás csapó kettő, majd újabb 30 perc néma csönd, de aztán csak beindult, viszont olyan zajjal, hogy a párom, aki egy szobával odébb dolgozott, tüntetőleg fejhallgatót tett föl. Hja, az élet nem habos sütemény.

Három és fél órás a program, így volt bőven időm a másnapi leves elkészítésére (ez az, amikor csak  tésztát készít a gép, utána formába kerül és irány a sütő).

Elképzelésem szerint ízben is és látványban is jól megy majd a rozskenyérhez a kecskesajt krémleves.

Lássuk, mi kell hozzá:

1 fej vöröshagyma

5 dkg vaj

5 dkg liszt

3 rúd/henger/nemtomhogyhívják tejszínes krémsajt

8+2 dkg kecskesajt (én zöldfűszereset vettem)

1 gerezd préselt fokhagyma

1,2 l alaplé vagy víz

só, bors, csipet cukor

Elkészítés:

A vajon a finomra vágott hagymát megdinsztelem, hozzáadom a fokhagymát, a lisztet és 1-2 percig kevergetem.

Kevés hideg vízzel felöntöm, hozzáadom az összes sajt krémet, és a 8 dkg kecskesajtot, majd csomómentesre keverem.

Felöntöm az alaplével, vagy a vízzel (ez utóbbi esetben intenzívebben ízesítem sóval, borssal), megszórom a csipet cukorral és összeforralom.

Tálaláskor megszórom a maradék összemorzsolt kecskesajttal.

Nagyon kényelmesen, fél óra alatt elkészült a leves, a kenyérsütő pont az utolsó simítások után indult el, de nem baj, addig rendbe raktam a konyhát, betettem egy mosást, levittem a kutyát, és megírtam ezt a szösszenetet. Idáig. Amint lejár a program, folyt köv...

Másnap.

Végkifejlet 1: 

A fotó magáért beszél: guszta kis rozskenyér, némi folytonossági hiánnyal. A tésztakeverő lapátok ugyanis végig a tartályban maradnak, ami azért baj, mert amikor kivesszük a készre sült kenyérből, lyuk marad a helyükön. Azon túl, hogy nem szép, nagyon megnehezíti a szeletelést.

Legközelebb kipróbálom, hogy amikor lejár a kelesztő program, kiveszem a megkelt tésztát, eltávolítom a keverőlapátokat, és így teszem vissza sülni. Egy kis szépséghibája ennek az eljárásnak is van: nem lehet közben elmozdulni a gép mellől.

A kenyér állaga és íze nagyon kellemes lett, talán sóból lehetett volna kicsit többet adagolni.
Egy dolog viszont meglepett, és az a vekni súlya. Megmértem, kereken másfél kilós lett. Húha, ez viszont nem stimmel. A gép menükezelőjén három választható súly szerepel: 750, 1000, és 1300 gr. Akkor mi a helyzet az én óriás bébimmel? Végül leesett a tantusz: ezek a súlyok a kész kenyér súlyát jelentik, nem a kiindulási állapotot. Én meg egy egész kiló lisztből csináltam.... Biztos bennem van a hiba, de megint csak arra tudok gondolni, hogy a hozzám hasonló kezdő pékek kedvéért legalább a használati utasításban felhívnám erre a figyelmet. De ez én vagyok, a gyártó sokkal többet feltételez a kedves felhasználókról. Azért a gép becsületére legyen mondva, hogy ezzel a túlméretezett adaggal is hősiesen megbirkózott.

Végkifejlet2:

Ugyanazt a készen vásárolt liszt keveréket használva korán reggel, immár sokkal rutinosabban, összeállítottam a tésztát, és két óra múltán vettem is ki megkelesztve a gépből. Két formával kísérleteztem: az egyik egy mezei, vadonat új virágcserép, a másik egy Pataki almasütő (lásd első fotó), a nem mázas fajta.

A cserepet kibéleltem sütőpapírral, az almát nem, ennek meg is lett az eredménye: előbbi a másodperc töredéke alatt csusszant ki 10 perc hűtés után a formából, utóbbit egy éles késsel körbe kellett vágni, és ez sokat rontott az esztétikai élményen.

Ezután már csak a leveses tál kialakítása volt hátra: kalapokat levágni, kenyérbelet óvatosan, hogy a héj ki ne szakadjon, kiszedegetni.

Összességében nem állítanám, hogy ez a kenyérsütősdi nem időigényes hadművelet, és azt sem állítanám, hogy pikpak visszahozza az árát egy nagy fogyasztású családban,  mégis, ha van a környezetünkben néhány barát, ismerős, akinek arcán szívesen látnánk a sárga irigység félre nem érthető jeleit, vágjunk bele, megéri.

Spontán tányérhús almás, tormás burgonyapürével

Előre megígérhetem, ezen a kaján nem sok érdekeset fogtok találni. Na jó, talán a köret nem a legszokványosabb, de ennyi. Viszont a leves, amiben főtt a husi, na aaaz fantasztikus volt. Sajnos nem fotóztam le, mert mire észbe kaptam, elfogyott :) 

A kísérlet lényege az volt, hogy kacsa farhátból és marha rostélyosból készítettem alaplevet, ne kérdezzétek, milyen felindulásból. Egyszerűen ki akartam próbálni, milyen ízt és színt eredményez ez a kombináció, és mondhatom, fantasztikus lett, mindenképpen érdemes kipróbálni.

Egy egész éjszakán át főtt, nagyon alacsony lángon, épp csak gyöngyözve, rengeteg zöldséggel, ahogy kell, és a húsból, amit a kacsa farhátról lefejtettem, húsgombóc lett. Karácsonykor újra megcsinálom, és felteszem, ígérem.

A képen a levesben főtt marhahúst látjátok, amit fel akartam kicsit turbózni úgy, hogy komplett fogás legyen, mert nem volt időm másra (kenyeret sütöttünk, erről beszámoló holnap). 

A levesből kimertem pár merőkanállal, abban 5 szem krumplit puhára főztem, aztán villával még forrón összetörtem, belekevertem egy evőkanál vajat, két evőkanál tejszínes tormát,és belereszeltem egy almát. A fotó minőségéért én kérek elnézést, kicsit elkapkodtam, de már nagyon kellett enni :)

Új élet, új pályázat, alter tiramisu

Pont egy hónap telt el legutóbbi bejegyzésem óta. 30 nap persze nem a világ, de nekem soknak tűnik, különösen akkor, amikor minden nap úgy indult, hogy talán majd ma. Végre lesz kedvem agyalni, vásárolni, konyhában sertepertélni, fotózni, írni. Aztán nem. Sőt. A létező legszimplább kaják előállítása is kín keservvel ment, némelyik szánalmas magyarázkodásba torkollt. Na hagyjuk.
Valójában nem történt mást, mint hogy kirúgtak a munkahelyemről, amire ráadásul számítottam is. Oly annyira, hogy a hol stresszes-konfliktusos, hol dögunalmas napokon szinte vágytam is már arra, hogy essünk túl a dolgon. Jöjjön az új kurzus, új megváltókkal. Önként persze nem zavartam magam az utcára (már csak a korom okán sem... :), de ha egyszer mások meghozzák helyettem a döntést, nézzük a a dolog jó oldalát: több időm lesz arra, amit szeretek, sőt, talán megélhetéssé is kinőheti magát az egyre erősödő gasztrofíliám.
Mégis, amikor odatették elém a papírt, aztán rám szakadt a nagy szabadság, elkezdte szüneteltetni magát az ihlet. Eddig papírral és ceruzával mentem még a WC-re is, hogy ha éppen ott jut eszembe valami, el ne szálljon, most meg síri csönd honol az agyamban. Hmm. Erre aztán nem számítottam.
És akkor ma reggel eszembe jut, hogy hetekkel ezelőtt pályáztam egy receptemmel a hammbekaplak-on, és annak mostanában lehet a beküldési határideje. Gyors csekkolás, és tényleg, holnapig mindennek meg kell lennie: vásárlás, főzés, fázisfotók, szöveg. Pici pánik, majd shrek macska szem, B. leugrasztása hozzávalókért, aztán csapjunk bele.
A nyerés, vagy a nyeremény ezúttal nem is izgat, az érzést akarom vissza, az izgalmat, ami egy-egy recept kigondolásának, és megvalósításának velejárója.
Az alábbi kísérlet a tiramisu almás újragondolása azon hasonszőrűek kedvéért, akik nincsenek oda a geil desszertekért, és nyitottak a másra  :)
Hozzávalók:
70 dkg Granny Smith/Jonathan/valamilyen savanykás alma
1 dl édes fehérbor
1 citrom leve
2 szem szegfűbors/szeg
2 tojás
2 dl főzőtejszín
0,5 dl víz
15 dkg porcukor
1 ek barnacukor (ha nincs, lehet fehér is)
25 dkg mascarpone
15 dkg keserű csokoládé (min. 60 % -os)
3-4 ek Grand Marnier (narancslikőr) vagy Calvados (almapálinka)
2 csomag (24 darab) babapiskóta

Elkészítés:
15 percre beáztatom a római tálat hideg vízbe.
Az almát kicsumázom, majd beteszem héjastól a sütőtálba.
Édes fehérbort öntök alá, hozzáadok 2 szem szegfűborsot, meglocsolom a citromlével, és hideg sütőben kezdve, 200 C-on, 80 percig sütöm, az utolsó 20 percben a barnacukorral megszórva, fedő nélkül.
Az almát hagyom kihűlni, kiemelem a héjából, pürésítem.
A csokoládét vízgőz fölött felolvasztom.
A tojások sárgáját a cukorral fehéredésig habosra keverem, a fehérjét kemény habbá verem.
A mascarponét összekeverem a tojásos krémmel, aztán az almapürével, végül pedig a fehérje habbbal.
A főzőtejszínt egy lapos tálba töltöm, hozzáöntöm a narancslikőrt/almapálinkát, és 0,5 dl vizet, majd egyenként belemártom a babapiskótákat, és elkezdem a rétegezést: piskóta, olvasztott csokoládé, almahab. A második réteg piskótát is egyenként a tejszínes keverékbe mártogatom, és folytatom a rétegezést: piskóta, olvasztott csokoládé, almahab.
A felső almahab réteg tetejére rácsorgatom a maradék olvasztott csokoládét.
Hűtőben egy éjszakán át érlelem.

Parmezános, mascarponés zöldség gratin római tálban

Ezt a receptet (na jó, fogalmazzunk úgy, hogy majdnem ezt a receptet) a Pataki Kerámiagyár pályázatára írtam.
Úgy tűnik, a befektetett idő és energia többszörösen is megtérült: a végeredmény igencsak finom lett, ráadásul kaptam érte díjacskát :)
DE
Az igazsághoz szervesen hozzá tartozik, hogy az odavezető út legkevésbé sem volt göröngy mentes......

Jó sűrű heteim voltak, egyszer sem sikerült este hét előtt hazaérnem az irodából. A hétközbeni főzőcske szóba sem jött, maradtak a hétvégék.

A kötelezően beküldendő három recept közül erről gondoltam azt, hogy nincs szükség tesztelésre, bőven ráér a beküldési határidő előtti hétvégén direktben megcsinálni, annyira egyszerű. Aha, ahogy azt a Móricka, meg az egyszeri hobby szakács elképzeli.

Van pár olyan zöldség, amit valamiért ritkán, vagy sosem használok, pedig finom is, meg egészséges is, ilyen például a cékla. Mégis, amikor elképzeltem, hogy egy szépen szeletelhető, színes zöldség gratint fogok készíteni, rögtön ez ugrott be. Láttam magam előtt a csodás rétegeket sárga, zöld, lila és fehér színekben pompázni.

Addig nem is volt semmi gond, ameddig a sütési idő leteltével meg nem emeltem a római tál tetejét.... el tudjátok képzelni magatoktól is AZT a fajta rózsaszínt, vagy muszáj ecsetelnem? A látvány, mely elém tárult, nem hagyott bennem kétséget a felől, hogy az étel emberi fogyasztásra abszolúte alkalmatlan!

Miután az összes alapanyag ott úszott a babarózsaszín löttyben, nem volt mit tenni: felöltöz, budakalászi Coráig beautóz, hazacipel, levetkőz, mély levegő, csapó kettő. A Pismány tetején lakunk, így ez a hadművelet felemésztette a vasárnap azon részét, melyet a főzésre-fotózásra szántam. Így történt, hogy hétfőn az egész család gyűrött ruhában indult útnak....

Mire másodszori nekifutásom meghozta gyümölcsét, már olyan sötét volt, hogy fotózásról szó nem lehetett, ezért beállítottam hajnal hatra a vekkert (van ennél gyűlöletesebb tárgy, vagy szó e világon?), és imádsággal ajkamon nyugovóra tértem, annak reményében, hogy másnapra legalább kisüt a nap. És lőn :)

Céklát egy darabig most nem szeretnék a konyhámban látni....

Hozzávalók
3 gerezd fokhagyma
2 dkg vaj
70 dkg sütnivaló burgonya
50 dkg sárgarépa
30 dkg fagyasztott ceruzabab
10 dkg fehérrépa
1 kk őrölt szerecsendió
3 dl tejszín
250 dkg Mascarpone
15 dkg reszelt Parmezán
néhány ág friss kakukkfű

Elkészítés
A római tálat beáztatom hideg vízbe.
Megtisztítom és felszeletelem a zöldségeket.
Kivajazom a tálat.
Rétegenként lerakom a zöldségeket, minden réteget sózok, borsozok, meghintek szerecsendióval, kakukkfűvel, és reszelt sajttal.
A mascarponét simára keverem a tejszínnel.
Az edény aljára szórom a fokhagyma gerezdeket, és tejszínes keveréket a zöldségréteg alá öntöm.
Hideg sütőben kezdem meg a sütést, 10 percre 100 C-on, majd emelem a hőmérsékletet 200 C-ra. Így sütöm további 80 percig.
Kiveszem a tálat a sütőből, a zöldségek tetejét megszóróm reszelt sajttal és vajdarabokkal, majd további 30 percig fedő nélkül arany barnára sütöm.

Tálalás:
A tálat hűtőrácson hagyom hűlni, hogy a sajt rétegek kicsit megszilárduljanak, és szépen lehessen szeletelni.

Néha van úgy, hogy a vacsit nem csak a család díjazza :)

"A Pataki Kerámia különdíjban részesíti Módos Anikó Zöldséges vadrizs fasírtját....
az újszerű gondolatért, a jó megvalósításért és a szép kivitelezésért. Sok összetevője ellenére egységes, finom és harmonikus az eredmény. Remekül egészíti ki a fasírozottat a főzés nélküli joghurtmártás. Támogatja az egészséges életmódot. Külön erénye az ételnek, hogy sokféleképp használható: főétel, köret, saláta. Jutalma egy kézzel festett, egyedi, rózsa dekorral díszített készlet."

Hihi :) Jó kis hét, mi? Először a kreatív bloggerség, aztán ez :)
Ugyan a három recept közül, amit a pályázatra be kellett küldeni, erről gondoltam volna legkevésbé, hogy befutó lesz, de soha nagyobbat ne tévedjek!
A részleteket itt olvashatjátok, a receptet meg itt:

Vadrizs fasírt római tálban

Hozzávalók
1 csésze (2,5 dl) vadrizs
4 csésze zöldség alaplé vagy víz
2 kisebb, zsenge cukkini
1 fej vöröshagyma
3 tojás
2 ek zsemlemorzsa
2 darab Mozzarella sajt
15 dkg Ementhali sajt
egy marék petrezselyem vagy bazsalikom
2 gerezd fokhagyma
só, bors
2 darab kápia paprika
oliva olaj
3-4 dl natúr joghurt

Elkészítés
A vadrizst megfőzöm, leszűröm.
A cukkinit lereszelem, sózom, levét kinyomkodom.
A kápiát felkockázom.
A római tálat beáztatom hideg vízbe.

A hagymát kevés olivaolajon megdinsztelem, hozzáadom a cukkinit és a kápiát, további 5 percig együtt párolom.
A rizst és a hagymás keveréket félreteszem, hagyom kihűlni.
A sajtokat lereszelem.
A petrezselymet/bazsalikomot apróra vágom, a fokhagymát lereszelem.
A tojásokat kissé felverem.
A rizst és a hagymás keveréket összedolgozom a többi hozzávalóval.
Cipót formázok, és szépen elrendezem a tálban.
Hideg sütőben kezdem meg a sütést, 10 percig 100 C-on, további 70 percig 200 C-on sütöm.
Kiveszem a sütőből, megszórom a fasírt tetejét sajttal.
10 perc alatt, fedő nélkül pirosra sütöm.

A joghurtot összekeverem apróra vágott petrezselyemmel vagy bazsalikommal, sóval, borssal és egy kk olivaolajjal.

Tálalás: 2-3 ek joghurtot kanalazok a tálra, erre helyezek egy szeletet a fasírtból.

Nahátnahát :)))

AzEszternek és Strawberry-nek hála, tegnaptól papírom (logóm) van arról, hogy kreatív vagyok :))

Lányok - hogy is fogalmazzak, hogy szalonképes legyen a lelkesedésem - ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, piszkosul örülök, és köszönöm, és Ti is csuda dolgokat műveltek állandó jelleggel, és ez az ember lányát arra ösztökéli, hogy újabb és újabb, helyenként őrült ötletekkel álljon elő. 

Optimális körforgás, szerintem :)

Az örömködés után lássuk csak, mik a további teendőim:

1. Meg kell köszönni.  pipa
2. A logót ki kell tenni a blogomba.  pipa
3. Be kell linkelnem, akitől kaptam.   pipa

4. Tovább kell adnom 7 embernek.
Személyesen alig egy-kettejüket van szerencsém ismerni, de a bloggolásban éppen az a jó, hogy amikor olvas az ember, úgy érzi, van pár hasonló érzésű, gondolkodású "barátja". Aztán, kis szerencsével, a dolog  - korra, nemre, országhatárokra fittyethányva - valóban átcsap online-ból offline-ba.
http://jamjar.freeblog.hu/
http://ajtontul.blogspot.com/
http://alexandragasztroblogja.blogspot.com/
http://orsicsibe.blogspot.com/
http://starfokker.blogspot.com/
http://renidani.blogspot.com/
http://felholanyka.blogspot.com/
5. Be kell linkelnem őket.  lásd előző pont
6. Megjegyzést kell hagyni náluk.  pipa
7. El kell árulnom magamról 7 dolgot.

Na nézzük:

1. Nem vagyok babonás.  De ha már egyszer úgy alakult, hogy hetedikén születtem, a hetest választottam szerencseszámul. 

2. Azt nem állítanám, hogy hét gyereket terveztem eredetileg, kettő mindenesetre megvalósult belőle.

3. Hétévenként elválok, aztán újra férjhez megyek.

4. Eddig összesen hét szálkásszőrű tacskónk volt.

5. Illyés Gyulától őrzök  egy rongyosra olvasott példányt a 77 magyar népmese című könyvéből ..hát én azt még mindig hogy szeretem! :)

6.  Hét  zenész, akiket akkor hallgatok, ha nagyon jó a kedvem, vagy akkor, ha nagyon rossz:  Kozma Kata,  Sten Getz, Toots Thielemans,  Diana Krall, Antonio Carlos Jobim, James Taylor, Paul McCartney, Stevie Wonder , Ray Charles (igen, tudom, ez kilenc, de most melyiket hagytam volna ki?!)

7. Az elmúlt hét szűk esztendő lezárását, és 77 bő eljövetelét tervezem. Mondjuk holnaptól.

Vajhal zöldséges palacsinta tekercsekkel

Előző bejegyzésemhez - a szuronycsigáshoz - szervesen kapcsolódik ez a mostani, és nem csak annyiban, hogy a sok duma után recept következik, hanem mert a vajhal zsákmányom is a pénteki, Corában tett látogatásomnak volt köszönhető. Bár kezdődne úgy ez a történet, hogy a recept egy olaszországi hosszúhétvége eredménye, de sajnos - bár jó hely az is - most csak Budakalászig jutottam el.
Amikor viszont jósorsom egy tengerparti oszágba vet, nem is kétséges, hogy első utam a hal piacra vezet! Imádom azt a szín, illat, és hangkavalkádot, ami ott fogad.... jó, lehet, hogy az illat nem a legmegfelelőbb szó, de az élmény akkor is frenetikus!
Számomra eleve izgalmas látvány minden, ami hal és herkentyű, de komolyan mondom, én még olyan gyönyörű húst, mint a vajhalé, életemben nem láttam! Hófehér, teljesen szálkamentes, olyan, mint a legszebb, leghibátlanabb porcelán. Tökéletes.
Elkészítéséhez a vaj-só-bors-citrom kombinációt választottam, a fokhagymát, petrezselymet szándékosan kihagyva, hogy ne nyomják el a hal alapízét.
Jaj, egy nagyon fontos információ. A vajhal természetes táplálékában megtalálható egy gempylotoxin nevű anyag, amit a hal nem tud megemészteni, ezért nyersen, vagy nem megfelelően átsütve, illetve17 dkg-nál nagyobb mennyiségben történő fogyasztása hasmenést, hányást, fejfájást eredményezhet.
Nem kell megijedni, ha ezeket a szabályokat betartjuk, semmi problémát nem okoz,  viszont annyira finom, hogy a magam részéről még egy enyhébb rosszullétet is bevállalnék... :)

Miután a köret elkészítési ideje jóval hosszabb a halénál, ezúttal ezzel kezdünk:

A palacsinta hozzávalói:
20 dkg (Graham liszt nélkül 25 dkg) finomliszt
5 dkg Graham liszt (ha nincs, elhagyható)
2 tojás
0,5 l tej
0,5 dl olaj
1 kk só

A töltelék hozzávalói:
30 dkg fagyasztott ceruzabab
10 dkg fagyasztott bébirépa
2 dkg vaj
0,5 dl víz
10 dkg reszelt sajt (Mozzarella vagy Trappista)
2 dl tejszín
2 dl tej
1 tojás sárgája
0,5 kk szerecsendió
3 ek Parmezán
só, bors

Elkészítés:
A hozzávalókból kézi mixer segítségével összeállítom a palacsintatésztát és egy fél órára beteszem a hűtőbe.
A zöldségeket a vajon, kevés vízzel és sóval roppanósra párolom.
A tejszínt, a tejet és a tojás sárgáját összekeverem, sóval, borssal, szerecsendióval ízesítem.
Kivajazok egy 20x20 cm-es tűzálló tálat.
A sütőt 190 C-ra előmelegítem.
A palacsintákat megtöltöm a zöldséggel, megszórom a reszelt sajttal, szorosan föltekerem. Levágom a tekercsek két szélét, három részre vágom, majd szorosan egymás mellé téve a kivajazott tálba állítom.
Ráöntöm a tejszínes keveréket, megszórom a Parmezánnal, és forró sütőben kb. 40 perc alatt arany barnára sütöm.

A halhoz:
0,5 kg vajhal steak (4-5 szelet)
5 dkg vaj
0,5 dl száraz fehérbor
csipet barnacukor
1 citrom reszelt héja és leve
só, bors

Elkészítés:
Lereszelem a citrom héját.
A vajat kikeverem sóval, borssal (virágborsot használtam, de a színes bors is tökéletes), egy csipet barnacukorral, és a citromhéjjal.
A hal szeletek egyik oldalát megborsozom, a másikat enyhén megsózom és borsozom.
Közepesen forró serpenyőben felolvasztom a fűszeres vajat és rádobom a halat, sózott oldalával lefelé.
2-3 percig sütöm, megfordítom, aláöntöm a bort és további 2 percig sütöm. Akkor tökéletes, ha kicsit üveges marad, nem szabad hagyni, hogy kifehéredjen.
Miután kivettem a halat a serpenyőből, a vajas lébe facsarom a fél citrom levét, összeforralom, és tálaláskor a halra kanalazom.

Szuronycsiga, avagy bátraké a szerencse!

Több gondolatom is van a szuronycsigák kapcsán, ezek közül talán a recept a legkevésbé érdekes.
Kezdeném azzal, hogy, egészen e hét elejéig a létezésükről sem tudtam, pedig gyengéim a herkentyűk.
Hétfőn be kellett szaladnom a Budakalászi Corába, és - bár nem kajáért mentem - a halas előtt nem tudtam elhaladni úgy, hogy egy gyors pillantást ne vessek az aktuális kínálatra.
Ekkor vettem észre a jégágyon pompázó, gyönyörűséges csigaházakat, és persze rögtön megkérdeztem az eladó lányt, hogy mit illik róluk tudni. Készségesen elmagyarázta, hogy - a garnélához hasonlatosan - a csiga is főve érkezik, egyenesen Franciaországból, ám az elkészítés módjáról nem tudott sokat mondani.  Felajánlotta viszont, hogy utánanéz, és ha a hét második felében felhívom, már okosabb lesz. Hmm. Nekem már ez a készséges felajánlás is elég volt ahhoz, hogy kérjek fél kilónyit, de meglepetésemre lebeszélt róla azzal, hogy a friss áru pénteken érkezik, ezért ajánlatos lenne visszatérnem és akkor vásárolnom.
Amikor péntek délután kikapcsoltam az irodában a számítógépet - főleg, hogy a sok dolog miatt még a büféig sem jutottam el - már csak a csigákon járt az eszem, de lélekben fel voltam készülve, hogy az eladónak - ha egyáltalán ő lesz ott - halovány fogalma nem lesz kilétemről. Nem kis meglepetésemre nem csak, hogy megismert, már várt rám, friss csigával, és - bármily hihetetlen - direkt nekem nyomtatott recepttel. S ha ez még nem lenne elég, a halas részleg árubeszerzőjének nevét és mobilszámát kezembe nyomva azt az üzenetet tolmácsolta, hogy ha bármikor szükségem lenne valami különlegesre, jelezzem, és beszerzik... Csipkedtem magam, nem álmodom-e, és valamelyest revideáltam a magyarországi multik arroganciájáról kialakult, nem kimondottan pozitív véleményemet.
Ha valamiről semmit, vagy keveset tudok, a gugli mindig jó barátnak bizonyul, különösen igaz ez az angol nyelvű oldalakra, amikor nálunk nem honos alapanyagokról van szó.
A gond most az volt, hogy magyarul is csak előző nap ismerkedtem meg a szuronycsiga szóval, és gőzöm nem volt, hogy hívhatják angolul. Az sem igazán segített, amikor végül kiderítettem, hogy whelk-nek, mert érdekes receptekre nem igazán leltem, ezért a szokásos alapanyagokhoz nyúltam, amik tengeri halak és herkentyűk esetében sosem okoznak csalódást: vaj, fokhagyma, fehérbor.
Amint hozzáfogtam a sütéshez, mennyei illatok lengték be a lakást, és rá öt másodpercre megjelent a párom a konyhában, hogy mi ez, és hogy mikor lehet már enni belőle. Aztán, amikor kiszúrta a csigákat, hátrahőkölt.... nem láttam még ezt a jól megtermett, magabiztos embert ennyire gyámoltalannak :)))
Nem mondom, én sem lettem volna annyira magabiztos, ha nem vagyok már túl pár kellemes kulináris élményen. A csiga első látásra igen ijesztő tud lenni, ahogy az ember kiráncigálja szegény kis testét a házából.
Némi biztatás után vállalkozott csak B.a kóstolásra, de arckifejezéséből rögtön kitaláltam, hogy részéről köszi, de maradna inkább a gulyásnál :)
Ha van köztetek vállalkozó szellem, nagyon kíváncsi vagyok a tapasztalatokra.

Hozzávalók
0,5 kg szuronycsiga
5 dkg vaj
4 gerezd fokhagyma
1 dl száraz fehérbor
fél citrom leve
só, bors

Elkészítés
A vajat egy serpenyőben felolvasztom (ne használjatok teflon bevonatút, mert a csigaház kárt tehet benne). Hozzáadom a préselt fokhagymát, sózom, borsozom.
Beleteszem a csigákat, aláöntöm a bort és átforralom (max 2 perc). Úgy mozgatom az edényt, hogy a vajas keverékből minden csigaházba jusson.
Meglocsolom egy kevés citromlével, és tálalom.

Tejbegríz forever

Nem, nem tévedés, stimmel a kép és a szöveg, ez csak tortának látszik, valójában omlóstésztába töltött, sült tejbegríz :)
A fagyi kapcsán már meséltem, hogy a családban mára magamra maradtam, mint a tejbegríz szerelmese, és hogy mindenféle csínytevés árán tudom csak lenyomni szeretteim torkán. Nos, ez a torta is az álcázás projekt egy újabb -remélem sikeres - darabja. Tejbegríz ... istenem....kis mosolygós sóhaj....tejbegríz.....tejbegríííííííííííííz. Imádom. Hidegen, melegen, csomósan, simán, málnaszörppel, kakaóval, Nutellával, felfújtnak, fagyinak...
Miután gyakorlatilag végig fogyókúráztam az életemet, a tejbegríz viszont baromira hízlal, állandóan keresnem kellett az apropókat, hogy miért nincs más választásom, mint felfüggeszteni a fegyelmezett hétköznapokat. A gyerekek születése után lényegesen könnyebb lett a helyzet, mert amikor nekik csináltam, valahogy mindig úgy alakult, hogy nagyobb adagot kaptak, mint amit meg tudtak enni. Én pedig, felelős szülőként, időt és fáradtságot nem kímélve, angyali türelemmel elmagyaráztam nekik, hogy ételt nem dobunk ki, meg hogy Afrikában éheznek a gyerekek, és ha nekik nem megy, hát majd megeszem én, ami a tányéron maradt.
Na, hát ezért fogyókúráztam én végig az életemet.. .csöndes sikerrel :)

 Tejbegríz rulez :)

A tésztához
25 dkg búzaliszt
1 tojás sárgája
2 csapott tk só
15 dkg szobahőmérsékletű vaj
2 csapott tk porcukor
1 dl zsíros langyos tej
A töltelékhez
10 dkg búzadara
7 dkg cukor
0,5 l tej
5 dkg szeletelt mandula
2 tojás + 1 sárgája a kenéshez
1/2 rúd vanília kikapart magja
1 lime reszelt héja
2 dkg vaj
csipet só

A tészta összeállítása
A vajat egy tálba tesszük, és fakanállal szétnyomkodjuk. Hozzáadjuk a sót és a tojássárgáját.
A cukrot hozzáadjuk a tejhez. Folyamatos keverés közben a habosra kevert vajhoz adjuk.
A lisztet átszitáljuk, majd a vajas keverékhez adjuk.
A tésztát fakanállal összedolgozzuk, majd belisztezett munkalapon, könnyedén átgyúrjuk.
Gömböt formázunk belőle, kissé lelapítjuk, és becsomagoljuk folpackba. Hűtőben pihentetjük min. 2 órán át.

Töltelék
A búzadarából és a tejből tejbegrízt készítünk, kihűtjük, majd a mandula kivételével hozzáadjuk a többi hozzávalót.
A mandulát serpenyőben aranybarnára pirítjuk.

Összeállítás
A sütőt előmelegítjük 180 C-ra
A tésztát egyharmad-kétharmad arányban kettéosztjuk. A nagyobb félből gombócot formázunk és lisztezett munkafelületen, a tortaformánál 2 cm-rel nagyobb átmérőjű, 5 mm vastag kör lapot nyújtunk belőle. A kisebb adag tésztát 3 mm vastagságúra nyújtjuk.
A nagyobb adagot lisztezett nyújtófára tekerjük, ráhelyezzük egy 25 cm átmérőjű kivajazott tortaformára (én szilikonformában csináltam) és kibéleljük vele úgy, hogy a tészta széleit a forma oldalához nyomkodjuk, az alját villával megszúrkáljuk
Megszórjuk a tésztát a mandulával, majd ráöntjük a tölteléket, kicsit hagyjuk megdermedni
A maradék tésztából egy tésztaszúró segítségével virágokat formázunk és óvatosan a töltelékre helyezzük
Megkenjük a tetejét 1 ek vízzel higított tojássárgájával, és 50 perc alatt készre sütjük

Sült oldalas á la Jack Daniels

Kezdeném azzal, hogy mi nem eszünk disznót. Nem vallási, inkább egészségügyi megfontolásból. 

Aztán, bizonyos szép nyári napon, az én életem párja – nem kell ez a sziszegés, nincs papírunk  az ügyről, na, jobb szót meg nem ismerek legalizálatlan viszonyunkra - szóval B. beállított egy üveg Jack Daniels barbecue szósszal. Igen, hallak benneteket, lehet azt csirkére vagy marhára is tenni, de az nem ugyanaz. Az oldalas egy külön műfaj, egyéb – amúgy szintén jobb sorsra érdemes - élőlények húsával össze nem mérhető. Sajnos. Egyszer egy évben talán csak lehet bűnözni, igaz, ez a szegény elfogyasztott malackának nem szimplán egyszeri alkalom…..Na, most aztán tuttira sikerült kedvet csinálnom a recepthez.  

Hozzávalók

1 kg csontos oldalas

A főzővízbe:

4-5 gerezd fokhagyma

1 zöldpaprika

1 paradicsom

1 fej vöröshagyma

3-4 babérlevél

1 tk majoranna

1 kk őrölt szegfűszeg

só, bors

A sütéshez:

1 kg sütnivaló burgonya

1 nagy/2 kis fej fokhagyma

Jack Daniels barbecue szósz

Chiliszósz

fokhagymakrém

ketchup

só, bors

Elkészítés: 

A húst megmosom, és annyi vízben, amennyi ellepi, plusz a főzővizes hozzávalókkal, kb. másfél óra alatt puhára főzöm.

A burgonyát megmosom, négyfelé vágom (héja marad).

A sütőt előmelegítem 200 C-ra.

Kiemelem a húst a főzővízéből (levet nem kiönteni!), és áthelyezem egy mélyebb tepsibe. Köré rendezem a feldarabolt burgonyát és az egész fej fokhagymát.

A hús főzővízéhez hozzáadok 2 ek ketchupot, 1 ek fokhagymakrémet, 1 ek chiliszószt, és, a legfontosabb alkotóelemet: 3 ek Jack Daniels barbecue szószt.

A keveréket ráöntöm a húsra és a krumlira, alaposan átforgatom az egészet, a krumplira külön szórok még egy kis sót és borsot.

Forró sütőben, fedő alatt 30 percig, fedő nélkül, időnként locsolgatva, további 30 perc alatt pirosra sütöm.

Japánszilvás pite

Amikor megláttam a piacon a japánszilvát, nem is volt kétséges, mit sütök szombaton. Ezek az omlós tésztás piték amúgy is nagy kedvenceim, odavagyok értük, mindegy, hogy a töltelék sós, vagy édes.
A szilvás azért különösen nehéz eset, mert nem szeretem a fahéjat, és édességekben a szegfűszeget sem, viszont gyakorlatilag esélytelen, hogy a készen vásárolt, vagy az étteremi példányokból hiányozzon ez a két, másoknak - számomra érthetetlen módon - igen kedves fűszer. A szegfűszeg ugyanakkor talány számomra, mert sós ételekben nincs vele bajom (lásd görög, indiai konyha), de, ha mondjuk a meggylevesben megérzem az illatát, vége mindennek. Ha netán tud valaki erre értelmes magyarázattal szolgálni, meghálálom, mondjuk, egy szelet, a képen látható pitével, igény szerint akár fahéj és/vagy szegfűszeg hozzáadása is szóbajöhet :)
Az omlóstészta receptje a cukrászat királyától, Pierre Hermé-től származik. A gasztronómia szerelmeseinek jószívvel ajánlom, szerezzék be a Szakácsok Könyvét, mert a benne szereplő képes illusztrációk nagyban segítik a hozzám hasonló, lelkes amatőr szakácsok munkáját. A könyv minden oldala maga a gyönyörűség, amit eddig elkészítettem belőle, őszinte ámulatba ejtette a végkifejlet szerencsés haszonélvezőit.

Hozzávalók:
1 kg omlóstésztához

· 50 dkg búzaliszt

· 1 tojás sárgája

· 2 csapott tk só

· 37,5 dkg szobahőmérsékletű vaj

· 2 csapott tk porcukor

· 1 dl zsíros langyos tej

A töltelékhez
 · 1 nagyobb citrom reszelt héja és leve

· 1 dl tejföl

· 5 dkg szeletelt mandula

· 3 kisebb tojás

· 5 dkg langyos vaj

· 4 ek Grand Marnier

· 10 dkg barnacukor

· 6 szem japánszilva kimagozva, négybe vágva

Tészta összeállítása

1. A vajat egy tálba teszem és fakanállal szétnyomkodom. Hozzáadom a sót és a tojássárgáját.

2. A cukrot hozáadom a tejhez.

3. Folyamatos keverés közben a habosra kevert vajhoz adom.

4. A lisztet átszitálom, majd a vajas keverékhez adom.

5. A tésztát fakanállal összedolgozom.

6. Belisztezett munkalapon könnyedén átgyúrom a tésztát.

7. Gömböt formázok belőle, kissé lelapítom és becsomagolom folpackba.

8. Hűtőben pihentetem minimum 2 órán át.

9. A tésztát elfelezem, az egyik adag megy a mélyhűtőbe. A másik adagból gombócot formázok, és lisztezett munkafelületen, a tortaformánál kb 3 cm-rel nagyobb, 3-5 mm vastag kört nyújtok.

Torta összeállítása

1. A kinyújtott tésztát lisztezett nyújtófára tekerem és ráhelyezem a kivajazott, 25 cm átmérőjű tortaformára. A tésztát a sütőforma aljához és oldalához nyomkodom, majd eltávolítom a túllógó fölösleget. Villával megszurkálom, majd 30 percre visszateszem a a hűtőbe.

2. 180 C-ra előmelegítem a sütőt.

3. Sütőpapírból köralakú, a tortaformánál kicsit nagyobb darabot vágok, és befedem vele a tésztát.   Megtöltöm szárazbabbal és vakon sütöm, 18-20 percig.

4. Eltávolítom a babot és a papírt.

5. A szilva gerezdeket körkörösen a tésztára rendezem

6. A citromhéjat lereszelem, a levét kifacsarom, összekeverem a töltelék többi hozzávalójával, majd ráöntöm szilvára a tölteléket.

7. 25-30 percig sütöm, hogy a krém megszilárduljon.

8. Hűlni hagyom, megszórom porcukorral.

Kókuszos ropogós

Az egész a halsütéssel kezdődött. 

Megláttam a Sparban a fagyasztott hekket….jéé. Ez nem is balatoni hal J Mi? Hogy??? 

Lehet röhögni, igen, IGEN, én biosz órák alatt lélekben máshol tartózkodtam, testem csupán annyiban volt jelen, hogy - a mellettem ülő szendvicsének elfogyasztása révén - a működéséhez szükséges energiát pótoltam... a pad alatt.

Na, szóval, megláttam a halat, és így el is dőlt, hogy újonnan szerzett tudásom birtokában a hétvégét a hekk jegyében töltöm, persze a balatoni tradíciók maximális mellőzésével. Az elkészítés módja majd kialakul, hangulattól, raktárkészlettől függően.

Otthon aztán, amikor jött az ihlet, a thai-indiai fúziós, szomorúan konstatáltam, hogy az utolsó doboz kókusztej is elfogyott. Volt viszont kókuszreszelék. Meg vagyunk mentve! A kókuszt felengedtem tejjel, megmelegítettem, hagytam állni egy fél órát, aztán leszűrtem. Ez a lé adja majd az alapot a hal páchoz.

No de, ott az a sok, fííínom kókuszreszelék, amit kevésbé szűkös időkben sem lenne szívem kidobni, most meg... A kókuszgolyót ki nem állhatom, fagyihoz hideg van, más meg nem jut az eszembe.  

Valami ropogósra, könnyűre vágyom, macerára nem. Hmm. A jól bevált módszerhez folyamodom: megnézem, milyen alapanyagok vannak itthon. Az alább felsorolt hozzávalókból látható az eredmény, és a végkifejlet is pont olyan, amilyennek akartam: nem túl édes, ropogós, és nem elhanyagolható erénye az is, hogy sütési idővel együtt pontosan egy óra alatt készült el. 

Ja. A halat végül kidobtuk, de most nem akarok beszélni róla.....

Hozzávalók:

1 csésze (2,5 dl), 1 dl meleg tejben áztatott, leszűrt és kinyomkodott kókuszreszelék

10 dkg barnacukor

2 csésze (0,5 l) tej (ebből 1 dl az áztatáshoz)

10 dkg Győri édes teljes kiőrlésű keksz

5 dkg hámozott, szeletelt mandula

1 kk vanília kivonat, vagy egy rúd kikapart magja

1 citrom reszelt héja

4 tojás

5 dkg olvasztott vaj

Elkészítés:

A sütőt 180 C-ra előmelegítem.

Kivajazok egy 40x40 cm-es sütőformát.

Ledarálom a kekszet és a mandulát.

Az összes hozzávalót egy keverőtálba öntöm és kézi habverővel összekeverem.

A masszát a formába öntöm, kb. 50 percig, illetve addig sütöm, amíg aranybarna lesz, és a közepébe szúrt fogpiszkáló száraz marad.

Tejbegríz fagyi mandula grillázzsal

Kár lenne tagadnom, az utóbbi hetekben totál rákattantam a fagyi készítésre. Ahhoz képest, hogy csak néhány hete volt az első kísérletem, ez már a harmadik nekifutás, és egyre nehezebb elképzelnem,  eddig hogy elégedhettem meg a készen vásárolt alternatívákkal.
A hűtési időt leszámítva pikpak megvan, és ha zongorázni tudnám a különbséget a gyári és házi között, akkor folyamatos telt ház előtt játszanék a Carnegie Hallban.
Hogy honnan jött a tejbegríz ötlet? Tulajdonképp abból a nem kimondottan önzetlen megfontolásból, hogy imádom, de nagyjából egyedül vagyok ezzel a családban, így sosem csinálok, ergó sosem jutok hozzá. Ilyen esetekre az étterem  jó megoldás, de igencsak meg lennék lepve, ha ez bárhol szerepelne az étlapon.
Miután a fagyit mindenki szereti, gondoltam, tudatlan rokonaim talán nem veszik észre a turpisságot, és miközben mit sem sejtve kanalazgatják a fagyikelyhet, kis kompromisszummal én is áldozhatok kedvencem oltárán... hogy a turpisság felett érzett kéjes érzésről ne is beszéljek.
Ezúttal mandulával és gyümölcsökkel tálaltam - ez is a megtévesztés része - de aki nem kényszerül e fajta trükközésre, megszórhatja kakaóporral, gondolom úgy is isteni.
Mmmmmm, már látom is magam előtt a megolvadt fagyi és a kakaó guszta, barna elegyét...... pont, mint gyerekkoromban :) Meg a gyerekeim gyerekkorában. Akkor bezzeg egyik sem féltette az alakját, és hetente egyszer biztosan jutott nekem is a bűnös élvezetből.
A gyorsan elszálló gyermekévekről most inkább nem kezdenék hosszabb fejtegetésbe, helyette próbálom összeszedni a gondolataimat, mert ezt most fejből csináltam.

Hozzávalók:
8 tojás sárgája
15+5 dkg kristálycukor
2 dl tej
2 dl habtejszín
25 dkg natúr Philadelphia krémsajt
1 kk vanília por/1 rúd kikapart magja
15 dkg búzadara
csipet só

Elkészítés
1 dl tejszín és 2 dl tej keverékében sűrűre főzöm a grízt.
Hozzáadok 5 dkg cukrot és egy csipet sót, lehűtöm.
A krémsajtot és a tejszínt közepes hőmérsékleten összemelegítem úgy, hogy homogén masszát kapjak, hozzáadom a vaníliát.
A tojások sárgájához hozzáadom a maradék cukrot, és kézi mixerrel, magas fordulaton, fehéredésig keverem.
A tojásos masszát a krémsajtos keverékhez öntöm, és alacsony hőmérsékleten addig főzöm, míg besűrűsödik. Akkor jó, ha a belemártott fakanál domború felén bevonatot képező masszába ujjunkkal csíkot húzunk, és az nem folyik össze.
Hagyom teljesen kihűlni, majd hozzáadom a szintén kihűlt grízt.
Minimum 4 órára mélyhűtőbe teszem. Ha a tárolóedénybe töltéskor a massza és a tető között nagyobb hely marad, Folpack-kal lefedem a masszát.

Mandula grillázs:

3 ek szeletelt mandula
3 ek kristálycukor
sütőpapír vagy szilikonlap

A cukrot egy serpenyőben, közepes hőmérsékleten, aranyszínűre karamellizálom (először folyékony lesz, aztán kezd csak barnulni). Amikor elértem a kívánt színt, beleszórom a mandulát, majd az előre odakészített sütőpapírra vagy szilikonlapra öntöm.
Vigyázat, nem szabad hozzáérni, mert nagyon forró!
Amikor keményre dermedt, lehúzom róla a papírt és összetördelem.

Túrógombóc fagyi tejfölhabbal

Két hétre kölcsönkaptam egy fagyigépet, és most úgy vagyok vele, mint gyerek az új játékszerével. Minden egyéb eszközt félrelöktem a konyhában, és most csak ezzel játszom, teljes áhitattal és odaadással.
És ha már egyszer van a kütyü, akkor naná, hogy nem csak a hozzájáró receptfüzetből, meg az Interneten fellelhető jól bevált módszerekből fogok meríteni, mert az úgy sokkal, de sokkal izgibb, ha saját kútfőből pattan (már ha pattan) ki valami.
Nem mondom, nehéz szülés, nem is gondoltam volna, hogy ez a téma ennyire körüljárt.
Persze, olvastam én is a Dining guide recept versenyéről, és nyilván a nagyvilágban is akad jó néhány kísérletező szellem, de amikor komoly előtanulmányok eredményeként végre kigondolom, hogy a mézes fokhagyma fagyi lesz az én saját, különbejáratú, eredeti remekművem, akkor jön a hideg zuhany. Hiszitek, vagy sem, ilyet is csinált már valami elvetemült, a Gilroy Fokhagyma Fesztivál apropóján.
Baromi dühös vagyok, de nem adom fel! A legképtelenebb anyagokat sorolom fel gondolatban, és amikor jónak tűnik az elképzelés, beguglizom. Most mondjam, hogy minden egyes "ötletemre" többszáz, sőt, ezer találat jön? Ez a David Lebovitz van a leginkább a bögyömben!!! Hihetetlen, hogy mindent kitalált és elkészített már, miközben itt vagyok én, hogy zseniálisabbnál zseniálisabb ötleteimmel levegyem lábáról a világ házifagyi készítőit!
Na de nem vagyok az a könnyen feladós fajta, úgyhogy  folytatom az egyszemélyes agyvihart, és végül csak kipattan valami. Illetve valamik, mert két olyan dolog is eszembe jut, amire nem leltem máshol. Jupiiii!! Viszont a fagyigép kapacitása (1 liter), és a rövid hétvége miatt egyelőre csak az egyiket tudtam megcsinálni, és bár majd szétvet a kíváncsiság (hadd higgyem, hogy benneteket is), milyen lesz a másik, meg hogy miként fogadjátok majd, muszáj kibírnom a hét végéig, előbb sajnos nem lesz rá időm. Addig is, recept No.1:

Hozzávalók:
4 tojás sárgája

10 dkg kristálycukor

2 dl habtejszín

25 dkg Mascarpone

1 ek gríz

25 dkg krémes túró

reszelt citromhéj

csipet só

5 dkg Albert keksz

3 dkg vaj

1 pohár tejföl

1 dl habtejszín

1 tasak habfixáló

5 dkg porcukor

Elkészítés:

A tejszínt és a Mascarponét összemelegítem, hozzáadom  a citrom reszelt héját

Belekeverem a grízt és lassú tűzön megfőzöm, kihűtöm

A tojássárgáját habosra keverem a cukorral és a csipet sóval

Hozzáadom a cukros tojást, alacsony hőmérsékleten sűrű krémmé főzöm, kihűtöm

Belekeverem a túrót

Lehűtöm teljesen hidegre (hűtőben, kb egy óra)

Az előzőleg 8 órán át mélyhűtőben tartott fagyigépbe töltöm a masszát, fél óra, és kész.

Ahhoz, hogy formás gombócokat kapjak, további egy órára beteszem a kicsit még lágy krémet a mélyhűtőbe, így annyira megkeményedik, hogy a fagyis kanállal szépen tudom formázni.

Közben elkészítem a tejfölhabot:

A tejfölt, a tejszínt, a porcukrot és a habfixáló port kézi mixerrel kemény habbá verem, és mehet a hűtőbe állagjavulni.

Morzsa:

A kekszet ledarálom 

Serpenyőben, forró vajon átforgatom (pont, mint a zsemlemorzsát)

Tálalás: a fagyis kanalat forró vízbe mártom, megformázom a gombócokat, tetejére jöhet a tejfölhab és a kekszmorzsa

Nyámiiiiiii :)

Tonhalas vadrizs saláta

Szerintem mindenki van úgy bizonyos kajákkal, hogy gyerekkorában az említésétől és kirázta a hideg, aztán az érdemtelenül száműzött zöldég, gyümölcs, főzelék vagy desszert felnőttként átváltozott kedvencévé.
Így vagyok én a rizzsel.Tizenkilenc éves voltam, amikor a szerelmem (később férjem) úgy döntött, érdemessé váltam a szüleinek történő bemutatásra, és miután az első vizit alkalmával átmentem a vizsgán, állandó meghívottja lettem a vasárnapi ebédeknek.
Egy apró probléma volt, a rizs, amit komoly erőfeszítésembe került úrilány módjára kezelni a közös étkezések során.
Rajtam kívül az egész család szemlátomást élvezettel ette hétről hétre, a magamfajta szerelmes lánykának pedig ilyen helyzetben meglehetősen limitáltak a lehetőségei. Mondtam volna, hogy köszönöm, nem kérek? Egy profi háziasszonynak? Egy fiús anyának???
Hát én nem mertem megkockáztatni, hogy a tiszteletet parancsoló édesanyát már a kezdet kezdetén magamra haragítom (erre később bőven adódott lehetőség), így maradt a "Vera néni, kaphatok még egy kanállal?" megoldás. Brrrrrrrr!
Aztán, ez az általam lesajnált, fantáziátlannak bélyegzett fogás lassan, de biztosan belopódzott az életembe.
Közben jött a rendszerváltás is, ami szintén megtette a maga jótékony hatását - gasztronómiai szempontból, mielőtt bárki rosszra gondolna.
Ahogy elérhetővé vált itthon is a japán, az indiai, a thai, vagy az olasz konyha, többé már nehezen volt elképzelhető az élet basmati, jázmin, ragadós, vagy éppen arborio rizs nélkül. Azóta tudok tökéletes tejberizst csinálni, mióta ez utóbbit felfedeztem az itthoni üzletekben.
Néhány éve, egy külföldi utam alkalmával ismerkedtem meg a vad, más néven indián rizzsel, ami valójában nem is rizs, hanem egy másik fűféle, a zinzania aquatica termése. Mind aromájában, mind állagában jelentősen különbözik a klasszikus rizsfajtáktól, és - talán múltbéli fenntartásaim maradványaként - hozzám ez áll a legközelebb.
Nem olcsó mulatság, sőt, ára messze meghaladja elterjedtebb társaiét, de ha kipróbáltátok, és ízlik, eszetekbe nem jusson drága delikátesz boltokban megvenni, felfedeztem egy magyar (!) termelőt, akitől a bolti ár töredékéért meg lehet rendelni, itt: http://indian-rizs.internettudakozo.hu/kontakt.htm
A roppanós, pergő szemek, a különleges aroma, és a füstös zamat minden alkalommal elvarázsol, akár köretként, akár - ahogy most is - salátaként kerül a tányérra.

Hozzávalók:
30 dkg vadrizs
1,8 l víz
1/2 kk gyömbérpor
1/2 kk Jamie Oliver füstölt chili fűszerkeverék
2 ek extraszűz olivaolaj
1 kk bergamott ízű olivaolaj
2 zacskó mozzarella
3 szem kemény paradicsom
1 doboz konzerv tonhal
1 fej fehérhagyma
3 gerezd zúzott fokhagyma
1 citrom leve
só, bors

Elkészítés
A rizs alaposan leöblítem, majd kb.1 l vízben fölforralom.
Leöntöm a vizet, ismét leöblítem és felöntöm 1,8 l vízzel, sózom, 45 percig magas hőmérsékleten főzöm, míg az összes folyadékot fölszívta, majd hagyom kihűlni
Apróra vágom a hozzávalókat, összeforgatom a kihűlt rizzsel, a fűszerekkel, és a citrom kifacsart levével, sózom, borsozom.
Egy órára hűtőbe teszem, hogy az ízek jól összeérjenek.

Géptelen muscovado fagyi zabpelyhes kosárkában

Lehet, hogy nem túl szerencsés  névválasztás ez a muscovado, talán túlontúl  kifinomultnak hangzik, pedig nem az!
Pusztán arról van szó, hogy nagy kedvencemmel, a karamellel akartam indítani életem első fagyi készítési projektjét, de nem az ízre, hanem a textúrára koncentrálva. Nagy fagyi őrült nem vagyok, válogatós viszont annál inkább, és ha nem szuper selymes, krémes az állaga, hanem vizes, kásás - szigorúbb természetű olvasóim gyorsan ugorják át ezt a sort -  már megy is a kukába. 

Azért döntöttem  fehér rokona helyett e mellett a lágy, finomítatlan, sötétbarna nádcukor mellett, mert használatával megspóroltam a karamell készítés maceráját, és ezerrel koncentrálhattam a tökéletes állag elérésére. Remélem látszik a fotón: mission completed :)

Rengeteg recept és tudományos értekezés elolvasása után úgy summáztam a siker titkát, hogy a bizonyos krémes állag eléréséhez masina szükséges, mert általa érhető el a kásásodásért felelős jégkristályok megsemmisítése.

Nos, ilyen gépem nekem nincs, maradt tehát a másik, valódi kézműves út.
A vonatkozó  receptek viszont szinte kivétel nélkül azt írják, hogy gép hiányában ránk vár a jégkristályok szétzúzásának hálás feladata, méghozzá oly módon,  hogy óránként kivesszük a masszát a mélyhűtőből és kézi mixerrel átkeverjük.
Miután nálunk a mélyhűtő a pincében van, lelki szemeimmel már láttam is, amint lemegyek, kiveszem, felhozom, keverem, visszaviszem, fölmegyek, lemegyek, kiveszem......
Először egy határozott mozdulattal elhesegettem a fenti képet, majd megszületett az alábbi recept, nem több, mint fél óra alatt (ide nem értve persze a hűtési időt, amit minden tehetségem és közbenjárásom ellenére sem tudtam lerövidíteni 4 óránál kevesebbre), viszont no kivevés, no kavargatás, no macera, csak óra nézegetés, hogy mikor lehet már végre enni.

A kosárka jól néz ki, de mindenképpen csiszolásra szorul, kissé robosztus lett, én pedig valami vékony roppanós dologra gondoltam...rajta vagyok az ügyön.

Amúgy bármibe lefogadnám, hogy benneteket az egész kreációból a csoki érdekel a legjobban.. :)

OK, kivételesen nem vágom be a hisztit, tessék, itt a link a fellelhetőségről.
Aki szereti, ki ne hagyja, szerintem világszínvonal, mind esztétikai, mind minőségi szempontból. Következő fagyimat ezen az oltáron fogom áldozni, az tutti!

Ez a konkrét tábla csoki egy picit az én ízlésemet is tükrözi, ha megnézitek az oldalt, megértitek, miért. 

A gyártó cég az alapanyagot (keserű, tej, vagy fehér csoki), és a hozzá választható feltéteket (szárított gyümölcsök, fűszerek, magok) kínálja, amit a vevő, ha akar, kedve szerint maga állíthat össze, de szép számmal vannak persze olyan verziók is, melyek a mester kezemunkáját dícsérik, így nem igényelnek továbbgondolást.
Az én kreációm ezúttal keserű csoki alapból, szárított goyi berry-ből, kandírozott gyömbérből, bazsalikomból, kakaóbabból, és ropogós csoki ostya gömböcskékből áll :) 

Hát, ha ezek után sem nézitek meg az oldalt, megérdemlitek!

Fagyi hozzávalók

10 tojás sárgája

1 dl habtejszín ( min. 30 % zsírtartalom)

20 dkg lágy muscovado cukor (ha van kedvetek karamell készítéshez, akkor kiváltható), egyébként a Culinárisban, bio boltokban kapható, lényegesen egészségesebb fehér rokonánál, tea kedvelőknek egyenesen kötelező)

30 dkg créme fraiche (szintén a Culinárisban kapható, sajnos nem nagyon van mivel kiváltani, mert amivel lehetne, az végképp nincs Magyarországon,  ez pedig a double cream, Amerikában heavy cream névre hallgató, minimum 48 % zsírtartalmú tejszín krém)

1 rúd vanília

csipet só

Elkészítés:

A tejszínt forrásig hevítem.

Hosszában kettévágom a vanília rudat és a kikapart magokat a tejszínhez adom, hagyom kihűlni (min 10 perc).

A tojásokat kettéválasztom (a fehérjéből lehet Pavlovát csinálni :)

A sárgáját kézi mixer segítségével habosra keverem a cukorral és a csipet sóval.

A sárgája&cukor masszát lassan, kevergetve a langyosra hűtött tejszínhez adom, majd az egészet simára keverem a creme fraiche-sel

A masszát alacsony hőmérsékleten, folyamatosan kevergetem, míg besűrűsödik. Akkor jó, ha a belemártott fakanál hátát bevonó réteg közepébe ujjunkkal húzunk egy vonalat és az száraz marad

Hőt és fagyasztást tűrő edénybe töltöm, hagyom kihűlni, amint lehet, fridzsiderbe teszem (kb. fél órára), utána mehet a fagyasztóba (min. 4 óra)

Kosárka:

1 csomag Győri zabpelyhes keksz

5 dkg vaj

A kekszet ledaráljuk, összekeverjük a vajjal, vékonyan (ez nekem most nem igazán sikerült) kibélelünk vele egy muffin/szuflé/mini tortácska formát, a fagyi tálalásáig hűtőben tartjuk.

Sült Kinder Maxi King

Talán emlékeztek, korábban meséltem már a Kinder Maxi King és a köztem kialakult szenvedélyes viszonyról. A coming out során bevallottam azt is, hogy nem elégszem meg a natúr változat mértéktelen fogyasztásával, gyakran töröm a fejem lehetséges mutációkon is. 

Ránézésre nem is gondolná az ember, hogy mit rejt ez a decens kis batyu, de tegnap este óta én már tudom, hogy odabent csoda van! Megolvadt csoki, ropogós mogyoró, karamell.... a tejkrém hollétéről nincsenek pontos információim, de szerintem így is van miben tobzódni! 

Ha hosszasan akartok bíbelődni a konyhában, másik receptet válasszatok, mert ezzel a legbénábbak sem fogják 20 percnél tovább húzni. 

Ha olyan vendégeknek készül, akikkel akadozhat a beszélgetés, ez arra is ad megoldást: csak kérdezzétek meg, szerintük mit esznek. 

Ha devizahitelesek vagytok, és gond van a havi törlesztésekkel, nyugodt szívvel kössetek fogadásokat, meg fogjátok nyerni. Én már szervezem a hétvégéket......

Hozzávalók:

Fejenként 1-2 Kinder Maxi King

leveles tészta (én a Tante Fannira esküszöm, de most nem volt a Spar-ban, csak a saját márkájuk, és tökéletes lett). Márkától függetlenül lehetőleg olyan tésztát vegyetek, ami lapokból áll, ezt nem kell nyújtani.

1-2 tojás sárgája

1-2 ek víz

vaj

Elkészítés

Ha fagyasztott a tészta, felolvasztom szobahőmérsékleten (kb 2 óra)

Előmelegítem a sütőt 180 C-ra.

Meglisztezek egy vágódeszkát és ráhelyezek egy tésztalapot, kicsit azt is lisztezem.

A KMK-et a lap közepére helyezem, és borítékot hajtogatok (először a csokiszelet hosszú oldalára hajtok egy tészta sarkot, aztán a két csücskére, végül a másik hosszú oldalra)

Nagyon kell vigyázni, hogy a tészta sehol ne sérüljön és teljesen befedje a szeletet, különben kifolyik a sok finomság sütés közben.

Megvajazok egy sütőlapot, ráhelyezem a csomagokat, egymástól úgy 5 cm távolságra

A tojássárgáját elkeverem egy evőkanál vízzel, majd megkenem vele a tésztát

Aranybarnára sütöm, ez az én elektromos sütőmben 20 percig tartott.

Kicsit hagyom hűlni, így a forró töltelék nem fog szanaszét folyni, mikor beleharapok.

Puliszka szárnyakkal

A puliszka tudtommal mindig is a szegények eledele volt. Ehhez képest, nagy meglepetésemre és nem kisebb örömömre úgy két hete, amikor Budapest egyik legkifinomultabb éttermében volt alkalmam kulináris kalandokba bocsátkozni, ott virított az étlapon. Ez igen. Ezt már szeretem! Fancy hely ide, drága hely oda, nem sznoboskodunk. Túlzás nélkül állíthatom, életem eddigi legfinomabb polentáját volt szerencsém elfogyasztani, úgyhogy az est alatt végig azt tervezgettem, hogyan fogom pincérünktől elkérni a receptet, de a végén sajnos elgyávultam. Azóta kétszer is nekifutottam már otthon a reprodukálásnak, nem is rossz eredménnyel, de  - ha a család ki nem vág vele - csiszolgatom még kicsit.

A szárnyakról most egy rengeteg évvel ezelőtti, Buffalo-ba tett látogatásom jut az eszembe.

Ott tapasztaltam először, hogy míg nekünk itt Magyarországon természetes bizonyos állatok bizonyos részeinek elfogyasztása, a világ más pontjain föl sem merül, hogy az adott alkatrész tányérra kerüljön.

Amerikában az 1960-as évek végéig a csirkeszárnyat vagy kidobták, vagy alaplét készítettek belőle.

Hogy kinek jutott először eszébe megsütni és a híres csípős szósszal tálalni, arról több story is létezik, a legelterjedtebb a Teressa Bellissimo-ról szóló. A Buffalo-i Anchor bar tulajdonosának fiához, Dominic-hoz, aki saját vállalkozásukban felszolgáló volt, egy este farkas éhesen beállítottak a barátai, de a konyha már bezárt, a kaja elfogyott. Ekkor állt elő a mama az ötlettel, hogy a másnapi leves készítéséhez szánt szárnyakat forró olajban kisüti és, hogy ne legyen száraz, kutyul hozzá valami öntetet. 

A titkos receptet illetően mindenki másra esküszik, a neten található verziók szerint chili vagy Tabasco szószból, olvasztott vajból, cayenne borsból, ecetből áll. 

Nálunk nagy kedvenc a grillezett szárny, még véletlenül sem ennék késsel-villával, hiszen az egészben a malackodás a legjobb :)

Puliszka hozzávalók:

1 bögre kukoricadara (2 dl)

2 bögre szárnyas alaplé (2 dl)

2 bögre tej (2 dl)

10 dkg vaj

só

csipet (barna) cukor

Elkészítés:

Bekapcsolom a sütőt 200 C-ra.

Az alaplé és a tej felmelegített keverékéhez öntöm a darát, lassan, fokozatosan, hogy ne csomósodjon. Közepes hőmérsékleten, kézi habverő segítségével folyamatos kevergetem, míg annyira besűrűsödik (kb 5 perc), hogy megáll benne a kanál. Ekkor hozzáadom a vaj felét, sózom, cukrozom.

Kivajazok egy kb. 60x30 cm-es tepsit, ráöntöm a masszát (úgy 2 cm magas legyen), megszórom egy evőkanál kukorica darával és meglocsolom olvasztott vajjal.

20 percre megy a sütőbe, utána hagyom kicsit hűlni, hogy megszilárduljon és szépen lehessen formázni.

Szárnyak:

Kotányi-féle szárnyas fűszerkeverékkel, szőlőmagolajjal (lehet más is), egy ek szójaszósszal és egy ek paradicsompürével bedörzsölöm.

Fél órát pihen, utána grill rácson, vagy kevés olajon, serpenyőben, 15 percet lefedve, utána fedetlenül további 15 perc alatt készre sütöm.

Mozzarella panna cotta

Ha édességről van szó, nekem sosem az olaszok indítják be a nyáltermelést. Sok mindenben utánozhatatlanok ezek a helyes taljánok, de a desszertjeik engem nem nyűgöznek le. A francia, az osztrák, a német, és persze a magyar konyha édes remekei sok keserves reggeli öltözködős percet okoztak már nekem, de a panna cottától akár nádszál karcsú is lehetnék. Adri barátnémnál gyakran készül a klasszikus változat, imádják a pasik és pikpakk kész is van. Na, ezt irigyeltem el tőle és kísérleztem ki az ízhatásában tulajdonképpen caprese salátára (mozzarella -és paradicsom szeletek, bazsalikom, só, bors, oliva) emlékeztető előételt, állagát tekintve viszont mégiscsak névadójának sós mutánsa ez. 

Elmondom, hogy jött az ötlet. Tegnap éjjel, egy óvatlan szellőztetés eredményeként beszabadultak a szúnyogok a lakásba. Bevetettem mindent, de a fárasztó és reménytelen küzdelem után úgy döntöttem, feladom a harcot és megyek lefeküdni. Viszont a hosszú íííííííktől az istennek nem tudtam elaludni, és mit csinál ilyenkor egy magamfajta újdonsült blogos? Nem bárányokat számlál, hanem töri a fejét a következő recepten. 

Az éjjeli tervezgetés szerint a tejszínből ma kemény habot kellett volna vernem, és ahhoz adnom a zselatint, de a felverés  - talán a hőség miatt - kétszeri nekifutásra sem sikerült. 

Nem is baj, jó apropó ez arra, hogy B-nek sírjak kicsit. Tudjátok...shrekmacskaszem, kis eszmefuttatás arról,  hogy konkrétan a kézi mixer minden bajunk forrása, aztán csak megesik a szíve rajtam és beruház egy újba.

Most persze nem zavarhatom ezzel,  foci VB döntőt néz - hú, valami nagy baj lehet, mert ordít - én meg alaphangon sem vagyok rajongó, hát még vuvuzellával, ezért kijöttem a teraszra írni. 

Na, ezt is muszáj megosztanom veletek, iszonyú vicces :) Töprengésem közepette egyszer csak fura hangokat hallok a fűből: illusztris vendégem érkezik, mondhatni, nem szokványos körülmények között. 

Úgy egy órája adtam enni a két süninknek, és eléggé el nem ítélhető módon ott hagytam a földön az üres konzerv dobozt, ami felborult. Nyilván mennyei illatok lengedezhették körül, mert egyszer csak látom, hogy egy idegen, igen kövér sün testből már csak a feneke, plusz a két hátsó lába lóg ki belőle :)  Hogy miért ilyenkor merül ki az elem a fényképezőgépben???

Hozzávalók (mármint a mozzarellához):

2 dl főzőtejszín

1 dl tej

3 zacskó mozzarella

3 zacskó (30 gr) zselatinpor

1 kis marék bazsalikom levél

1 kk fokhagyma krém vagy zúzott fokhagyma

1 kk olivaolaj

8 ek víz

só, frissen őrölt bors

Elkészítés:

A mozzarellát széttépkedem és egy dl tej hozzáadása után botmixerrel pépesítem.

Beleteszem az apróra vágott bazsalikomot,  az olajat, a fokhagymakrémet, sózom, borsozom.

Egy pohárban feloldom a zselatint a hideg vízben.

Felmelegítem (nem forralom) a tejszínt és egy kézi habverő segítségével alaposan összekeverem a zselatinnal

A keveréket a mozzarellához adom, majd szilikonformákba töltöm és mennek a hűtőbe, minimum 3 órára dermedni.

A paradicsom szósz hozzávalói:

4 szem paradicsom

1 ek balzsamecet

1 ek céklasűrítmény (elhagyható, de megszépíti a paradicsom halovány színét)

1 ek olivaolaj

só, bors

Elkészítés:

A paradicsomokat keresztirányba bevágom a csumánál, egy hőálló edénybe teszem és leforrázom őket, így egy mozdulattal le tudom húzni a héjat.

Botmixerrel pürésítem, ízesítem a többi hozzávalóval.

Távirányítós, indiai ihletésű babsaláta

Hétfő óta arra vártam, hogy legyen már végre itt a hétvége, és az iroda négy fala helyett az én pici konyhám legyen ötlet rohamaim megvalósításának színtere.

Aztán eljött a szombat reggel, és olyan derékfájásra ébredtem, hogy azt nem tudtam, a fürdőszobáig hogy jutok el, nemhogy a konyhába.
B. ágyba hozta nekem a teát, meg a Voltaren dolót, szóval már megérte gyengélkedni, de a következő két órában, valahányszor felmerült bennem az ágy elhagyásának gondolata, az első óvatos mozdulatok után gyorsan el is kellett, hogy vessem. Csúúúcs. Vasárnapra ebéd vendégeket hívtam, tiszta ciki, a beígért házi csodák helyett majd rendelhetek kínait! Nem mintha bajom lenne vele, sőt, de vendégeket azért nem hívnék rá.
Egyezkedésbe kezdek alsó deréktáji porckorongjaimmal: ma egész nap pihenek, nyújtok, beveszem rendesen a gyógyszereket, ők meg reggelre szépen összekapják magukat és nem járatnak le illusztris vendégeim előtt. Na. Eddig jó. És mi legyen a mai kajával? Van pár indiai fűszerezésű csirkecomb a hűtőben, amit B. sütött tegnap este, ez kiindulási alapnak kiváló. Megkérem ezt a drága, jó embert, menjen ki a kamrába, nézzen körül, és jelentse nekem, mi az, amit minimális beavatkozással a csirkecomb mellé emberi fogyasztásra alkalmasnak ítél. Az eredmény: bab és kukorica konzerv. Első hallásra siralmas, másodikra viszont .... majd ti megmondjátok.
Amikor egy óra érlelés után B. kiveszi művét a hűtőből, hogy már nem bírja tovább és együnk végre, szigorúan összevonom a szemöldököm és megálljt parancsolok. Először fotó, majd aztán evés!

Bakker, kéne egy járókeret, de azt momentán a 91 éves dédikém bitorolja, miközben neki nincs is rá szüksége!
Kis huzavona, aztán csak feltápászkodom, közben a kedvemért a nap is kisüt, szuper, így nincs gond a fénnyel.
Guszta lett, mi?

Hozzávalók:
1 fehérbab, 1 vörösbab és 1 csemege kukorica konzerv
2-3 szem paradicsom
1 fej lilahagyma
3 ek olivaolaj
1-2 kk Hot Madras curry indiai fűszerkeverék
1/2 kk őrölt szegfűszeg
1-2 kk fokhagymás chili szósz
2 ek natúr paradicsomszósz
1 csokor petrezselyem

Elkészítés
Megkérem B-t, hogy:
Töltse a konzervek tartalmát egy jénai tálba
Vágja apróra a lilahagymát, a paradicsomot és a petrust
Keverje össze az indiai fűszerkeveréket az olajjal, a chili - és a paradicsomszósszal
Fentieket óvatosan, hogy a főtt babszemeket ne nyomja szét, forgassa össze. Ennyi :)